Turai Laura
Szabadságsnitt
Hintsd el hatalmad lélegző bokrok
sóhajtásai közé míg a halál
féktelen liftjei járnak
csak tekintetünk szabad
sziklasírok bejáratát kutatni
szempillahosszú sötét éjjelek
szilánkmezejében
főnixmadárfoglyok
Tiéd
Ó, tartson még kicsit ez a reggel
elbukó bokámmal, közelgő meleggel
mert tiszta mint a hó és éhes mint a tenger
s akárhova nézel az isteni fény elnyel
befordulsz a sarkon, az ég telve gyümölccsel
ordít a ragyogás: tiéd, mindet vedd el!
Ima
angyalfény
játszik libbenő
kabáton
lepke-raj látja
esdő arcomat,
zeng az ég
s izomzat tart mint
gúzs csak élve
drága a fény,
te ott vagy, s
én koldulok, hogy adj:
ringó rozmaringban
bízó izmokat
tűnő topáz-titkot
s ujjra ráncokat
gazella-sebes seb
tépi húsomat
Megjelent a Bárka 2012 / 4-es számában
