Megkérdeztük

 

csavardfel.jpg 

 

Megkérdeztük Lackfi Jánost

és Vörös Istvánt

 

A Lackfi János–Vörös István szerzőpáros alkotott egy közös művet, mintegy 52 sláger szövegét írták át. A változatok hosszú időszakot ölelnek fel: a „János legyen fenn a János-hegyen”-től egészen a „Már megint itt van a szerelem... minek?” kezdetű slágerig. Van köztük Edda, Charlie, Demjén, Csongrádi Kata és Cseh Tamás szám is. A szövegek között sok izgalmas darab van!

 

Honnan jött az ötlet, hogy slágerszövegeket írjatok át?

 

Vörös István: Ezt a könyvet tulajdonképpen az Apám kakasa lendületében kezdtük el. 2008-ban, amikor június, júliusban a Kakast írtuk (Jancsi alapvetően Zsámbékon, én épp a berlini Wissenschaftskollegban, ahol feleségem ösztöndíja révén tartózkodtunk), és mailen kommunikáltunk egymással, naponta küldve az újabb és újabb létrejött szövegeket és megírásra szánt ötleteket, a Gunewaldra nyíló szobám ablakán kibámulva munka közben a Radio Luxemburg adásait hallgattam, és a hetvenes-nyolcvanas évek nemzetközi slágerei rengeteg inspirációt adtak azokhoz az átiratokhoz. Így magától adódott az ötlet, dalszövegekkel folytassuk. Ilyesmit átírni, abban nincs semmi érdekes, sokan megcsinálták már, építőtáborok fő mutatványa szokott lenni, itt a dolog intenzitása az új. Hogy sokat, és erős költészeti eszközökkel, a humor és az irónia bevetésével dolgoztunk. Az irónia azonban nem a dalok szerzői és előadói ellen irányult, hanem a világ és önmagunk ellen. A szerzőknek köszönettel tartozunk az általuk megragadott és közvetített energiákért.


Lackfi_J__nos_1.jpgLackfi János: Semmiképp sem paródiákat akartunk írni, azokból van szekérderékra való, igen jók is. Hogy egy kicsit csavarjunk a dolgon (a szövegen), például felvettük a kötetbe az Irigy Hónaljmirigy által írott Öreg néne bőrzekéje-változatot, és vissza is kacsintottunk az előző kötetre a Hobo-énekelte Hetedik-kel, s a szintén józsefattilás Kertész leszekkel. Ezek, ugye, egyszerre slágerek és irodalom is. Hogy mi vonzott a magyar dalokban? Hát hiszen dünnyögjük, hogy millió-millió-millió rózsaszál, fütyörésszük, hogy most múlik pontosan, zümmögjük, hogy szeretlek is, meg nem is, dudorásszuk, hogy olyan szép a lángja, üvöltjük, hogy elhagyom a várost, suttogjuk, hogy már megint izzad a tenyerem. Ha akarjuk, ha nem. És a slágerhez érzelmek tapadnak, emlékek. Ez ment akkor, tudod, azon a mólón... Ezt hallgattuk egy pohár bor mellett... Mikor szegény édesanyám... Szülés után a szülőszobán... Amikor megláttam őt az utcaforgatagban... Amikor tüntettünk... Amikor a győzelmet ünnepeltük... Amikor sírtunk, mert kikaptunk... Rettentő erős érzelmi-nyelvi mintázatok ezek, megpróbáltuk erős helyzetekkel, sorokkal kitölteni a "kész" szerkezetet.

 

Melyik volt az első? Hogy alakult a munka?

 

V.I.: Saját dokumentációm szerint Vámosi János Homokóra című számával kezdtem 2008. november 18-án. Nehéz volt, mert borzalmasan utáltam ezt a számot és ezt az előadásmódot. Talán épp a mélyvízbe akartam vetni magam azzal, hogy nem valami barátságosabb dologgal kezdtem. Aztán elég nagy lendületet vettünk Jancsival, eleinte gyorsan követték egymást az átiratok.


