Olvasónapló

 

 Turi-Timea-Anna-visszafordul-55x1024.jpg

Petrusák János

 

Turi Tímea Anna visszafordul

című verseskötetéről

 

 „A nehézség, a szükségszerűség és az érték - három, tartalmilag összefüggő fogalom: csak az a nehéz, ami szükségszerű, csak az értékes, aminek súlya van.” – írja Milan Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége című művében. Sőt, szinte ezzel kezdi. Kunderára, a „filozofikus lektűríróra” hajaz gondolatiságát tekintve Turi Tímea legújabb kötete. Nem a kibeszélt szavakkal, hanem a szavak mögötti életérzéssel. Mert az olvasó embernek oda kell – oda kellene! – figyelnie a mondott szavak jelentésén túl az érzelmekre, amelyek kiváltották ezeket.

Turi Tímea, aki nem mellesleg költő, író, újságíró is, a Móricz Zsigmond-ösztöndíj kitüntetettje, Makón született, a közeli Szegedi Egyetemen kommunikáció és magyar szakon diplomázott, majd bölcsészdoktori címet szerzett.

A 88 oldalnyi, zsebbe való, kemény táblás Anna visszafordul 2017 tavaszán jelent meg, egy olyan borítóval, amely kíváncsivá tesz, belelapozásra csábít. Ahogyan címével is. Anna visszafordul. Most, jelenleg, jelen időben, tart a cselekedet, tehát még nem befejezett. Bennünk a kérdés: hol fordul vissza, tehát meddig jutott, s ha visszafordul, azt miért teszi? S ha visszafordul (visszafordul-e egyáltalán?), végérvényesen, akkor merre indul vissza? Amerről jött? Vagy másfelé megy? De a cím más többértelműséget is takar. Nem csak a megkezdett cselekvést, a visszafordulási mozdulatot, hanem annak a mozdulatnak a sokrétűségét egyaránt. Az Anna visszafordul címből és címadó verséből női kötetet várnánk, hiszen Anna visszafordul a peronról. Ezzel az Anna Karenina kezdetét fordítja ki. Vagy… fordítaná ki? Anna Karenina a szerelemért ment a pályaudvarra, s találta meg ott a halált. Az összes férfi című vesében Tímea így szól: „lesznek majd, akik tudni vélik, / miről beszélek, és mit hallgatok el, / de ti ne törődjetek velük, / én tudom, mit beszélek.”

Férfi-nő kapcsolatok, prototípus-kapcsolatok ezek, vagy az író több kapcsolatot is él meg, egymaga. Sok, majdhogynem nagyon sok szerepvers van ebben a könyvben, mert a szerző a különböző irodalmi figurák történeteit kívánta kifordítani. Megjelenik Bovaryné, Sámson és Delila, vagy éppen az Ezeregyéjszaka. Minden női szerepre, érzésre néz vissza Anna. Mert visszanéz, kezdődik a mozdulat, fordul, de… Itt a jelen. A jelenben a vers és kötet.

Meg kell jegyezni, hogy kétféle, egymástól markánsan elkülönülő „versfaragó” és „versértő” irányzat van – szándékosan ne beszéljünk ebben az esetben művészetről és kritikáról. Az egyik a „fülbemászó”, egyből érthető versek szeretőinek tábora, a másik csoport szerint viszont az az igazi vers, mely elgondolkodtat. A kettő egymást az igazán jó vers esetében nem zárja ki, és ez látszik Turi Tímea költészetében is. Az ő versei egyszerre úgy közérthetőek, hogy közben a fejünkben megragadó, ott önálló életet kezdő, zsibongó szavait visszük magunkkal, nem csupán a következő versre, hanem a kötet bezárása után a mindennapokba. Ezek az „emlékezetes – emlékeztető és jellegzetes – sorok” határozzák meg igen markánsan a fiatal alkotó művészetét. Mert ezek a sorok egyszerre ívelnek és feszülnek, ahogyan egyszerre közérthetőek és elgondolkodtatóak.

Végigolvasva Turi Tímea verseit, már tudjuk, ki ő. Lírája által bemutatkozott számunkra. Talán jobban is, mint szerette volna. Ebben hasonlít Nagy Zsukára, akivel egy korosztály. S ugyanúgy érez – tárja fel önmagát.

Ez a fajta szemérmetlen kitárulkozás egy szemérmes férfiolvasó számára már zavaró, amikor azt kiáltja a nő: itt vagyok, nézzetek! Mintha modellt állna előttünk, a mai fiatal nő prototípusaként. Szégyentelenül megmutatja önmagát, feltárja lelkét. Mintha nem dicséretre várna, mert azt már kapott, hanem kritikára sarkallna a nagy feltárulkozás közben.

Nyelvezetéről – nem csupán eme mű alapján, hanem korábbi verseit is ismerve – megállapítható, hogy többször akaratlagosan töredezett, kapkodó, szaggató, bonyolult, de ezzel is még jobban feltárja magát, visszahozza elénk azt az állapotot, amelyben van, s amelyben írta az adott sorokat. Bár korábban azt állította, hogy „Én nem beszélem az emberek nyelvét. Sem a fecsegést, sem a hallgatást” – nem kell ezzel egyetértenünk! Mert az alkotó igenis azt a női nyelvet beszéli, s úgy, ahogyan egy érzékeny idegzetű nő nyelvezetét ismerhetjük. Nagyfokú intellektuális szemtelenség is jellemzi szókimondó sorait. De minden sorában látjuk-érezzük mozdulatait. Akaratait. Ez ő, az alkotó? Vagy más? Mást figyelt meg, mintha önmagát figyelte volna? „Ő, mintha valakit életre lehelne…” (Őszi etűd – Alekszandr Tkacsenko) Teremt elénk az alkotó egy nőképet, aki talán nem ő, de szeretne ő lenni. Minden gyarlóságával együtt emberi. Aki nemcsak önmagára figyel, hanem körül is.

Félelem lüktet több versében. Úgy a Körútzár címűben és az Őszi éjjel című versben: „Hát így fogunk élni, mint sebzett vadak, / golyónyom bundánkon…” A Guernica címűben pedig: „A buszon ültem, és ahogy kanyarodott, / láttam: a sarkon a lány a fába rúgott, mire a fiú / a lány kapucnija felé suhintott…” A látott agresszió. Az a lány ő is lehet, bárki, akire az első követ vetették. A költő élesebb követ vet a kemény kőnél: a szó kövét. „Sórek völgyében / Veled mennék, de tudd, utálni foglak / talán már a második napon.”

Személyesség, amely kell a műnek. S kitárulkozás.

Turi Tímea egy interjújában azt mondta: „Én szerkesztőként és olvasóként is azokat a műveket részesítem előnyben, amelyeknek van közük az életemhez, segítenek eligazodnom.”

Az Anna visszafordul című kötettől nem mást kapunk, mint a korábbi Turi Tímea kötetektől. Férfi-nő, nő-nő, férfi-férfi viszonylatokat, megmagyarázhatatlanságokat, életszerűségeket egyén és közösség viszonyából, köldökre és világra nézést. Itt, ebben a kötetben visszatekintést (visszafordulást), amely mégis előretekintés.

És, ha már kezdtük Kunderával, talán úgy illő, hogy fejezzük is be vele. Már csak a kezdeti sorok magyarázata okán is. Nehézség, szükségszerűség, érték. Nehézség: Turi Tímea legújabb kötetében is bizonyította, nem egy könnyű költő. Rágni kell, megrágni minden szavát. Gondolatát. Szükségszerűség: ő ezt érzi. Szubjektív. De objektív is, mert sok érzése a mi érzésünk. Érték? Erre majd feleljen a jövendő!

 

 Turi Tímea: Anna visszafordul. Magvető, 2017, 1990 Ft.


 Főoldal

2017. december 05.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Markó Béla verseiFinta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokKiss Ottó: Lieb Mihály
Ecsédi Orsolya novelláiEcsédi Orsolya novelláiTóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekér
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png