Papírhajó - Primér/Primőr

 

JaszAttila_meret.jpg

 

Jász Attila

 

Drága Hold

 

Egyik éjszaka, amikor nem tudtam elaludni,
csendben odamentem az ablakhoz, és
nézegettem kifelé a sötétben.

A Holdat néztem, nagy volt és kerek, teli,
úgy szokták mondani. Úgy világított, mint
egy elromlott mozgásérzékelős
teraszi lámpa.

Egész éjjel égett, láttam
még az ágyamból is a fényét,
bevilágított a szobába.

Ez valakinek nagyon sokba fog kerülni,
ahogy apa szokta mondani,
ha égve hagyom a fürdőben a villanyt.
És mosolyogva magára mutogat.

 

 

Erdőszél

 

Mikor olyan halkan fújdogál, szinte susog,
hiába fülelsz, mit mond, nem érted.
Merre, hova hív. És már kint is vagy
az erdőből, észre se vetted. Olyasmi ez,
vagy majdnem olyan,
mint a szélcsend.

Csak azért mondom, mert van, aki
azt hiszi, az erdő kezdetét vagy végét jelenti, de
ez természetesen tévedés.

 

Télipályaudvar

 

A Téli-pályaudvarnál szállunk majd le
a villamosról, mondja nagypapa.
Be is mondják furcsán.

Latyak van, olvadó hó és sár.
Ilyen a télipályaudvar. Anya jön,
nagyiékkal karácsonyozunk.

Téliszünet, ezt is gyakran hallom,
ahogy a felnőttek beszélgetnek rólam.
Azt hiszik, nem értem.

És a téliszalámit is nagyon szeretem,
de otthon sosincs, mert nagyon drága.
Nagypapa meg nem sajnálja rá a pénzt,
vesz nekem mindig,
egyél csak bátran, fiam.

Mondogatja, hogy kiugrunk a Téli-pályaudvarra,
anyád elé, jó? Jó, felelem.

És nyáron meg azt kérdezi persze,
kiugrunk a Déli-pályaudvarra?
Mintha a nagypapa még tudna ugrálni.

 

 

Várorrom

 

Már megint anyát várom,
a nagyi meg próbál valamit
kitalálni, hogy elterelje a figyelmemet,
de nem megy neki.

Hiába kérdi, tudod te, mi az a várrom?
Hát persze, nagyi, naná.
Most is éppen anyát várrom
nagyon.

Nem tudok figyelni rád,
ne haragudj, pedig azt is tudom,
mi az a várorom.

Anya megint késik,
én meg csak lógatom tovább szomorúan
váró orrom.

 

 

Az ébresztőóriás

 

Régen mindig elkéstem az óvodából,
mert hiába ébresztett fel anyukám időben,
félig felöltözve még visszabújtam
a meleg ágyba, és gyakran elaludtam.

Már iskolás vagyok, nem szabad elaludnom,
elkésnem az iskolából.

Apukám vett nekem ezért egy ébresztőóriást.
Már nem alszom el. Az ébresztőóriás miatt.
Mert nemcsak ébresztéskor beszél hozzám,
hanem öt percenként újrakezdi, hiába
kapcsolom ki. Mondja csak a híreket.

És akkor inkább már felkelek.

 

Álomszedő


Ez olyasmi, mint ami a troliknak van Budapesten,
vagy a villamosok tetején. Csak éjszaka jár,
és az utcákon száguldozva reggelig
mind összeszedi a kisgyerekek
rossz álmait.

 


 Főoldal

2018. szeptember 20.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesTextLáng Zsolt nyerte a Libri irodalmi díjat, a közönségdíj Grecsó Krisztiáné1% a Körös Irodalmi TársaságnakKihirdették a megújult fordítástámogatási pályázat első nyerteseit
Ütőér
Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcáiVári Fábián László tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái
Versek
Fodor Veronika verseiMarczinka Csaba verseiFellinger Károly versei Falusi Márton versei
Prózák
Darvasi László: Egy tehén halálaFiatal írók a bezártságban - Csorvási Noémi: Fontos, hogy ne essünk ki a ritmusbólFiatal írók a bezártságban – Biró Sára: Egy rendszer összeomlása Molnár Krisztina Rita: Gombosdoboz
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA