Nyelvész, egyetemi docens, költő, műfordító. Ismeretterjesztő munkák, verseskötetek és Shakespeare-fordítások jelzik munkásságát. Nemrég jelent meg egy válogatás a nyelvészeti írásaiból, „Prédikál és szónokol” címmel. Egyik színpadi munkája pedig a békéscsabai Jókai Színházban kerül színre, (Arisztophanész) Hamvai Kornél Lüzisztraté című zenés komédiájához írt dalszövegeket.

- Egyszer azt nyilatkozta, hogy nyelvészként, a mai magyart figyeli elsősorban, (Modern Talking nyelvészeti tárcák a Magyar Narancsban), mint fordító viszont a régebbi korok szövegeit fordítja. Hogy van ez?

- A mai nyelvben tetten érhetők éppen folyamatban lévő változások, olyasmik, mint pl. Ágnessel vagy Ágnessal – mintha az előbbi lassan kiszorítaná az utóbbit. Tehát figyelni lehet a nyelv mozgását. A régebbi szövegeknél viszont az az érdekes, hogy hogyan tudom mai nyelvre átültetni, vagyis hogyan hidalom át a szakadékot az évszázadok fölött.

- Ön szerint a nyelv nagyon fontos, mégsem a nyelvet kell művelni, hanem az emberek fejét: a nyelvről való gondolkodást, a nyelvhasználatot. Továbbá úgy véli, a magyar nyelvet semmitől sem kell megóvni, csak foglalkozni kell vele. Például komolyabb iskoláztatással, mert csak az érti, szereti, tiszteli igazán az anyanyelvét, aki más nyelvet is tud. Hogyan látja, miért jó, ha az ember több nyelvben jártas? A „boldoguláson” túl ez mennyiben gazdagítja az életet?

- Régi mondás. „Ahány nyelv, annyi ember.” Nemcsak praktikus jelentősége van (hogy Bécsben tudjak virslit rendelni), hanem el is gondolkodik az ember: jé, máshogy is lehet fölfogni a világot. Hogy például az angolban nincs különbség tegezés és magázás között, vagy hogy ugyanazzal a szóval fejezik ki azt, hogy „tudni” és „ismerni” (to know) – és valóban, a kettő szinte ugyanaz.

- Édesapja Nádasdy Kálmán, az Operaház rendezője volt, édesanyja énekesnő. Gondolom, ennek is lehet némi köze ahhoz, hogy Shakespeare műveivel foglalkozott. A 90-es években számos 130-150 éve már lefordított színművet fordítottak újra, több jeles költő, Tandori Dezső, Parti Nagy Lajos, Petri György, Eörsi István és mások kaptak megbízást. Ön szerint ez jót tett a műveknek, mert a több fordítás révén kortalanná váltak. Az egyik nyelvészeti tanulmányában kifejti, hogy a nyelv nem élő organizmus, de alapvető természete a szüntelen változás. Milyen kihívást jelentett önnek újrafordítani például a Szentivánéji álmot, Arany János után?

- Az én nyelvérzékem annyira más, továbbá a mai néző érzékenysége, humorfelfogása annyira eltér az 1860-astól, hogy az én fordításom szinte sehol sem érintkezik Aranyéval. Hogy szebb-e, jobb-e, azt nem tudom. Talán nem szebb, de jobb. Mindenesetre egy fiatal közönségnek érthetőbb.

- Tetszik, hogy elismeri a sanzonszövegek létjogosultságát, sőt, ifjúkorában zongorázott, énekelt egy beategyüttesben. A Lüzisztraté dalszövegeit is sorolhatjuk a könnyű műfajhoz? Volt-e valami érdekesség, nehézség a munkája közben?

- Igen, ide sorolhatjuk. Munkám közben pontosan kellett illeszkednem Hamvai Kornél darabjához, az általa írott mű egy-egy meghatározott pontján hangzanak el a dalok, s így a kérdéses szituációt kell megjeleníteniük. Nehézség?... Talán annyi, hogy a darab témája – közismerten – eléggé malac, és a dalokban ezt úgy kellett megjeleníteni, hogy azért a malacság ne legyen disznóság.

- A nyelv változása a műfajok változását is magával hozza. Mi a véleménye például a blogról?

- Van, aki érdekesen ír, másokból meg csak ömlik a szó, és az ember úgy érzi: minek olvasom én ezt? Van, aki csak a saját mániáit ismételgeti, és van, aki rácsodálkozik a világra, és azt mondja: nézzétek, emberek, mit vettem észre: ti is így látjátok?

- Végül egy olyan kérdés következik, aminek két oldala van: Hogyan olvas egy nyelvész, és mit olvas mostanában a legszívesebben? Valamint: befolyásolja-e az önben élő írót, költőt, hogy nyelvész? A következő művéről hallhatnánk-e valamit?

- Én is csak ugyanúgy olvasok, mint más. Legszívesebben regényt. Most fejeztem be Grecsó Krisztián Tánciskola című regényét, nagyon tetszett. Irodalmi munkásságomat nem befolyásolja, hogy nyelvész vagyok, csak amikor fordítok: akkor segít a nyelvészeti tudásom a szövegek jobb, pontosabb megértésében. Következő munkám Shaw Pygmalion-jának új fordítása.

                                                                              (Szepesi Dóra)