Olvasónapló

 

 szuz_maria_jegyese.jpg

 

Dominka Ede Harald

 

Falu alulnézetből

 

Milbacher Róbert új, felkapott jelzője a Margó-díjas, hiszen a 2015-ben alapított díj – mely az első kötettel bemutatkozók támogatásával az olvasást hivatott népszerűsíteni, az első díjazott Totth Benedek Holtversenye után – 2016-ban kiérdemelten az ő kezében landolt, mivel a díj definíciója szerinti új hang, bátor vállalkozás elvitathatatlan tőle. A Szűz Mária jegyese című novellaciklus köbükije Mikszáth A jó palócokja, műfajában, nyelvében szándékosan hasonlatos a nagy mesélő előd művével. Ám messze nem arról van szó, hogy a korszak irodalmát – az irodalomtörténész egyetemi oktató óráin számomra is meggyőzően bizonyítva elemző tudását – szenvedélyből imitálná a szerző. Műfaján kívül onnan is a rokonság, hogy az olvasmányos, könnyed hangvétel csupán járható út a problematikusság megoldása felé haladó szándékának. Úgy tűnik ugyanis, hogy amíg nekünk, mezei embereknek a lábunkon hétmérföldes csizma van, számunkra csak egy lépés a város és a falu távolsága – és ugyanez érvényes magyarság és cigányság távolságára is –, addig a társadalom ilyenfajta szerkezetét szétszaggató kicsinyes hatalom már likvidálta a civilizáció kultúrájából a falut. Ebben a magára maradottság mikrovilágában látjuk tehát az itt megírt, igen valószerű falut, s benne az embereket. Aki járt már faluban, mind találkozhat ezekben a történetekben becenevükön emlegetett ismerős figurákkal, mert nem a jó somogyiak 80-as évektől máig húzódó szociográfiájáról van szó, még kevésbé a jó nagybajomiakról – pusztán azért, mert éppen ott ismerte meg mindezt gyerekként a szerző.

Nem csak a városból nem látni a falut, fordítva is áll a dolog; a faluban élők földhözragadtságukban mindent csak alulról tudnak szemlélni, kivált egymást, innen az altest kiemelt szerepe, vagy éppen a káromkodás uralkodó regisztere. Talán az sem véletlen, hogy az Isten neve mellett a hét szentséget gyakran szájukra vevők – mondjuk így, tudat alatt – éppen a megváltás kegyelmeit hiányolják. Az emlegetettek ocsmány beszédét a narrátor is szóvá teszi, szerepe jól érezhetően a tehetetlen lázadás, melyben ott feszül a distancia a porban ücsörgő szerencsétlen és a felsőbb világ között. Másik eszköz ennek láttatására a paródia, mely szerencsére gyakori szórakoztató eleme a könyvnek. Ilyen a Szent Ferenc-paródia is, amikor Bizdó Józsika mezítláb prédikál a madaraknak – másnak nem is tudna, hiszen kivágták a többiek a kocsmából.

Pipiskednének néhányan a transzcendens felé, de aztán ők is lehullnak, s gyakran ez alsó világ centrumában, a kocsmában kötnek ki. Sőt, olyan is van, aki annyira közel van a földhöz, hogy már jó ideje csak a halált várja, mely végre megszabadítaná a számára kiüresedett világtól. Az ő eltűnésénél és máshol is költőien szép leírásokra bukkanunk, ami esetleg a szerző e vidék iránti szeretetének nyoma, az olvasónak mindenesetre fellélegzés és új szín. A novellák eseményei alapvetően mindig újak, valamit vagy valakit kiemelnek, de bennük egyes epizódok visszatérnek máshonnan, ahogy lényegesebb szereplőkként a falu főbb jellemei is.

Amíg a humor kellemes olvasmánnyá teszi a könyvet, nem a szórakoztatás az igazi cél, hanem a problémára emlékeztetés. A tényszerűség kiemelésére szolgál az elején a narrátor biztosítása: „semmit se tettem hozzá és semmit se vettem el abból, ami volt”, vagyis tisztelt olvasó, hámozza ki a meséből a nagyon is valódit.

Milbacher Róbert könyve ígéretes írás, eszköztára imponáló. A végén esetleg hiányolt ív a novellaciklus formai jegye. Noha ez alulnézetből láttatott világát szemlélve még nem látni, merre vezet innen az írói útja, a szöveg irodalmi igényességét, összetettségét tekintve reméljük, hogy a Margó-díjas nem eposzi jelzője lesz a szerzőnek, azaz gazdagít még minket további értékes olvasmányokkal.

 

Milbacher Róbert: Szűz Mária jegyese, Magvető Kiadó, 2016.


Főoldal

2017. február 03.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Hartay Csaba verseiOláh András versei Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila versei
Prózák
Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Egy vonzó költői alkatArany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomában
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA