énekelsz

énekelsz ebben a halottak nélküli

fehér csendben árnyékaid követnek

szorosan lapulnak hozzád simogatják

ősz szálait a télnek erőtlenül lépsz

a harangkötelekhez tudod szólnod

kell tudod mindenkihez el kell

jutnia a hírnek minden mozdulatod

fájdalommal jár ha leszakad a karod

ha tüdőd sípolva löki ki magából

a levegőt ha lábad reszket és bőröd

töredezett is akkor is fáradatatlanul

kongatnod kell

nyíljon meg az ég hatalmas boltozata

járják csak járják körülöttünk táncukat

gyönyörűséges angyalaink a szíveinkbe

arany és fehér sugárhintóival érkezzék el

a nyár boldogsága illedelmesen összetette

a kezét térdre ereszkedett és vékony fonalak

segítségével láthatatlanul irányította oda

a csillagok fényeit minden délután