Tamási Orosz János
Szerelmes keserű hazafiság
hirtelen múlni el mint az év
magamnak én ennyit akartam
itt hol oly lassú a történés
páraként szétfoszló pillanat
mint száraz kenyér morzsát perget
ujjaid közt szél támad rögre
megrághatatlan ehetetlen
de tiéd és ennyi és örökre
imént volt frissen tetted elém
arcul csapott forró illata
szikkadt mire elérte kezem
kővé vált mint megtalált haza
mert boldog az ki elveszíti
egyszer együgyű aki sohasem
teremthet házat igyekezet
de hazát csak önző szerelem
mely hirtelen szökken nem múlik
magamnak mindig ezt akartam
de lassú volt minden történés
körém száradt nem én maradtam
Szürkület
az ember végül ember marad
esendő váz bűntelen szelíd
hibája ha van is annyi csak
hallgat végképp nem remél semmit
a jövő mit várt tegnapodik
fogy karéja holdnak embernek
hiába bűntelen és szelíd
lopni fog már lopott az éjjel
s lopott éjjele is szerezte
ócska holmik koszlott piacán
kié volt sokat kért érte
hát elcsente használt éjszakát
idegen álmot nyöszörög így
átzihálva minden éjjelen
hiába bűntelen és szelíd
hallgat bűne nagy: reménytelen
Légszomj a Gellért-hegyen
tudjátok-e mi az a hűség
a leküzdhetetlen szomjúság
csak futó félsz elveszítheted
és futsz és rohansz és már ott állsz
a hegy ormán a panorámát
falja fel mohón tekinteted
francia fogoly a nyers répát
lám e képet sem feledheted
bár nem láttad csak anyanyelved
táplálta beléd a kín kincsét
múltak súlyát egyként hordozod
miként szíved a Gellért-hegyét
egy aprócska félsz elég fent állj
és magadra vesd tekintetét
Megjelent a Bárka 2013/3-as számában.
