Versek


>

Szenti Ernő
Viharsarokház

Egy korábbi délelőtt délutánja.
Egy tavalyról itt maradt
világosság bekeretezett mása.
Kiszögeléstől mentes égbolt.

Egy mendemonda utóélete.
Egy nap a falu legöregebb emberével.
Egy a nemlét, sokféle az élet.
Elnyomott cigarettacsikk a csönd.

Versedért egy arcot kaptál cserébe.
Mozgalmas napokon vagy túl.
Az élettel összevetve ráncokkal
teli homlok a mai költészet.


 

Fájt és fáj

Megemberelte magát képzeleted.
Mire este lett, lelépett a déli szél.
Reggelre visszaszálingóztak a fények.
Az öröm a fájdalom sebkötözője.

Helyet szorítottál magadban
az eljövendő évek tapasztalatainak.
Régi igazságok üresjáratban.
Kezdetét vette a felhők éleslövészete.

Kivéve a mát, semmi sem
hiányzik az itt maradt tegnapból.
Fájt és ma is fáj. Üresen kong
a szeretethiánytól a vakolatlan ittlét.



Megjelent a Bárka 2007/3. számában még két másik szép vers társaságában


2007. június 13.
Kollár Árpád tárcáiSzakács István Péter tárcáiMagyary Ágnes tárcáiZsille Gábor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Halász Margit: GyapotrózsaKiss Bálint Béla: Sósleves
Simon Bettina: A búcsúzás szimbóluma AdynálMolnár Lajos verseiGyukics Gábor verseiDimény-Haszmann Árpád versei
Oberczián Géza: IzlandLackfi János: Esteli vérbeborulásCsak a tűzzel vigyázzon, Drágám!Háy János: Hogyan születik egy novella
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg