Nagypál István
P.; örökhétfő
vagy valaki más
sétálok, aztán leülök, néha az utcán, a Duna-parton,
lehajtott fejjel a szívem felé nézek, keresem rajta
a rózsaszín háromszöget. a melegben nincs kedvem
felszállni buszra, villamosra. azt mondta anyám, jól
áll a rózsaszín (ing), nyugodtan hordjam. piramis
épül bennem. lefele. a gőzfürdőben egyre emelkedik.
ahogy a vérnyomás. a vörös fénycsóvák pislognak.
csillagocskák, mondom neked. a nevedet kimondom,
ahogy hozzám érnek a nedves testek és félek, hogy
egyszer itt fogok meghalni, felhúzott térddel, ruha
nélkül. aztán nem bírom ki, rá kell gyújtanom, ismét
szédülök, becsukom a szemem. százszor meggondolt
szavak jutnak eszembe: Auschwitz. meg Valaki Más.
kényszerből hozzányúlok valakihez, dacból, vagy
nem is tudom miért, zavarodott vagyok, lágy drog
szagát (illatát?) hozza felém a sötét szoba, elkerülöm,
mint a fiatal lányok tekintetét – összemosolyognak.
férfiak, férfiak, kikben töltöttem perceket, néha
órákat. te kivétel vagy. nem vagy undorító, pének
hívlak. elmész. örökhétfő, ez marad nekem, vagy te.
balladát írsz, női lágéban – majdnem lágert írtam.
a csillagok ragyognak. a szemeid ragyognak. mint –
Zsoltár se legyen Uramhoz
Ne legyen tengerben semmi, hullámok se
Kavarják fel a homokkal fedett tintahalak
Szépiáit, semmi se másszon ki a vízből, ha
A nap és a dagály megjön, ne fáradj, uram,
Nem kell semmi se, madár se szálljon vissza,
Ahova ő se száll, ne legyen messze, mert
Nincs fióka, nyálból fészek a barlang falán,
Mégis feljön a nap és megjön a dagály, uram,
A levélhez ragadt báb: benne halott pillangó.
Nincs fehér éjszaka, nem mászik semmi se
A bokrok zöldjében, jobb lenne, ha színek
Se lennének, ne legyen semmi jó, uram.
Kék doboz
p.-nek vagy
a cigiért
rászoktam, egyszerűen, próbálok
elnyomni minden görcsöt, mint
a kiégett cigicsikket. most úgy
érzem, ha beleszívok, a füstben
újra őt látom, ahogy mellettem
ül, körszakállát figyelem, úgy
nyúlnék hozzá, arcához, de
nem lehet, az utolsó slukk és
már eltűnik, összenyomott
cigisdobozt húzok elő ismét,
gyönyörű sötétkék színe van
– Multi – arra emlékeztet,
ahogy a szemét figyeltem, ő
is ilyet szívott. bűnös emlék,
tőle, felejtés helyett ez
most más. kegytárgy vagy
valami pogány rituálé része,
amit kidobsz, ha kiürül, de
mindig tudsz venni helyette
egy ugyanolyan kéket,
nincs mese, szétfeszített tüdő,
és levegőt veszek, köhögök
egyet, slejm jön fel, eddig
tartott a mosoly az arcomon,
rossz akarok lenni, mint ő
Megjelent a Bárka 2012/5-ös számában.
