Prózák

„Valami változott, felkapta rá a fejét: a mozgás tűnt fel neki. Az úton lassan látótávolságba ért a kamion. Araszolt a híd felé. A tanár szemöldöke felívelt. Vajon ki jöhet ilyenkor, amikor már...

„Minden köteles tisztelet mellett vegyünk egy átlagos családi sírt. Papa, akinek örök emléke szívünkben él. Mamika, akit keblükre ölelnek az angyalok. Nem nevetséges mindenkinek, aki arra jár, és...

„Ráhívták a mentőt, de a diszpécser, miután kikérdezte, mondta, hogy kicsit várni kell. Egy óra múlva már aggódtak, hogy rosszul van, meg várandós is, mi lesz. Mert azt persze csak utólag tudták meg,...

„Tanárom, a felemás zoknijairól elhíresült Hoffmann Ottó rosszallóan csóválta a fejét, valahányszor az aktuális tananyag felmondása helyett komolytalannak titulált olvasmányaimmal hozakodtam elő....

„A mi falunknak ez a furcsasága abban rejlik, hogy nyakra-főre halnak az emberek. Nem tudom, hogy ez másutt is így van-e, de az biztos, hogy minálunk ez olyan gyakori esemény, hogy az okozott...

„Reménytelenül fúj a szél. Nem megyek ki, itt maradok az ablaknál. Amikor utoljára voltam futni, hiába volt hűvös, alig két fok, a ragyogó napsütésben többnek érződött. A szokásos távon felül...

„Ott kellett lennie, valamelyik alacsony háztető alatt annak, akit kerestem, aki, ha írt volna nekem, azt írta volna, ne jöjjek, neki nincs senkije. Behunytam a szemem, magam elé akartam képzelni az...

„Akkor jött a csattanás, két autó futott össze a burjánzó trolidrótokkal felosztott nagykereszteződésben, jó hangos volt, sűrű és kék füst lebbent föl nyomban, valaki ordítani kezdett, ezek meg, ezek...

„Szóval, szoktam fantáziálni én is, miért ne, hiszen a képzelet talán egyetlen hűséges társa az embernek, amely (AKI?), ha más már nem is, egészen a sírig változatossá, színekben gazdaggá tudja tenni...

„Kiderült, hogy Szepetnek és Peleske egy ideje már háborúságban álltak, lerabolták a másik falvait, kardélre hányták egymás katonáit. Szepetnek volt a kitartóbb, a bosszúra éhesebb. Szövetsége lépett...