Nemes Z. Márió

Csőr

Engem a csőrök érdekelnek. Nem értem,

hogyan lehet velük enni, csak kopácsolok

a fal mögött. Regina hallja, de szerinte

ez nem is csőr. Le kell permetezni a fákat,

hogy nagyra nőjön a szurokerdő. Nem akarok

oda tojni, de a kicsiket majd eteti a gazda.

Ismeri a szárnyasokat, szereti a szagukat.

 

Láb

Ami benső részeit illeti, az ember

ugyanúgy épül föl, mint minden négy

lábon járó állat. Ha mármost felegyenesedik,

belsőségei kifordult állapotba kerülnek.

A függőleges pozitúrából adódó

hátrány kivált a terheseknél jól

látható, mind ami a magzatot,

mind ami az anyát illeti. A gyermek,

aki ilyenformán fejtetőre van állítva,

igen aránytalanul kapja a vért. Ebből

a túláradásból fakad a szédülés,

fejfájás, és az örökletes téboly.

A két lábra állt anya ártalma

a koraszülés, és a szív,

mely csüggeni kényszerül.

Mell

A daganatom vagyok, hurcolom és nyalatom.

Nézed, anyu? - Erre büszkék a rokonok.

Elcsodálkoznak, ha éjfél előtt érek haza, meg-

fenyegetnek, hogy nem kapok majd tiszta ruhát.

De nincs is rá szükségem, mert a dagadtban

lakom és enni hoznak, akik rajonganak

értem. Elvisznek táncolni és labdákkal

játszik a legerősebb, majd eldobja, ha már

büdösek. Ez a pillanat nem a csodáról szól,

hanem a szakmunkásokról, akik jól tudnak

vezetni és virágot is hoznak. Ragadósat!

 

Őszi pára

Tolom a kicsi kocsit, benne utaznak

az öregeim. Gyorsabban! - mondják,

ahogy a pókháló körbefon. A fáskamra

mögött hányok. (Mintha a szomszédlányt.)

Aztán sietve elásom és suhanunk tovább.

A főutcán szekeret előzök és a hágó

férfiakat balra kerülöm ki. Gomolygó,

őszi pára! - kiáltják az öregek, amikor

elérünk a mészégető tövébe. Már várnak ott.

 

 

 

Megjelent a 2010/6-os Bárkában.

 

---