Prózák

„Beálltak a csűrbe, s nekifogtak felhányni az istállópadlásra a sarjút. Bíró János adogatta fel a szekérről, Anti rakta szét. Néha nem úgy sikerült megszúrni egy-egy villa sarjút, ahogy kellett volna,...

„Neki viszont se egyenruhája, se rozsdás puskája. Állt a botjára támaszkodva, nézte a kisfiút, akit egyre inkább magára hagytak a többiek. Ez a kis nyivászta gyerek, ez rúgta volna be? Hát majdnem...

„Nem csak nem sírt, hanem alig beszélt gyerekkorában. Nem volt néma, fogyatékos sem, az óvodában ő mondta legszebben a verseket, jó volt a hangsúly, a kiejtés. Úgy hallotta a saját hangját, mintha nem...

„Ez a szereplő hallotta ezt a mondatot, az első leckét, a vágyakról való lemondásról, a többiek, mármint a regény többi szereplője nem, mert nem tartózkodtak ott, illetve az egyik töritanár már meg is...

„A szavak okozta éles fájdalom arra késztet, hogy az asztalon egymásra dobált aktákra pillantsak – mint megannyi, az életem ellen benyújtott vádirat, úgy mered rám az irathalom, és hiába a majd...

„Júlia – Petőfi utáni élete alakulásának köszönhetően – a modern nő szimbólumaként jelent meg, mint az egyik legelső nyugat-európai nő a 19. században, amit a nyugatosok továbberősítettek a mai...

„Maros azonnal megérezte az alkoholt a fejében. Sajogtak az izmai az elmúlt napok gyaloglásától a húszkilós menetfelszerelésben. Elnézést kért, és elvonult a szobába. Alsógatyára vetkőzött, lefeküdt a...

„Az Öregember házába szeptember óta becsengetnek. Megvárják, amíg az öreg kicsoszog, csendre inti a kutyát, leakasztja az arasznyi kulcsot a félfáról, és amikor meghallják a füllel éppen csak...

„Az utcának, amelyben Zoltán haldoklott, Sándor utca volt a neve. Merthogy haldoklott, afelől neki sem volt kétsége. Halálsápadtan, köhögve tért vissza ősz elején Pestre, ahol ugyanabban a lakásban...