Prózák

Prózák
Grecsó Krisztián: Két karakter
„Az önelégült hahotázástól alig hallottuk egymást, de Anna csak fojtott hangon, szinte suttogva faggatott tovább, én meg egyre jobban belemerültem a nem létező kamaszkori Anna-lángolásom részleteibe....
Rimóczi László: Kiss Judit Ágnes: Angyalcsinálás
A Bárka Írtok ti? című paródiapályázatán első díjas lett Rimóczi László, aki két Kiss Judit Ágnes-paródiát küldött szerkesztőségünkbe. Íme, az első szöveg.
Bene Zoltán: Pest-Buda
„A nap lassan kúszott fölfelé a keleti ég alján, s amikor Igaz Gergely a fogadójába ért, egyenesen a szobájába szaladt, ahol nyilvánvalóan járt valaki, mióta elhagyta, de a Büchner-féle ládikát...
Márton László: Apa a túlvilágon
„Így tehát megismerkedésünkkor ötvenhét-ötvennyolc éves lehetett, és még mindig csinos volt. Egy rendezvény szünetében szólított meg. Hibátlanul, de erős akcentussal beszélt magyarul. Bemutatkozott,...
Darvasi László: Tóth elvtárs
„Tóth bevallotta az utolsó előtti pártitkárnak, akit Nagybécinek hívtak, hogy soha nem tudott igazán helyesen írni, a kommunistát is rendre komonistának írja, neki valahogy így jön a nyelvére, azaz a...
Nagy-Laczkó Balázs novellái
„A fák alatt nem marad más, csak a tar föld, felszántva, szétfagyásra készen várva a telet. A világ rendje helyreállt, a sejthártya két oldalán hasonló összetételű immár az oldat: a kinti levéltöbblet...
Mesterházy Balázs: Mediterráneum-jegyzetek
„A sós, vibráló levegőben ott rezgett a pályaudvar mellett az öböl, a híres sétány a pálmasorral és a kikötő. Még csak most érkeztünk, de már tudjuk, hogy amikor újra itt leszünk, már visszafelé, majd...
Háy János: DCM, Szereplíra
„Szóval kicsit azonosulunk azzal, hogy, mivel is? Na, mi legyen a szerepem? Ez az első versszak, és nem döntöttem még el. Ez egy hibás szereplíra, helyesebben egy rendkívül modern szereplíra, amiben...
Nagy Koppány Zsolt: Nincs már balzsam Gileádban
„B. Lajos igen elégedett volt. Tetszett a szobaszám is, épp feleannyi, mint amennyi idős, ez bizony jót jelent. Talán sikerülni fog festeni is végre valamit, igaz, nem ezért jött, de sosem árt a...
Egressy Zoltán: Legyen akkor, ahogy te akarod
„A Béla papa sose mondta, hogy meghal. Én mondtam, de most már nem mondom én se. Igen sokszor hallották tűlem, de többet nem mondom. Nem beszélek róla. Lesz, ahogy lesz.” Egressy Zoltán novellája. 
< >
Magyary Ágnes tárcáiKollár Árpád tárcáiSzakács István Péter tárcáiZsille Gábor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Farkas Noémi: Osztrák étteremMerkószki Csilla: Innen folytatjuk
Simon Adri: MagnóliákBorsik Miklós: Ritkán gondolok Ady EndréreTőzsér Árpád versei Mesterházy Balázs: Kenón (6-11.)
Háy János: Hogyan születik egy novella Kötter Tamás: Még egy pohárralBíró Szabolcs: Égi menedzser – Ozzy Osbourne emlékéreAknai Péter: Ruhatáram
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg