Szepesi Attila

A búsképű lovag

Én Don Quijote, hős lovag,

kóró-sovány, de dús erényben,

hegy-völgyek kajla vándora

poroszkáltam pókos gebémen.

Lándzsa előre, kard-ki-kard,

vitézkedtem árnyék-porondon,

Rocinantém is, magam is

régvolt szellem álmodta fantom.

Szent sugallatra esküvő

balek, aki nevét kimondja,

bár sejti, múlik a jövő -

kalmár idők árnyékbolondja.

Kihalt vadonban remete,

ködgomoly-káprázat-igézte

göthös vénség, sárkány vívó,

malom-tusák bohó lidérce.

Voltam kehes troglodita,

ki többnyire éhkoppon él,

gyökeret faltam, sáska-sültet-,

dajkált a nyár, gyötört a tél.

Voltam kákabélű zarándok,

imádkoztam durva darócban.

Kerültem minden rőzselángot,

mert szívemben gyúlékony kóc van.

Kancsal mágus, titkot leső,

bukott angyalok földi mása,

varázsigéket mormoló,

kinek jövő a látomása...

Fejembe csapva borbélytányér,

csupa csillám, bár talmi réz,

vigyorog, aki odasandít,

de elvakul, ha belenéz.

Sok volt a kókler-handabanda:

teste-foszló rémalakot

láttam, fogatlan útonállót,

szent szörnyet, habókos papot.

Hamis prófétát és kufárt,

holdfényben bús árnyat meresztőt,

láttam vátesz bohócot is,

meg vérivó madárijesztőt.

Maszkot cserél bölcs és bolond,

mikor, miért nem tudható.

A tudás több, mint az igézet,

az álom több, mint a való.

Aki súgást hall - dőre? ádáz?

szeméből kilobog a téboly.

Az ember, ha emelkedik

angyal, ha süllyed, rusnya démon.

Nem tudom, hol az igazi,

ez a világ csak túlvilág -

Kalandra, új utakra fel

Rocinantém, gyerünk tovább!

 

Kuplé a kilencvenes évekből

Azok voltak csak az idők,

születtek törpe messiások,

megkukultak a foga-vásott

fontoskodók és hepciások,

figuráztak a kardnyelők,

darutollasok, kackiások -

Azok voltak csak az idők,

születtek törpe messiások.

Tolongtak ádáz mesehősök

és harsul-falsul muzsikáltak,

balekokból lettek az ősök,

kutyakoponyán trombitálták

ördöngősök, hideglelősök:

mind félrejáró eszelősök -

Születtek ádáz mesehősök

és harsul-falsul muzsikáltak.

Éjfél után, hajnal előtt

búsan kukorékolt a kappan,

mámoros holnapot-lesők

tapickoltak a mese-habban;

sámánokat tákoltak ők,

bolondok, vadabbnál vadabban -

Azok voltak csak az idők,

hajnalt kukorékolt a kappan.

Azok voltak csak az idők,

a bohó kilencvenes évek:

félrejáró törvénytevők

pojácákkal maszkot cseréltek,

lányok lányokkal ciceréltek,

bőrhajú angyalröptetők -

Azok voltak csak az idők,

a bolydult kilencvenes évek.

 

 

 

Megjelent a 2010/4-es Bárkában. Ugyanebben a számban olvasható a költő Farsangi bazár című verse.

 

 

---