Zalán Tibor

 

 

A római kert

 

 

Tavasz

Elroppant szájában a jég

megborzong a semmi bokra

tőled indul el majd feléd

 

Nyár

Minden széthull darabokra

fel sem sóhajt s máris elég

rózsatűz-máglyán lobogva

 

Ősz

Mézzel telnek meg a terhes lassú kasok

ködök emelik meg a fájdalmakat

múlt pereg az ágakról emlékkel telten

és füst oldja fel a kósza árnyakat

 

Tél

Hol eddig szarvasok jártak most farkasok

hol csermely folyt most iszapos áradat

Perc sem fordult meg és már tél lett a kertben

az idő vászna hirtelen átszakadt

 

 

Megjelent a Bárka 2012 / 6-os számában.

 

 

---

 

Főoldal