Versek

 

 

 

 

Acsai Roland


Sorsvonal



A táj, mint egy tenyér.

Nem mondom ki, hogy [istené].


Kettészeli a gyorssodrású,

Türkizkék folyó sorsvonala.


De bennünket az a vékonyabb vonal

Érdekel, a pataké,


Amiben együtt

Fürödtünk a barázdabillegetőkkel.


Állunk a völgy fölött, a hegyoldalban -

Apró jósok, akik egy hatalmas,


Sziklakérges tenyérből akarnak olvasni.


 


Fagy


Hugo Simberg képére

 


Szénaboglya tetején

Ül a Fagy.


Éjjel deret fúj a füvekre,

A fákra,


És az utcai lámpa fényében

Repdeső lepkékre -


Kavargó hópelyhekké

Válnak.


Körülöttük cikáznak

Az emlékek denevérei.

 

 


Fenyőszappan

 


A konyhában,

A csap mellett,


Van egy fenyőgyantából

Főzött szappan.


Amikor mosogatás közben

Megszagolom,


Mintha benyitnék

Az erdő szobájába,


Amit a hó tisztára meszelt.




Megjelent a 2011/1-es Bárkában.


 


 

2011. február 08.
Szakács István Péter tárcáiMagyary Ágnes tárcáiKollár Árpád tárcáiZsille Gábor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Halász Margit: GyapotrózsaKiss Bálint Béla: Sósleves
Simon Bettina: A búcsúzás szimbóluma AdynálMolnár Lajos verseiGyukics Gábor verseiDimény-Haszmann Árpád versei
Oberczián Géza: IzlandLackfi János: Esteli vérbeborulásCsak a tűzzel vigyázzon, Drágám!Háy János: Hogyan születik egy novella
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg