Mágia
Négy évtized múltán még mindig nem tudta megszokni
a szemébe világító reflektorok zúgását, meg a nézőtér csöndjét
műsor előtt, amit a függönykarikák fémes csörgése tör majd meg.
Ezek a karikák őrzik a csapóajtó titkát,
hogy a közönségből kiválasztott segéd a díszlettervező,
meg hogy a tulaj évek óta kirúgással fenyegeti a mágust.
Előadás után üvöltve kéri a bevétel megduplázását,
vagy könnyes szemmel könyörög, hogy tűntesse el felesége elől.
Ilyenkor a mágus a megnémult reflektor szemébe néz,
és az üvöltések közti csöndbe mered. Zárás után
a szomszéd kocsmában lemosott sminkű bohóc tölt neki vodkát.
Sakknagymester
Nyolc lépéssel a játszma vége előtt már pontosan tudta
a végeredményt. Magabiztosan tolta előre utolsó gyalogját
mindenféle alázat nélkül megközelíteni a királyi párt.
Híreket mondani távoli tájak uralkodójáról,
aki seregét vakmerősége miatt veszítette el,
csalfa feleségét egy szikár lovag csapta le kezéről,
és most nem sajnálja országa minden javait a hírvivő fejére
vérdíjul kitűzni. A petyhüdt testű király vonásai kisimultak,
felesége hirtelen lázba jött. Arcukon kaján mosoly villant.
Míg az uralkodó szemével egy új Róma határait pásztázta,
a királyné beérte a szakadt göncök alól kivillanó izmok ívével.
Tolsztoj-legenda
Tüdejének tubáktól keserű darabkáival kabátján meg tenyerén
az állomáson bóklászott már több mint egy hete. Történeteket mesélt
a bakternak, aki cserébe ételt hozott otthonról.
Eltanulta a hajléktalanoktól, hogyan lehet kényelmesen aludni
padon. Soha nem ült mellé senki. Féltek a szemét csúfító
szürke hályogtól. Előbb csak körbeállták a galambok,
és párbajt vívtak a földre hulló morzsákért, aztán a bátrabbak
az ölébe ültek, hagyták, hogy puha tenyerével simogassa őket,
míg szakállából szedegetik a dermedt szaftú falatkákat.
Nadrágján egy ölébe borult tintatartó lelke éktelenkedett.
Halála után napokig döglött galambokat takarítottak a peronról.
Teremőr
/Piet Mondrian/
Rövid idő alatt egészen intim kapcsolatba került a képekkel.
Megsajnálta, amelyek előtt kevesebben álltak meg,
és zárás után kárpótlásként hosszan nézegette őket.
Hazafelé a rusztikus képkereteket a troli ablakainak
repedezett szigetelése váltotta fel, az utcát
az üvegen tükröződő kamionok ponyvái torzították.
Megtapsolta a piros és sárga fényeket, de szeméből
értetlenség sugárzott a közlekedési lámpák téves,
zöld jelzése okán. A teremőr szálanként lopkodta haza
a múzeum legértékesebb vásznait.
Nappaliját háttal kifelé fordított reprókkal aggatta tele.
Megjelent a Bárka 2009/4. számában
