Nádasdy Ádám:
A csodaszer
Válság van, drága hölgyem és uram,
még nálunk is, e csöppnyi faluban!
Nem ülhetünk tunyán, csodára várva,
hisz itt nem dübörög más, csak az áfa.
Hiába jajgatunk, csapunk arénát,
attól nem fogjuk eladni a répát.
Mostohalány a falvak között ő:
a mi kis falunk, Bivalyförösztő.
Nos, tisztelt képviselőtestület,
emeljék föl végre a szívüket!
Töprengjen ifjú, vén, kopasz és szőke,
hogy mitől csábulna ide a tőke?
Mert azzal egyetért apó és fruska,
hogy nem hiányzik itt más: csak a suska.
Mert amúgy normálisnak mondható:
apró a meggy és hínáros a tó,
a szárnyvonalat bezárták tavaly,
a kocsmában mindenki mint talaj,
egy utca van (kicsi az én falum!),
kis kápolna, kis bolt, kis etnikum.
De monstantól legfőbb erőnk e tan:
Bivalyförösztőnek jövője van!
Hogy mit...? Hogy végre ipart kell csinálni?
Kohászattal most nem lehet kaszálni!
Nutria? Abba belebuktunk egyszer -
azóta vagyok én a polgármester.
Átnéztem tervet, vagy nyolcat-tizet,
mi kevés munkával sokat fizet:
Veszélyes hulladék?... Guárgumi?...
Menekülttábor?... Egyik sem tuti.
És nem kell szaktudás, meg szorgalom -
egy tuti van: idegenforgalom!
A vidék ezer kincset tartogat:
rendezzünk valamilyen „Napokat",
amelyre hívunk egy-két celebet,
ők vágják majd az első szeletet -
de miből? Mi van nálunk legkivált?
Rendezzünk „Püspökfalat-Fesztivált"?
Vagy ha már Bivalyförösztő vagyunk,
hát „Bivaly-napok" lenne az adunk;
de mindnyájan érzünk egy kicsi bajt:
ősidők óta nem láttunk bivalyt.
S bár nyilván kapható bivaly a honban,
hova tennénk szegényt a holtszezonban?
Ha bivaly nincs is, a „förösztés" meglesz:
lehetne gyógyturizmus meg a Wellness.
Gyógynövénynek itt van a cickafark,
a gémesból lenne Aqua-Park.
Pályázzuk meg, és hogyha kérhetem,
a nevünk ott „Bufaló Bád" legyen.
Ehhez persze még víz is kellene,
fakasszon a Magyarok Istene!
Fohászkodjunk őhozzá szittya tűzzel,
míg pályázatunk elbírálja Brüsszel.
A vallás is fölszálló ágba' van,
plébános úrral lesz egy-két szavam:
szerezzen be egy régi szép ereklyét,
s „zarándokok Mekkájává" tehetnénk
Bivalyförösztőt - özönlik a nép,
búcsút nyer, és fizet, ahova lép!
A bibliámban első oldalon
ez ige áll: idegenforgalom!
Aztán hozhatnánk kínaiakat,
nélkülük a fejlődés elmarad,
és bár a konyhájuk rettenetes,
sok gyermekük van s mind szemüveges.
Ergo tehát, lesz újra iskola,
hogy a kis Csang járjon valahova,
miközben globalizál Papa Csang.
Ja, és fontos, hogy nyíljon itt egy bank,
melyet majd megkísérlünk kirabolni
(persze csak akkor, ha nincs benne holmi),
reméljük, így a hírünk lábrakap,
írjon már végre a megyei lap.
Ahogy Párttitkár Elvtárs mondaná:
„bűnözés nincs, de igény volna rá".
„Bio" is kell... Zenét is kéne hozni...
Tudnak a tyúkok ritmusra kotyogni?
Vagy ha a tyúk ehhez is ostoba,
ritmusra röföghetne négy koca;
s ha az is megmakacsolná magát,
bedobjuk adu-ásznak Tóth papát -
nem hagyjuk tervünket megingani:
ő tud bio-ritmusra... csuklani.
E három szót nekünk az oltalom:
Bio, folklór, idegenforgalom!
Olyik vendég a durvát szereti,
nyitunk egy diszkrét night-clubot neki:
beállítjuk a boltos Enikőt,
aki bájával rabul ejti őt -
s ha menni készül, négy markos legény
ejti rabul, míg nem perkál szegény;
beszélgetnek vele, s ha úgy határoz,
elkísérik a bankautomatához.
Lehet, hogy válság van, de kit zavar?
Szélesre tárja karját a magyar.
Jó szélesre, mint hálóban a pók:
s majd fönnakadnak a látogatók.
Csak végre jöjjenek és költsenek,
hogy valami a kasszát töltse meg -
s találkozunk a foci-VB-döntőn,
a stadionban, itt, Bivalyförösztőn!
Megjelent a Bárka 2009/5. számában
