Hírek
A Szépírók Társa-ságának május 16-i közgyűlésén Mészáros Sándort választották elnöknek a Petőfi Irodalmi Múzeumban
|
|
Bővebben... |
Ilia Mihály rovata
Vári Fábián László kötetéről
"A könyv egyik legszínesebb, legszebb és néha megható része, hogy a szerző nemzetiségi sorstáraival van, akikkel néha szolidaritás alakul ki, önvédelem, egymás nehéz sorsának megérté...
Bővebben...
Görgey Gábor verseiről
„A kötetben található versek nagyobb részének az elmúlás a tárgya" - Ilia Mihály olvasónaplója az Alkatrészhullás / 2005-2009 című kötetről
...
Bővebben...
Lanczkor Gábor prózájáról
"A történetben mindvégig valami titok lappang, ezt nem csak a sztori, hanem a stílus is érzékelteti" (Ilia Mihály A mindennapit ma című könyvről)
...
Bővebben...
Rónay László beszélgetőkönyvéről
„Egy 20. századi magyar tudós intellektuális fejlődésének története ez a kis interjúkötet” - Ilia Mihály Rónay László „beszélgető-könyvéről”
...
Bővebben...
Déry Tibor balatonfüredi évei
Ilia Mihály új, olvasónapló jellegű jegyzetsorozatának következő könyvtárgya Botka Ferenc Déry Tibor balatonfüredi éveit feldolgozó kötetete: "ha a boldogságot egy tájjal akarnám...
Bővebben...
Tárca
Hartay Csaba tárcája
„Mert ez a tehenészet, ez, komám, beszippant. Bekebelez a mezőgazdaság, mint a kisgömböc, lehet kapálózni, sopánkodni, de ennyi, felemészt az agrárium"
...
Bővebben...
Orcsik Roland tárcája
„A szerelő kivette az akkumulátort és azóta nem tudok életet lehelni a rádióba. tudom a kódot, de valamit rosszul csinálok. Nagymama vagyok, ehhez mérten kérem a kedves és érthető!!! s...
Bővebben...
Benedek Szabolcs tárcája
„Amikor megláttam a Batthyány-örökmécsesnél, megörültem, mert évek óta nem találkoztunk. Nem tudtam, mi van vele. Valójában sose tudtam." (tárca Hazai Attiláról)
...
Bővebben...
Poós Zoltán tárcája
„arról ábrándozott, hogy felpakolja az IFA-ra a Marshallt, maga mellé ülteti a Fender Statót, és elmegy a haverjaival fellépni Békéscsabára, a Téglába, vagy azon is túl, Tokióba, a Bu...
Bővebben...
Király Levente tárcája
„ilyenkor rendszerint kiabálni kezdett, hogy nem érti, miért épp egy teljesen bekattant asztrofizikust adtak mellé, aki abban hisz, hogy a Napon élet van, és hogy a fény az ő kisugárzásuk...
Bővebben...
Helyszíni tudósítások
Workaholic
„A narkós, az narkós marad, mondja Viktor, a kísértés örök, de igyekszem ellenállni" (Tóth Kata Kubiszyn Viktor békéscsabai könyvbemutatójáról)
...
Bővebben...
Térey könyvbemutatója
„az összegyűjtött esszék csupán portrék akarnak lenni" (Aschenbrenner Eti helyszíni tudósítása Térey János Teremtés vagy sem című könyvének bemutatójáról)
...
Bővebben...
Nem szabad feledni
Soltész Márton helyszíni tudósítása a Nagy Gáspár-emlékkonferenciáról, melyet a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendeztek meg május 17-én
...
Bővebben...
Szépirodalom és közélet
„a várakozás nagyságával, eufóriájával nem volt összhangban a rákövetkező több mint kijózanodás" (Farkas Wellmann Éva tudósítása Ács Margit békéscsabai estjéről)
...
Bővebben...
Itt a tavasz
Akkor csak úgy lazán, OJD-sen - ejszen vóna egy áthidaló megoldás. Nagy Hajnal Csilla helyszíni tudósítása a Szépírók Társasága tavaszi Ir(T)ás táboráról
...
Bővebben...
Statisztikák
Tartalom találatai : 6997573
|
|

Mogyorósi Lászlót kérdeztük értéktöbbletről, illúziókról és a Rubophen Versíró Versenyről
Mogyorósi László költő 1976-ban született Nyíregyházán, jelenleg Nagykállóban él. Két önálló kötetet jegyez, rendszeresen publikál a magyar nyelvterület különböző irodalmi lapjaiban. A Bárkában Grecsó Krisztián mutatta be 2002-ben. 2008-ben elnyerte az NKA alkotói ösztöndíját. A közelmúltban ő lett a győztese a Rubophen Versíró Versenynek.
- Lírád óriási tömegű tudásbázist, kultúrhistóriát, ismeretet mozgat, ennek az énköltészetnek az alapja szinte minden versben a műveltség: a személyes élményvilág a legtöbb esetben valamiféle klasszikus toposzban (vagy természettudományos jelenségben) projektálódik. Verseid bonyolult jelentéshálózata akkor bontakozik ki teljes szépségében, ha a befogadó a régi főgimnáziumokban megkövetelt latinos műveltséggel bír. Örök kérdés (de ma talán relevánsabb, mint valaha), hogy vajon mennyit szabad feltételezni az olvasóról. Hogy mennyi engedmény tehető az üzenetek könnyebb célba juttatása érdekében. Hiszen, ha valamit nem képesek dekódolni, az (azok számára, akik nem képesek) nem létezik. Miközben, ha lebontjuk a szöveg mögül az évezredes tradíciókat, azok nélkül adjuk az olvasó elé, akkor egy esztétikailag más (más értékű) produktumot kapunk. Hogyan viszonyulsz ehhez a problémához?
Nem vagyok irodalomtörténész, ezért nem firtatnám a kérdést, mennyivel másabb az intertextualitás jelensége a posztmodernben, mint mondjuk a reneszánsz idején, mindenesetre az irodalmi művek - koronként és művenként eltérő mennyiségben és módon - tele vannak utalásokkal más irodalmi, ill. filozófiai, zenei, képzőművészeti művekre, aktuális vagy történelmi eseményekre. Vannak szerzők, akik maguk látják el lábjegyzetekkel műveiket, pl. Puskin az Anyegint (az eredetiséget kultiváló romantika idején), mások műveivel az utókor irodalomtörténészei teszik ezt. A műveltségi anyag a mű éke, és úgy jó, ha egyben szerves része is. A klasszikusokat azért értjük, mert az iskolában megtanuljuk a műveik történeti, kultúrtörténeti hátterét, az ismert élő szerzők, élő klasszikusok esetében pedig bennfentes irodalmárok, a szerző mint téma szakértői interpretálják a műveket. Vannak posztmodern írók, (pl. Esterházy), akik egy-egy művüket nagyrészt más szerzőktől vett idézetekből építik fel, és a mű végén felsorolják egy mondatban az idézett szerzőket. Az én írásaim némileg másképp működnek, mindenesetre azt gondolom, az idézetekkel, utalásokkal és más eszközökkel egy tágabb kultúrtörténeti összefüggésbe helyezve a művet - ha helyesen, jó arányérzékkel járunk el - esztétikai „értéktöbbletet" adunk hozzá.
De én nem is érzem olyan óriási mennyiségűnek és az olvasó számára idegennek a műveimbe beledolgozott műveltségi anyagot. A technika és a tudományok területéről merített ismeretek sokszor az ismeretterjesztő művek szintjén vannak, a mai iskolarendszerben, akár már általános iskolában, de legkésőbb a felsőoktatásban (ahol pedig ma igen sokan tanulnak) a tananyag részei. A média révén ezek a csillagászati, biológiai, pszichológiai, technikai stb. ismeretek mindennapi életünk, tudatunk részei is már, erről kaptam már olvasói visszajelzést, megerősítést is.
A művészetek területéről vett anyag jó része is az iskolai tananyag része. Ami pedig ezen túlmutat, az a sajátos, az egyedi egyik forrása az írásaimban, de nem is feltétlenül szükséges, hogy az olvasó minden egyes szót megértsen, egy enigmatikus, olvasói erőfeszítést igénylő mű sokszor izgalmasabb, mint a „közérthető".
A hagyományból való kiindulásom alapja, hogy nincs új a nap alatt, miért tegyünk hát úgy, mintha lenne? Persze, a régi új formában jelenik meg, vagy az új régi formában (ahogyan arról Babits ír ars poeticájában, az In Horatiumban), és az eredetiség követelménye alól nincs kibúvó.
- Az Ugyanaz a szépségben megjelenő hagyományosabb versformák után második, Ingajárat a valóságba című kötetedben három olyan ciklus is szerepel (Werther frakkja,
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
, J. nevű szerver), amelyeknek versei a líra mint műnem határvidékén csatangolnak - metaforikus prózaként éppúgy olvashatók, mint prózaversként. A legtöbb költő elmondja, hogy a szigorú formai kötöttségek segítik a munkát, adnak egy medret, nem engedik kitörni a nyelvet. Ezekkel a szabadon futó szövegekkel te a lovak közé dobtad a lírai gyeplőt. Hogyan lehet ezt érteni? A formaválasztás maga is egyfajta szabadságmetafora? Vagy egyszerűen a próza felé mozdul el a munkásságod?
A próza felé való elmozdulásban is van valami, talán annak is indult először az egész. Később azonban az írás közben szerzett tapasztalataimmal azt akartam megmutatni, milyen képlékenyek, egymásba átjárhatóak is az olyan fogalmak mint vers és próza, vagy akár a líra és az epika. Az irodalmárok is szinte egyöntetűen ezekben a merev kategóriákban gondolkoznak, én az ellenkezőjére adtam példát. Nekem gyakran jutnak eszembe egy-egy regényt olvasva is a „költői", „lírai" jelzők, sok verset pedig inkább valami prózakezdeménynek érzek. A prózaverseimmel az előbb elmondottakkal összefüggésben azt is láttatni akartam, hogy a verset nem feltétlenül az teszi verssé, hogy sorokat írunk egymás alá. E prózaversekben minden más formánál nagyobb tér nyílt az asszociációk gazdag áradására, szerintem ez az egyik fő erényük. Egy vers milyensége és minősége leginkább a benne rejlő asszociációk milyenségén és minőségén múlik. A prózaversek mozaikjaiból való fragmentális építkezés pedig egy sajátos ritmust ad e fejezeteknek, amikből valamiféle történet is kibomlik. Ennek a „béta-verziójú" költészetnek a sikerét jelzi a folyóiratok nagy száma, amik közölték a verseket, köztük a Bárka is. Az Alföldet azért emelném ki, mert Keresztury Tibor, aki elkezdte közölni e verseket, és aki e versek hatására mutatott be a Literán, Petri Györgyről írt monográfiát, és én elég távol esőnek érzem ezt a költészetet a Petriétől. Lehet, hogy Keresztury másképp gondolta, mindenesetre ez szerintem mégiscsak jelez valamit.
Persze, a kötött forma is hathat felszabadítólag, hat rám is sokszor így. Ez alkat, lelkiállapot, hangulat, téma kérdése.
- 2002 végén a Bárkában Grecsó Krisztián mutatta be az akkor induló Mogyorósi Lászlót. Igen barátságos ajánló, egyszerre keresetlen és lelkes. Hét év hosszú idő, az illúziók elvesztésére, de végleges rögzülésére is elég lehetett. Fel tudod idézni, mit éreztél akkor, milyen belső mozgatókkal indultál? Változott ez azóta, alakult?
Az illúziók léte vagy nem léte, alakulása valóban kulcskérdés az emberi és írói létben. Azt hiszem, nem vesztek el, csak átalakultak. A művészek sikerre való természetes törekvéséhez (aminek önironikus kifejezését első kötetem nyitóversévé tettem) nálam hozzájárult, hogy mikor 2000-ben elkezdtem publikálni, életem mélypontját éltem meg. Fel kellett építenem magamat mint költőt, embert, egzisztenciát. Azóta húsz folyóirat és több más kiadvány több mint hatvanszor közölte az írásaimat, megjelent két kötetem, ami a kritikusokból is pozitív visszhangot váltottak ki, blogokon idézik a verseimet, az NKA alkotói támogatásával pedig anyagilag is elismerték a munkámat. Persze, vannak a korosztályomban sokkal sikeresebb szerzők is, de én eléggé jóllaktam a sikerrel ahhoz, hogy jobban meggondoljam, mit adok ki a kezemből, és hogy új szempontokat is próbáljak érvényesíteni az írásaimban. Bár az esztétikai és az etikai dimenzió régóta szétvált a művészetben, a krisztusi korba lépve a l'art pour l'art már kevésnek tűnik. Az Olajfák hegyére felmenni nem csak teher, de szélesebb látókört is kínál. Érdeklődéssel olvastam például Grecsó Krisztián Szint alatt című tárcáját vagy Acsai Roland verseit a Bárkaonline-on, a gyerekvállalás kérdését igen aktuálisnak érzem a(z) - újságírói nyelven - demográfiai válság idején, és a vele összefüggő anyaság ill. apaság kérdését, magát a gyereket, különösen hogy pedagógiai pályán dolgoztam az elmúlt években. Még véletlenül sem patetikus vagy didaktikus művek írására gondolok. De lehet, hogy ennek a feldolgozására már nem is a líra a legalkalmasabb terep.
- A Nemzeti Kulturális Alap alkotói ösztöndíját 2008-ban nyerted el. A pályázati terminus alighanem lejárt, aktuális kérdés tehát, hogyan sikerült kihasználnod az ösztöndíj biztosította (korlátozott bár, de mégiscsak) függetlenséget. Milyen programmal pályáztál? Összeállt mostanra valami gömbölyű anyag? Találkozhatunk vele a közeljövőben?
A MMVII. szonett című verseskötet megírására kértem és kaptam a pénzt, amit szeptembertől júniusig kapok, és valóban sok mindent megvalósítottam már a tervekből. A legérdekesebbnek a Toulouse-Lautrec francia festő, litográfus fiktív leveleit tartalmazó ciklust gondoltam, ami alkalmat nyújt a világ és az ember, maga a művész groteszk voltának bemutatására. Ahogyan a cím is jelzi, sok a kötött formájú, játékos vers a készülő könyvben, a klasszikus strófákat is beleértve. Kísérletet teszek az anyaság, gyerek, párkapcsolat hármasságának bemutatására egy groteszk és egy emelkedettebb nézőpontból is, mindezt egyszerre a mai világ kulisszái előtt, a modern világ jelmezeiben, és elmúlt korokat is megidézve. Nem akarom elkapkodni az anyag lezárását. Még fogalmam sincs, hol fog megjelenni, de a folyóiratok közlik az egyes verseket.
- Legutóbbi sikered láttán vakartam a fejem egy ideig, nem találom a viszonyomat hozzá. A Rubophen versíró verseny egy szakmán kívüli kezdeményezés, miközben a zsűriben olyan vitathatatlan szaktekintélyek, beérkezett alkotók szerepeltek, mint Karafiáth Orsi, Turczi István. Az interneten követtem a versenyt valameddig, rengeteg amatőr versíró nyomta a rock'n rollt, sokszor hajmeresztő próbálkozásokat lehetett olvasni, a belső körbe került művek között viszont sok az izgalmas. Lázas élet című versed vitte a fődíjat, a több mint ezer (több ezer?) alkotó közül te lettél az egy - szívből gratulálunk! Hogyan kerültél ebbe a projektbe? Milyen tapasztalatokat szereztél? Nem tartottál tőle, hogy a gondosan megformált műved elsodródik, eltűnik ebben az irtózatos verstengerben?
Természetesen az interneten találkoztam a felhívással. Szinte teljesen átláthatatlan volt számomra az egész, hiszen 4500-an pályáztak. Láttam persze a sok amatőrt, de néhány olyan költőt is, akinek már egy vagy több kötete is megjelent, tehát akikkel kvantitatíve egy szinten vagyok. Na és ott volt az öt tagú szakmai zsűri. Egy ilyen - vagy bármilyen - verseny kimenetele persze teljesen bizonytalan, ezért is küldtem be csupán egy verset. De korábban sikerrel szerepeltem már több versenyen, pályázaton is, és most is hajtott a játékos kedvem, amikor neveztem. Csábítóak voltak a díjak is, a pénznyeremény mellett leginkább, hogy a győztes verset százezer példányban képeslapon kinyomtatják és terjesztik. Máshogy aligha juthatnék hasonló mértékű nyilvánossághoz, egy ilyen lehetőséget nem hagyhattam ki. A vers témája a betegség, de ez egy autonóm vers, a megírását a pályázat legfeljebb ösztönözte. A megírásakor valóban figyelembe vettem, hogy szerencsés esetben ezt százezer ember fogja olvasni egy képeslapon. Ez azonban inkább csak igényesebbé tette a verset, formailag és tartalmilag is.
(Szabó Tibor Benjámin)
Mogyorósi László honlapja (külső hivatkozás)
Főlap
|
|
Frissek
Aranykönyv-díjak
Hegyi Barbara, Müller Péter, Molnár Ferenc, Szabó Magda és Frei Tamás művei lettek a magyar győztesek
...
Bővebben...
Falusi Márton verse
„Papír-hősként én is elbuktam, / bedobozolva pincezugban / várom, hogy lelakjam a lakókat, / betűktől szapora vérük poshad."
...
Bővebben...
Workaholic
„A narkós, az narkós marad, mondja Viktor, a kísértés örök, de igyekszem ellenállni" (Tóth Kata Kubiszyn Viktor békéscsabai könyvbemutatójáról)
...
Bővebben...
Nagy László Emléktúra
A Noszlopi SE, a Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány és a Magyar Írószövetség idén is megrendezi a Nagy László Emléktúrát
...
Bővebben...
Térey könyvbemutatója
„az összegyűjtött esszék csupán portrék akarnak lenni" (Aschenbrenner Eti helyszíni tudósítása Térey János Teremtés vagy sem című könyvének bemutatójáról)
...
Bővebben...
Végh Attila versei
A József Attila-díjas költő, prózaíró, esszéista A tudás termei, Áttűnik és Melankólia című költeményei a legújabb, 2012/2-es Bárkából
...
Bővebben...
Hartay Csaba tárcája
„Mert ez a tehenészet, ez, komám, beszippant. Bekebelez a mezőgazdaság, mint a kisgömböc, lehet kapálózni, sopánkodni, de ennyi, felemészt az agrárium"
...
Bővebben...
Nem szabad feledni
Soltész Márton helyszíni tudósítása a Nagy Gáspár-emlékkonferenciáról, melyet a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendeztek meg május 17-én
...
Bővebben...
A Bárka olvasónaplója
„a világban jelen lévő emberi szenvedés mérséklését, majd megszüntetését pedig a tudatosan választott kihalásban látja" (Koczka Szilárd írása David Benatar könyvéről, a Better Never to Have Been-ről)
|
|
Bővebben... |
Vatikáni napló
Sztakó Zsolt olvasó-naplója Karol Sidor Vatikánsky dennik (Vatikáni napló) című könyvéről
...
Bővebben...
A viskó
Limpár Ildikó olvasó-naplója William P. Young A viskó című regényéről
...
Bővebben...
Hugo Cabret
Lovász Andrea olvasó-naplója Brian Selznick A leleményes Hugo Cabret című könyvéről
...
Bővebben...
A Bárka olvasónaplója (összes)
Szépirodalom
Falusi Márton verse
„Papír-hősként én is elbuktam, / bedobozolva pincezugban / várom, hogy lelakjam a lakókat, / betűktől szapora vérük poshad."
...
Bővebben...
Végh Attila versei
A József Attila-díjas költő, prózaíró, esszéista A tudás termei, Áttűnik és Melankólia című költeményei a legújabb, 2012/2-es Bárkából
...
Bővebben...
Kürti László versei
Kürti László töredékek, álomrulett, teafilter és telefonszóra című művei, melyek a legfrissebb, 2012/2-es Bárkában jelentek meg
...
Bővebben...
Győri László versei
Az orosházi származású, Budapesten élő költő Horizont, Rendetlenség és Félhomály című művei a 2012/2-es Bárkából
...
Bővebben...
Péter Erika versei
A Csodavárás, a Kottalapok, A múlt foglalatában és az Évtizednyi remény című művek, melyek a legújabb, 2012/2-es Bárkában jelentek meg
...
Bővebben...
Színház
Várszínház 49. évad
A Shakespeare-bemutatók mellett többek közt Goldoni-, Székely János- és Erkel Ferenc-művekből, valamint jazz-, blues-, nép- és világzenei programokból válogathat a közönség nyáron Gyu...
Bővebben...
Három új magyar dráma
Farkas Wellmann Éva írása a XVII. Magyar Drámaíró Verseny gálaestjéről, Egressy Zoltán, Garaczi László és Szabó T. Anna darabjainak a bemutatójáról
...
Bővebben...
A drámaverseny cikke
Kihúzták a Magyar Nemzet Hétvége mellékletéből azt a - Rákosi Mátyás életét bemutató kiállításról szóló - cikket, melynek alapján Egressy Zoltánnak, Garaczi Lászlónak és Szabó...
Bővebben...
Niedzielsky Katalin blogja
Niedzielsky Katalin a 3. csapat próbafolyamatáról, Koltay Gábor Szabó T. Anna darabjából készülő rendezéséről ír (a színészek: Fehér Tímea, Gubik Petra, Katkó Ferenc, Kovács Edit, ...
Bővebben...
Tari Sarolta blogja
Tari Sarolta Egressy Zoltán darabjáról ír, melyet Marton László rendez és a 2-es csapat próbál: Csomós Lajos, Gulyás Attila, Kiss Ramóna, Komáromi Anett, Liszi Melinda és Presits Tamá...
Bővebben...
Megkérdeztük
Szeghalmi Lőrinczet kérdeztük
„a regény elvarratlan szálai is jelzik, hogy a történetben maradt még tartalék" (a Szeghalmi Lőrincz álnéven publikált Levelek az árnyékvilágból című könyv szerzőjével Darvasi Fer...
Bővebben...
Megkérdeztük Fehér Bélát
„Az irodalom végül is komoly játék. Annyira komoly, hogy egy könyvben bármi megtörténhet" (Darvasi Ferenc beszélgetett a Kossuthkifli szerzőjével)
...
Bővebben...
Benedek Szabolcsot kérdeztük
"Nehéz eldönteni, hogy mi a lektűr és mi az úgynevezett magasművészet. Nem látok áthatolhatatlan határokat, sőt talán határokat sem" (Szepesi Dóra beszélgetése A vérgrófról)
...
Bővebben...
Temesi Ferencet kérdeztük
Szepesi Dóra beszélgetése Temesi Ferenc Bartók című könyvéről, amely júniusban, a Könyvhétre fog megjelenni az Alexandra Kiadó gondozásában
...
Bővebben...
Megkérdeztük a drámaírókat
Elek Tibor beszélgetett a XVII. Magyar Drámaíró Verseny résztvevőivel: Egressy Zoltánnal, Garaczi Lászlóval és Szabó T. Annával
...
Bővebben...
Kritika, esszé
A hétköznapok líraisága
„a történetek szereplői és a szereplők mondatai is ismerősek" (Huszár Tamara kritikája Tóth Krisztina Pixel című kisprózakötetéről)
...
Bővebben...
Hamiskártyások
Héjja Julianna Erika „Aki a vak szerencse pajzsa alatt izzadoz..." című tanulmánya, melyben egy az 1830-as években tevékenykedő, gyulai hamiskártyás társaságról ír
...
Bővebben...
Tejmozi
„egyik fő erénye éppen az, hogy nem bántóan kitárulkozó, nem elviselhetetlenül szenvedélyes, ömlengő vagy hatásvadász" (Darvasi Ferenc kritikája Balla D. Károly könyvéről)
...
Bővebben...
Verhovina madarai
„Épp, amikor a legsúlyosabb, legfontosabb szavak, mondatok, gondolatok kaphatnának figyelmet, végeredményben már fölösleges a beszéd" (Tóth Tünde kritikája Bodor Ádám könyvéről)
...
Bővebben...
Felszabadult költészet
Farkas Wellmann Éva kritikája a 2012/2-es Bárkából Lövétei Lázár László Zöld. 12 ecloga című könyvéről, mely az Erdélyi Híradó Kiadónál jelent meg
...
Bővebben...
Beszélgetések
Beszélgetés Géczi Jánossal
„Egy irodalmi ambícióval megáldott vagy megvert ember, aki biológus, rögtön identitászavarokkal találja szemben magát. És értetlenséggel" (Szabó Tibor Benjámin interjúja)
...
Bővebben...
Beszélgetés Oravecz Imrével
„anyámat kifejezetten idegesítette, hogy én olvasok, nem hogy meséket mesélt volna nekem" (a Kossuth-díjas íróval Kiss László beszélgetett)
...
Bővebben...
Bárka-körkérdés 20.
„A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája címmel készülök kiadni egy monografikus jellegű tanulmánykötetet" (Németh Zoltán válaszai)
...
Bővebben...
Bárka-körkérdés 19.
„Négy művészeti monográfiám kézirata feküdt a kiadók asztalán, amiből három meg is jelent" (Banner Zoltán válaszai)
...
Bővebben...
Bárka-körkérdés 18.
„Ami biztosnak tűnik a pályán: két új verseskötet, a Fáradt kadenciák és A holdtól megvakult kutya. Két színházi bemutató: a Kóbor csillag Debrecenben, a Szamár a templom tetején a ...
Bővebben...
Képzőművészet
Szentendre-Fót
Wehner Tibor beszéde, amely Borgó festőművész dr. Hann Ferenc emlékének szentelt kiállításának a megnyitóján hangzott el Szentendrén
...
Bővebben...
Gnandt János 60
Banner Zoltán beszéde, melyet a békéscsabai Jankay Galériában megrendezett Gnandt János-kiállítás megnyitóján mondott el
...
Bővebben...
holó Hóbel László képeiről
„holó Hóbel egy olyan világot keres, amely tökéletes áttetsző, amelynek nincs árnyéka. Keresi, még akkor is, ha ilyen nem létezett és vélhetőleg nem is fog" (Szilágyi András írása)...
Bővebben...
Új kiállítás a Jankayban
Szilágyi András írása a hatvanéves Szeverényi Mihály festőművész a békéscsabai Jankay Galériában megrendezett, ünnepi tárlatáról
...
Bővebben...
Arnóti András kiállításáról
"Három évtized terméséből ad válogatást Összefüggések című kiállításának műveivel" (P. Szabó Ernő a 2011 novemberében a kőbányai Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központban me...
Bővebben...
|
Impresszum
Kedves Sándor, hamarosan olvassuk, é...
Impresszum
Tisztelt Szerkesztőség! Kérem szívesk...
Csík Mónika prózája