Györe Gabriella
Kislánydalok
(részletek)
Az a kisgyerek tényleg elment?
Vagy itt dobol az ereimben?
Mutatkozott és visszafordult?
Fel kéne lelnem őt a nincsben?
Milyen volt, milyen lehettem?
Hogyan lehettem az, ki elmúlt?
Megvetetten vagy szeretetten
pengettem ért- és érzelem-húrt?
Mennyi a fontos? Mi a lényeg?
Hogy a 'baszni'-n tanult ragozni?
Hogy imádott hóember-orral
kabátzsebében hógolyózni?
Szerette azt a vörös macskát
a ház előtt, amelyik, látszott,
nem tűri még gazdája vesztét,
pedig már több nyár elvirágzott?
Szeretett mosni PIKO-géppel,
szeretett babát öltöztetni,
olvasgatni a sok szép könyvet
és valós boltokban költekezni.
Az a kisgyerek, aki nemrég
loncsos pulin ült nyáron hétszám,
itt van-e még, vagy eltűnt végleg,
s nem mutatja ki semmi létszám?
Jogom volna-e újraírni,
s a gazdag kisleányról szólni?
Gazdag volt, amíg hitt magában,
s egyedül is tudott dalolni.
******
ágyba fekszem, kelnék az útra
világból versekbe borulva
magammá olvasok
ágyamon görnyedezve hétrét
megváltásért, élményigényért
szövegbe olvadok
megyünk az őszbe (nyárba/télbe)
felnyálazom az esti égre
szeptember vízjelét
tisztaruhát és tisztaihlet
keringtessen ne semmi kincset
oldjon csak szerteszét
álomvonatra félve szállok
bolgár kalauzt hol találok
Dezsőnyi-kedveset
S mint kertbe nyíló ősz világok
valahol az éjbe lemállok
akár a reggelek
Sét-áltatás
Az ősz ma szárnyas remegés
minden nap mindig délután
az árnyék, hozzánk hű kutyánk
megül, s amit lenyalt, a folt
sötétlik bágyadtan, bután.
A Népliget napfény nem ért
fái között sötét sziszeg
s lapozgat ott a készleten,
mint aki nem lát, s mit sem ért
- múlt és jövő külön sziget -
de elidőz néhány részleten.
Megjelent a 2010/6-os Bárkában. A költőnő Püthia szól és Pléhedény című versei is ebben a lapszámban láttak napvilágot.
