Nagy Mihály Tibor
a jó francoishoz
alkonyi színek orgonája
ragyog a törtes téren át
dereng a kocsma gyűrött álma
idézve téged jó francois
hagyatékod mely méri az alkonyt
lágy jambusokba fogva a bűnt
angyalok fals kara dicsérjen villon
tavalyi hóként lám tovatűnsz
kalózhajó királyi fregatt
röpíti éles északi szél
nem bámulod már édes alak
a gyilkos csönd a szívedig ér
pénztelenül a pénzt ami megront
lakomát nem látsz rekesztve kint
angyalok fals kara dícsérjen villon
tavalyi hóként lám tovatűnsz
szétfolyt hajnalok csillagbora
hold és nap tüze tört kehelyben
nem rúgsz be francois többé soha
ácsorogsz józanul fönn a mennyben
fejed lehajtod volt ahogy volt
nem tántorodva méred az űrt
angyalok fals kara dícsérjen villon
tavalyi hóként lám tovatűnsz
a költők és egyéb földi-égi
lobogó dobogó lélegzetű
érzékeny lelkű nő és férfi
könnye önti sírod nő hát a fű
sorsod harangja repedten sírjon
a téren amelyre alkony hűlt
angyalok fals kara dícsérjen villon
tavalyi hóként lám tovatűnsz
a téli
erdő alkonyatba metszett
vörös tüzében vaksötéten ég
kisírt szemedből megszökött szerelmed
meg nem találod újra semmiképp
a titkaid ha addig kibeszéled
de lényegedről nem lehet szavad
az éjszaka ha utolérne téged
árnyékban oldozod föl önmagad
energiád rejtőző gyökerek
magukba szívják lassan elnyelik
a vállaidra hulló pelyheket
így hordozod egészen reggelig
s a céltalan időben célhoz érsz
és jó leszel te is ha mit se kérsz
szonett-paródia
az ég alant elalkonyíttatik
és ég a lant amelyen íme játszol
a napsugár mint fél konyak amit
úgy általában szívesen piázol
milyennek látszom én milyen vagyok
több lényeges dologra képtelen
a szívügyekkel jobb ha felhagyok
legyél te mással és ne énvelem
ez a tizennégy lüktető sorocska
lélegzetünkkel hogyha összelobban
habár lehet hogy tűzruhája ócska
de újra fölrepül ha földre pottyan
s ha nem fizet lovin a befutó
jó lesz a laptól néhány forint
A szerző Nagy László ébresztése című verse szintén a Bárka 2010/3. számában olvasható
