Limpár Ildikó
Hamu alatt a gyémánt (vagyis atium)
Nagyon szeretem, ha egy regényben minden apró részlet jelentőséget nyer valamikor; akár katartikus élmény lehet, ha számos, itt-ott elszórt puzzle darab egy csapásra megtalálja helyét a nagy kirakósban – különösen akkor, ha sokat kellett bíbelődni azzal, hogy végre lássam azt a képet, amely az újabb és újabb felderített részletek nyomán szinte átrajzolja önmagát. Sanderson Ködszerzet regényfolyama is ilyen, önmagát folyamatosan felülfestő kép.
Amikor elkezdtem a kirakós játékot a Ködszerzettel, azt hittem, tudom, mi lesz a végső jutalom. Az alapszituációt ugyanis sokszor megelőlegezi a végkifejlet. Ha adott egy halhatatlan(nak tűnő) uralkodó, aki ellehetetlenít egy teljes bolygót, és végre elkezdődik ellene a szervezkedés, ráadásul a lázadók remekül kitalált karaktereket mutatnak fel, evidensnek tűnik, hogy a lezárást valahol a nagy összecsapás környékére helyezi a szerző. Már ha azt a szerzőt nem Brandon Sandersonnak hívják. A klasszikus, uralom-megdöntő fantasy képét ugyanis igen hamar felülfestette a regény, melynek fókuszába éppen az került, amiről általában kevésbé esik szó: mi van akkor, ha sikerül a nagy vállalkozás, és végre a kezünkbe vehetjük sorsunkat? Egyáltalán: kezünkbe vehetjük-e a sorsunkat, ha egyszer a bolygónk már a végső pusztulás szélére sodródott, és a folyamat visszafordíthatatlannak tűnik?
Változás – ez az egyik alapfogalom, mely körül forog a regénysorozat, mint nap körül a bolygó. Mi történik, ha olyan változásokat élünk meg, amelyeket nem tudunk értelmezni? Milyen előre nem látható – negatív – következményei lehetnek egy olyan változásnak, amelyet mi magunk idézünk elő puszta jó szándékból? És mi van akkor, ha a változás – a hanyatlás, a romlás – ellenünk dolgozik? Ezek a kérdések minden egyes kötetben jelen vannak, de a szempontok és az értelmezési síkok folyamatosan változnak. Ezekre a kérdésekre épít a regényvilág isten- és mágiarendszere, az ezekhez kapcsolódó fajok kidolgozása, valamint maga a cselekmény, amely tulajdonképpen a világ valós működési elvének megfejtésére irányul; de a világépítésen túli elemek, a cselekmény és karakterek jellemzői is mind e kérdésre reflektálnak. A markáns karakterfejlődés, melynek csupán az előszobája az első kötetbe ékelt Pygmalion-történet (az utcakölök Vin előkelő kisasszony-szerepre való felkészítése és kémkedési küldetése), beavat minket a köd birodalmának misztikus világába; az egyes karakterek érdeklődési területei, speciális jellemzői pedig mélységet adnak a több szinten olvasható történetnek. Van itt kidolgozott politikai filozófia és vallásfilozófia. (Külön élveztem a demokrácia és az önkényuralom közti kapcsolat boncolgatását – kurrens téma ez most Magyarországon, és Sanderson végre élvezhető formában tálalta a probléma lényegét…). Van a sorozatban misztikum, ami olyan kőkemény logikai alapokon nyugszik, hogy amikor az utolsó kötet végére érünk, nem azért kiáltunk fel, hogy „heureka!” mert a szerző végül egy óriásit csavar a történeten, és meglepődünk a végkifejleten, hanem azért, mert rájövünk, hogy az újabb és újabb csavar már kódolva volt az előzményekben, és minden, korábban néha akár öncélúnak tűnő filozofálgatásnak is része volt abban, hogy megértsük a történet menetét. Nem azon lepődünk meg, ami történik, hanem azon, hogy mennyire jól van kitalálva ez a világ, mennyire részletesen kidolgozta a szerző minden egyes alkotóelemét, és mennyire egyedit alkotott tulajdonképpen egy nagyon általános alapelvből – a hatás-ellenhatás szentségére építve.
Meg kell küzdenünk e heurisztikus élményért, csakúgy, mint a korok hősének, akinek kalandozását figyelemmel kísérjük hat köteten keresztül. Soha nem éreztem azt, hogy letenném a könyvet – ugyanakkor többször is úgy gondoltam, hogy lehetne ezt egy kicsit feszesebben megírni, kevésbé terjengősen, és nem ártana, ha a szerző a szerelmi kapcsolatokat is megtanulná úgy kidolgozni, mint magával ragadó mágiarendszerét. Ezzel együtt nyugodt szívvel ajánlom most már a teljes regényfolyamot az egyéni világok után sóvárgó olvasóknak: 2013-ban végre napvilágot látott a magyar nyelvű kiadás utolsó kötete is – így végre kényszerszünetek beiktatása nélkül ismerhető meg a hamuesővel birkózó világ, ahol a köd is életre kel, ahol születni kell a mágiára, ahol az atium fém határozza meg a gazdaságot, politikát és mágiát – és ahol semmi és senki nem az, aminek elsőre látszik.
Brandon Sanderson: Ködszerzet I. (A végső birodalom). Delta Vision Kft, Budapest, 2009.
Brandon Sanderson: Ködszerzet II. (A végső birodalom). Delta Vision Kft, Budapest, 2009.
Brandon Sanderson: Ködszerzet III. ( A megdicsőülés kútja). Delta Vision Kft, Budapest, 2011.
Brandon Sanderson: Ködszerzet IV. ( A megdicsőülés kútja). Delta Vision Kft, Budapest, 2011.
Brandon Sanderson: Ködszerzet V. (A korok hőse). Delta Vision Kft, Budapest, 2013.
Brandon Sanderson: Ködszerzet VI. (A korok hőse). Delta Vision Kft, Budapest, 2013.
