Versek

 

 

 

Hartay Csaba

 


Mások


Az is például felfoghatatlan, hogy nincs többé az arc.

És hát a beszéd, ami igazán ő volt.

Ezért érdemes videózni bulikban. Ezért is.

Unalmas, persze, hogy a gyász magánügy.

Rengetegen vagyunk. És 150 év múlva

egészen mások élnek majd itt. A maiak közül senki.

Mit fognak ezek művelni nélkülünk?

 



Háló


Láttam egy 18 éves macskát.

Az egyik szeme zöld volt. Valami hályog ült rajta.

Ásított. Fogai alig. Ezek is így pusztulnak. Rútul.

De szar lenne, ha 18 évesen így néznénk ki.

Nem tudtunk volna csajozni a Pavilonban.

Vakon, fogatlanul ittuk volna a vébékát.

Nem sok van már hátra az öreg kandúrnak.

Ő nem is tudja, én meg tutira veszem.

Kettőnk közt ott vannak a gyerekek,

meg a vallásosak, akik bíznak, hogy hátha nem.

És van a halál, akinek kurva sok dolga van.

De van születés is. És van a pókember.

 

 


Ide bevallom


Mit? Semmit. Csak valami kis mondatot.

Piszmogni. Hárítani fejben. Csak én ne.

Pont ilyen vagyok. Ide bevallom. Vers.

Állítólag. Emlékben jó visszamenni.

Egyes helyekre. Ahol például hideg van.

Rövidujjúban írom, fáznék a parton.

Nem voltam elég. Tudom. De magamnak

sok. Ezért e hosszú ácsorgás a vers mellett.

Mellé jártam a versnek, kerültem, mint.

De minden hasonlat eleve ócska.

Évszakok ruhatára. Kabátok, bikinik.

Kihűlt hotdog az aszalon. Kellékek.

Látok még ilyeneket, csak nem mondom.

Kinek? Nincs kinek. Most ültem le magammal.

Folytatom, amint elmegyek. Hülyegyerek.

És most várja, vajon mit ír, az eszem megáll.

De ezt szeretem. Hogy hátha még érdekes vagyok.

Hal, horgászat, tehén, ital, régi hajnalok, alkonyok.

Kisfiú, kisfiú, kisfiú. Sorolnám még, ha nem unnám.

Ősz hajszál, 33 év, öregnek hiszi magát, betojok.

 

 


Őszinte rész


Felhívsz valakit, még van benned a tegnap esti szeszből.

Hülyülsz, jópofizol. Ő meg benyögi, hogy bocs,

meghalt a nagyapám. Kínos csend, őszinte részvét.

Van valami érthetetlenség azok körül, akiknek meghal valakijük.

Mintha őriznék, szorítanák, és meg vagy illetődve.

Ilyenek a friss gyermekesek is. Szoptatás van - mondják.

Te meg nem lehetsz ott sem halálban, sem születésben.

Neked van konyhád a morzsákkal és a szalámihéjjal.

Te élsz, ők meg nem engednek közel. Mégis van értelme.




Megjelent a 2011/3-as Bárkában.

 


 

2011. július 26.
Szakács István Péter tárcáiMagyary Ágnes tárcáiKollár Árpád tárcáiZsille Gábor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Halász Margit: GyapotrózsaKiss Bálint Béla: Sósleves
Simon Bettina: A búcsúzás szimbóluma AdynálMolnár Lajos verseiGyukics Gábor verseiDimény-Haszmann Árpád versei
Oberczián Géza: IzlandLackfi János: Esteli vérbeborulásCsak a tűzzel vigyázzon, Drágám!Háy János: Hogyan születik egy novella
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg