Hodossy Gyula

Eső, tócsa és a képzelet tengere

„ A tenger

vöröslött-e játszva vért és

lebegést vagy valóban

megszakadt bennem valami"

Zalán Tibor: Egy elmaradt telefon miatt

Esik.

Az egyik tócsában hangyák fulladoznak.

A kutya, ahogy iszik a vízből

belafatyol egyet-kettőt.

E tavaszi csendélet,

nem játszva,

valódi vért produkál.

És esik.

A tócsa egyre nő,

tengert játszva hullámzik,

falevél lebeg a felszínén,

elképzeled Odisszeuszt a viharzó tengeren,

félelem önti el a szíved,

most valami megszakadt benned,

gondolod,

elemészt a honvágy,

miközben a házad teraszán,

karosszékben ülve, kényelemben,

lesel a kerti zöldre.

Tekinteted egyik esőcseppről játszva

ugrik a másikra,

csúszda a fűszál, buborék a lift,

amely felemel, majd visszaejt,

hogy lent, s fent, kint, s bent,

a légtérben, a létben, s vérben,

a teremtő hullámzásban,

összekötődjön minden, ami

himbálódzni tud a képzelet tengerén.

Megjelent a 2010/5-ös Bárkában.

---