Versek

 

 

 

Lövétei Lázár László

 

Ecloga-féle

 

"Élni először itt e világon
s élni utolszor.
Látni a földet, látni csak egyszer
és soha többé..."
(Kosztolányi)

 

 

Hajnali ötkor fölkerekedni,

és ki a házból.

Állni a nonstop pultja előtt, és

inni a kávét.

Nézni, ahogy künn pirkad a hajnal,

s indul a banzáj.

Egy kicsit élni, s fél nap után már

bánni a dolgot.

Dönteni jól, vagy dönteni rosszul,

hogy mi legyen most.

Menni a fák közt, látni a földet,

s csöndben örülni.

Írni ilyen kis ecloga-félét,

vagy le se szarni:

ülni a fűben, majd elegánsan

visszavonulni.


 


 

2010. április 01.
Szakács István Péter tárcáiMagyary Ágnes tárcáiKollár Árpád tárcáiZsille Gábor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Halász Margit: GyapotrózsaKiss Bálint Béla: Sósleves
Simon Bettina: A búcsúzás szimbóluma AdynálMolnár Lajos verseiGyukics Gábor verseiDimény-Haszmann Árpád versei
Oberczián Géza: IzlandLackfi János: Esteli vérbeborulásCsak a tűzzel vigyázzon, Drágám!Háy János: Hogyan születik egy novella
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg