Mogyorósi László
Hídon át
Megyünk a Margit-hídon át,
a város remegő fénye
a vízre szórta hímporát.
Fáklyák tüzének csendje lent
a folyó fodrain, az est
körbezár, kékesen dereng.
S a csend a kulisszák mögött
egy lepusztult szobában már
a színjátékhoz öltözött.
S hiába térek győztesen
meg hajnalban, nyugtot nem ad
egy hideg kéz, egy öl nekem.
Orpheusz Euridikéhez
Én leszálltam érted az alvilágba,
és láttam: a lelked bűzlő cafat,
s tudtam már, hogy minden vágy hiába,
így azt akartam már, hogy ottmaradj.
De követtél, s úgy nőtt köréd a test,
mint borotvált fanszőrzet, borosta,
s hallottam, hogy a hús kérlelni kezd,
mint egy meggyalázott szűz, zokogva.
Az új e-mailed-re válaszoltam -
felzúgott Hádész mélye győztesen;
erénytől s szépségtől megraboltan
már várt rám fent az örök gyötrelem.
Megjelent a 2012/1-es Bárkában.
