Papp Attila Zsolt

Egy úr a Holdról

Kosztolányi-fantázia

Ki holdkráterek mentén

sétál, fittyet se hányva

a körülötte lévő

szokatlan, új világra;

s akár a Nagykörúton,

egy másik táj határán,

csokornyakkendőt hord itt

kívül az űrruháján;

nehézkedési törvény

mozgását nem zavarja,

ha feltekint az égre,

feketéjét kavarva...

Aki köszön, előre

mindig, a szembejövő

sok sárga holdlakónak,

mért bánná, hol van éppen

és mit hoz majd a holnap?

A lépteit, az idejét

egy másik óra méri

- mint aki el sem mozdult

a régi őrhelyéről,

úgy készül hazatérni.

S ha kérdik majdan, hol volt, hát:

egy víz alatti vidéken

vagy tán a Holdban

egy nagy ismeretlen Úrnak

vendége voltam.

Vendége voltam.

 

 

 

 

Megjelent a 2010/2-es Bárkában.

A költő egy másik verse, a Víz a Holdon is ugyanebben a lapszámban látott napvilágot.

 

---