Nem kötelező

 

Hidas Judit

 

Békében háború

 

Kurázsi mama és gyermekei

 

 

Sokan a 20. század legnagyobb drámájának tartják Brecht Kurázsi mamáját, érdekes, hogy ez az alkotás mégsem fér bele az iskolák kötelező alaptantervébe. Pedig manapság már a populáris kultúra és a modern színházak divatos kellékei közé tartoznak a brechti elidegenítő eszközök (feliratok, songok alkalmazása, irónia, ellenpontozás vagy a mozaikszerű történetmesélés), így a gyerekek nagy valószínűséggel jól értenék Brecht világát. Ott van például a kiváló és a fiatalok között méltán népszerű filmrendező, Quentin Tarantino, akinek sikere tulajdonképpen e technika ötletes és tehetséges alkalmazásának köszönhető. Vajon nem lenne szerethetőbb az irodalom a gyerekek számára, ha nem kronologikusan haladna az oktatás, hanem elsősorban azokkal a nagy alkotásokkal ismerkedhetnének meg (akár kedvenc filmjeikkel összehasonlítva), amelyek a mai kor ízlésvilágát és gondolkodásmódját alapvetően befolyásolják?

Az irónia, az eltávolítás, a deheroizálás, egy-egy szituáció és egy-egy karakter ellentmondásainak megmutatása mind fontos elemei a drámának. Kurázsi mama az antihős, a kisember, aki az 1600-as években dúló harmincéves háború alatt egy ekhós szekérrel és három gyermekével járja Németországot, megélhetését a háború adja, a frontvonalon árulja portékáit. Egyetlen célja, hogy családjával átvészelje ezt a nehéz időszakot. Alakja végtelenül pragmatikus, ugyanakkor szerethető, nem küzd nagy eszmékért, és nem akar áldozattá sem válni, azokért él, akik a legközelebb állnak hozzá, a gyerekeiért. Célja azonban kudarcra van ítélve, hiába próbálja függetleníteni magát és a családját a körülötte zajló szörnyűségektől, hiába próbál okosan alkalmazkodni az éppen uralmon lévőkhöz (zászlót cserél, amikor az ellenséges csapatok győznek a környéken), a háborúnak ő is áldozatul esik. Elveszti mindhárom gyerekét, és végül szegényen és magányosan húzza tovább újabb és újabb területekre ócska kis szekerét.

De mi is ez a háború, egyáltalán háborúban játszódik-e ez a történet? Ha az eredeti célokat nézzük, akkor igen. Brecht 1938-ban kezdte írni a drámát, skandináviai emigrációja idején, és közvetlenül a második világháború kitörése előtt fejezte be. Nyilvánvaló, hogy abban az időszakban mi volt az olvasata a harmincéves vallásháborúban játszódó történetnek. De mit adhat ez a dráma a mai kor emberének, mit adhat nekünk itt ma Magyarországon? A színművet olvasva nem a háborús élmények dominálnak, szinte minden jelenetben hétköznapi szituációkat látunk, persze a háború jellegzetes szereplőivel: Kurázsi mama elad és vesz, alkudozik, ruhákat hajtogat vagy főz, a helyszín általában az ekhós szekér környéke. Mind-mind „békebeli” helyzetek. A néma Kattrin féktelen dobolását és halálát kivéve véres jelenet sincs a színpadon.

A dráma célja általános emberi problémák megmutatása, amelyek békeidőben ugyanúgy érvényesek, mint egy tényleges háborúban. Mit tehet az egyén egy rászakadó történelmi helyzetben, amely nagyrészt tőle függetlenül jött létre? Bele tudunk-e szólni a sorsunk alakulásába? Kell-e, lehet-e hősnek lennünk, vagy elkerülhetjük, hogy mindaz, ami körülöttünk történik, hatással legyen az életünkre?

Vallásháború van ma is, pedig látszólag béke van. Talán már nem is emlékszünk, milyen értékek szembenállása mentén alakult ki eredetileg ez a feloldhatatlan ellentét, és hogy valóban arról szól-e ez a harc, hogy annyira mást gondolunk a világról, a jövőnkről. Vagy úgy, mint a Kurázsi mamában, ezek már csak üres címkék? Katolikus vagy protestáns, fekete vagy fehér, Pál utcai fiúk vagy vörösingesek? Mindegy, mi van a két oldalon, a lényeg a szembenállás. De miért is? Brecht szerint a területszerzésért, és az egyik vagy a másik fél átmeneti gyarapodásáért, amelyben végül mindenki tönkremegy, tönkremegyünk, még az is, aki átlát az ideológiák csapdáján, és az egészből csak a hasznot akarja húzni. Mindannyian függünk egymástól, senki nem vonhatja ki magát egy helyzet hatásai alól. „A háborút megfeji / Hát adózzék is neki”, hangzik a mű alaptétele.

És akkor vajon mit tehet az egyén, ha belecsöppen egy ilyen helyzetbe, és változást szeretne, kérdezi Brecht. Legyünk Eilifek, akik beállnak az egyik oldalra gyilkolni, vagy legyünk Stüsszik, akiknek a becsületük az életösztönüknél is előrébb való? Vagy Kattrinok, akik feláldozzák önmagukat, hogy másokat mentsenek? Vagy Kurázsik, akik az egész helyzetből csak hasznot akarnak hajtani? Vagy lépjünk egy kicsit hátrébb, és mint a szerző, nézzük meg némi racionális távolságtartással az érzelmek irracionális dúlását, és mondjuk azt, hogy ez így tovább nem folytatható. Ha egyre többen tudnának így gondolkodni, akkor a történelem által ránk rótt sors talán megváltoztatható lenne. Talán. Mert a paraszt házát is feldúlják a katonák a darabban, pedig ő a totális kívülálló.

Ha valamiről, hát erről kéne beszélni az iskolákban. Hogy ők legalább már lássák, hogy ők egy kicsit másképp csinálják, hogy így legyenek a saját életükben kis hősök, és ne áldozatok. 

 

 


 

 

Főoldal

 

2013. április 24.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Versek
Demus Gábor verseiIancu Laura verseiSzita Szilvia verseiÁrmos Lóránd versei
Prózák
Ferdinandy György: PortréfilmOravecz Imre: ÓkontriSzakács István Péter: A lányBeck Tamás prózái
Kritikák
Háta mögött délPárkapcsolati kórképA kör teljes megismeréséhez szükséges „π”Latin világban - Géczi János: Törek
Esszék, tanulmányok
Ilia Mihály: Háromszéki orvosokA radikális hasonlóság elve Csoóri Sándor költészetébenCsoóri Sándor és a „bartóki” modellHalmai Tamás: A Gangesz rabbija
Drámák
Vörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓBartis Attila: RendezésV á r k e r t i J u l i s k a, avagy a szerelmi bűzfészek
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA