Babiczky Tibor
Ithaka
Az ősz elpusztítja fáimat. Alkonyatkor
kiülök a sötét lombok alá. Hallgatom
a rigók búcsúénekét. A szomszédos
kertben szarkák feleselnek.
Bezárja hófehér szirmait a magnólia.
Összébb húzódnak a tulipánok.
Sötéten, titokzatosan érik a múltban
a jelen, jelenben a jövő.
Egymást követő őrségváltások szemtanúi
vagyunk. A nappal teremtményei átadják
helyüket az éjszaka lényeinek.
Bagolyhuhogás hallik.
Fújtatva indul útjára a sün. Folyton élet
olt ki életet, fogak és izmok feszülnek
fogak és izmok ellen. Gyom sarjad
a virágok között.
Kúszóindák fonják a fatörzset körül.
A Hold, mint egy mutató nélküli óra,
kifejezéstelen és üres, a holtak
arcára emlékeztet.
Film noir
A hold ragyog. A felpuffadt
házak világítanak.
Mint egy konyharuhába
a mosogatóvíz és a kihűlt zsír
szaga, a lomb közé berágja magát
a sötétség. Minden mozdulatlan,
ahogyan a halottak
személyes holmija merevedik meg,
s válik törékennyé hirtelen.
A sötét tavon csónak, vörös lámpás.
Mintha megöltek és a vízbe
dobtak volna valakit.
Megjelent a Bárka 2009/6. számában
