Versek

 Kiss Judit Ágnes

 

 

Költözés

 

Bőr- és körömdarabok. Csontszilánkok.

Valaki élt itt. Néhány hajszál.

Hanyagul a padlóra dobva

Egy itt felejtett horkolás.

A falakból éjjelente régi

Lélegzet szivárog.

 

Üres tér. Kitágult pórusok.

Keskeny, fekete könnycsepp

A kihullt pilla a

Szorosra zárt szemhéj alatt.

Ki nem nyitni, inkább nem látni semmit,

Mint látni azt, hogy többet nincsen itt.

 

 

Hasonlatos

 

A szerelmed, mint az a hosszú, csíkos

Sál, mi úgy tetszett rajtad, elveszett rég.

Az érintésekről a vágy, akár a

Cipőről a talp, lekopott, csak emlék,

Mint aszfalton a lépteid nyoma.

Agyonhasznált sportzokni volt, lemállott

Rólam soká hordott ragaszkodásod –

Nem stoppolja meg senki már, soha.

 

Hogy meg ne fázz, magadnak újat vettél

Télikabátot, kesztyűt és barátnőt,

A régi megy segélycsomagba. Mint egy

Alsót, mire a tested mocska ránőtt,

Kukába dobtad viselt éveinket –

Megszűntem, mint egy elkapott tekintet.

 

A végső halálból ez csak előleg.

Ideje már kivetkőznöm belőled.

 

Megjelent a Bárka 2013/2-es számában.

 


 

Főoldal

 

2013. május 27.
Szakács István Péter tárcáiMagyary Ágnes tárcáiKollár Árpád tárcáiZsille Gábor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Halász Margit: GyapotrózsaKiss Bálint Béla: Sósleves
Simon Bettina: A búcsúzás szimbóluma AdynálMolnár Lajos verseiGyukics Gábor verseiDimény-Haszmann Árpád versei
Oberczián Géza: IzlandLackfi János: Esteli vérbeborulásCsak a tűzzel vigyázzon, Drágám!Háy János: Hogyan születik egy novella
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg