Olvasónapló

Abaf__y_Nem_k__nny__.jpg

 

Szil Ágnes

 

Meglett korú kamaszlelkek

 

Abafáy-Deák Csillag második kötetének címe a Nem könnyű szeretni címet kapta, s ezzel lényegében össze is foglalja ennek a karcsú, harmincnyolc novellát tartalmazó könyvnek a témáját. Félelmetes cím, hiszen a kötet fogadtatását is előrevetíthette volna.

A könyv szerzője, Abafáy-Deák Csillag Kolozsváron végzett magyar-angol szakos, Németországban diplomázott pszichológus, magyarországi művészeti szakíró, nem utolsó sorban pedig novellista. Írásai mindig rövidek és pontosak, egy intelligens nő mutatja be a minket körülvevő kisvilág sok-sok arcát, elsősorban a bennünket életben tartó, legtöbbször kompromisszumokban fogant kapcsolatokon keresztül. Másnál alig tapasztalható érzékenységgel ábrázolja a hervadásnak indult női test esendőségét, többek között a Becsíp című novellában: „Nagy levegőt veszek, hogy válaszolhassak, ekkor pattan, szakad le a kapocs a bikinifelsőről, kapkodnék, de nem tudom, hogy a melltartót fogjam vagy a két lehulló, fonnyadt almát. Elvesztem az egyensúlyomat, és Józsi ölébe szédülök. Ő nem szédült meg ettől, kihúzza fenekem alól az újságot, és csak annyit mond: összegyűrted.”

Sűrített sorsokról olvasunk, tipikus, huszonegyedik századi történeteket, közérthető nyelven. A szöveg kifejezetten kerüli a líraiságot, pedig jól áll neki: „Erőteljesen rátapos, papucsa sarka belemélyed a lapokba, szakad a papír, recseg a könyv dereka, mintha kitinpáncélt nyomott volna szét.” (Sosem szerettem Kafkát). Néhol túl kevésnek is tűnik a fülszöveg említette másfél perc, egyes novellák vázlatszerűek maradnak, ilyen például a Hölgyválasz, amely túlságosan tömör, kifejezetten igényelné a további kidolgozást. Aki a szerző figyelmes olvasója, megtalálja az önreflexiót, öniróniát a könyv részleteiben: „ott az almának legalább körte árnyéka volt, a körtét meg nagyon szeretem” (Főz, süt), „Nézem a bekeretezett festményemet, szinte napra tíz évvel ezelőtt festettem. Zongora. Vagy már valami más. Repül. Pillangó. Rövid életű. Ülök a zongoránál, hiába a szünidő, egy napra sem szabad kihagynom a gyakorlást.” (Makrokozmosz)

A Nem könnyű szeretni hősei minél idősebben vágnak bele a párkeresésbe, annál inkább megalkuvásra kényszerülnek, egyre nehezebb kikerülniük a korábbi partnerek rájuk vetülő árnyékából. Igényességükből nem engedhetnek, ám kénytelenek szembesülni azzal, hogy másoknak is megvannak a maguk mércéi. A szemléletes című Möbius-szalag meg nem nevezett férfi főhőse olyan gyakran váltogatja a barátnőit, hogy az anyja nem tudja megjegyezni a neveket. Idővel aztán emberére akad: Zsuzsira, akinek szavai zárják a kötetet: „Hónapok óta keresem azt a férfit, aki hasonlít az én Zoltánomhoz. Három évig voltunk együtt. Eddig senki nem ért a nyomába. Eddig. Kár, hogy a neved nem Zoltán, de amikor csak ketten vagyunk, így szólítanálak.” 

 

Abafáy-Deák Csillag: Nem könnyű szeretni, Parnasszus könyvek, 2018., 160 oldal, 1890 Ft


 

Főoldal

 

2019. április 26.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Markó Béla verseiFinta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokKiss Ottó: Lieb Mihály
Ecsédi Orsolya novelláiEcsédi Orsolya novelláiTóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekér
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png