L. J.: Sokszor nehezen haladtunk, mert ugye, a költőklasszikusokat szinte lehetetlen felülmúlni, és ez versengésre sarkall, egyik-másik dalszöveg viszont elképesztően mállékonynak bizonyult, olyankor kicsit túráztatni kellett a költői motort, hogy beinduljon valami. Az viszont inspiráló volt, hogy míg a slágerek néhány kivételtől eltekintve kicsit ellökik magukat a társadalmi problémáktól, itt alkalom nyílt visszarángatni világokat a földre. A Szeretkezés meg nem is gazdag, idős ember és ifjú bombázó kapcsolatáról szól. A Varrasd fel magad a plasztikáról, a Szóljon hangosan a gyomrom a menzakajáról, a melankolikus Petróleumlámpából pedig Plutóniumbomba lett. A színpadiasan csibészes Villa negra helyett egy trágyavillával jogait védő parasztkirályt látunk, a Kőbánya-blues átalakult Tanyasi láz-zá. A Most nyúlik nyálasan egy banális rágógumi metaforája köré sző létfilozófiát. De régi vágyam volt megírni egy trafóház magányát is, vagy egy lyukas lavór balladáját, vagy a Moszkva Kálmán-téri kesztyűárus keserveit, vagy a magánrepülőn százezreket égbe pöfögtető újburzsuj felé öklét rázó kisember átkozódását.

 

A „János legyen fenn a János-hegyen” szövegét Vörös István úgy írta át, hogy az Lackfi Jánoshoz szól. Miért? János, örültél neki?

 

1.jpgV.I.: Itt egy Jánost szólít meg az eredeti is, nem tudtam kihagyni, hogy biztassam barátomat és szerzőtársamat ebben a nehéz munkában, hogy tehetségét és humorát ezúttal se kímélje, hanem vesse be szánakozás nélkül. Aztán ő is írt egy Pistát megszólító verset, arányérzéke nem hagyta cserben. Nem mintha feltétlen egyenlősdit akarnánk mi játszani. Különböző írói és emberi alkatok vagyunk, de a közös munkában jól kiegészítjük egymást, úgy tűnik az olvasók is így látják. Ez a munka lényegében minden feszültségtől mentes volt, és mentes most is, amikor már a folytatáson törjük a fejünket.


L. J.: Naná, hogy örültem neki, hiszen itt folyamatosan ki- és beszólunk hagyománynak, olvasónak, dalszerzőnek, szövegírónak. Olyan ez, mint egy hangos váróterem, tele szövegfoszlányokkal, amelyek mindegyike történetet rejt: "Istenem, hogy megöregedtél!", "De lebarnult ez a gyerek! Meg is nőttél!", "Papa küldött szalonnát!", "Látjuk még egymást valaha?", "Fogd erősen a kezét, nehogy elveszítsd!". Proust írja, hogy a slágereket nem szabad alábecsülni holmi művészi arisztokratizmussal, hiszen ezrek és ezrek álmai sűrűsödtek beléjük.

 

Az Apám kakasa óta szinte legendás szerzőpárosként tartják számon a Lackfi-Vörös szerzőpárost. Miért jobb párosan írni, mint egyedül? Miért rosszabb párosan írni, mint egyedül?

 

V.I.: A verseket egyedül írjuk, de egymás munkája, lendülete, ötletei inspirálják a másikat. Megdöbbentő, hogy szinte mindig egész más jut eszünk, lényegében sose volt, hogy ugyanazt az ötletet csaptuk le ugyanarra a témára. Hát ez remek érzés. Az, hogy nemcsak szemforgatás, irigység, kiszorítás van. Hanem probléma mentes együttműködés is. Más barátaimmal is ugyanilyen felhőtlen viszonyban tudok együtt dolgozni, Kemény Istvánnal is hasonló szellemben született régi közös esszékötetünk, A Kafka-paradigma. Akárcsak Móser Zoltán fotóművésszel az életkorokat feldolgozó Száz és egy c. könyvünk. Vagy tavaly a Sopsits Árpáddal közösen írt drámaváltozatunk a Kazohiniára.

 

L. J.: Az irodalom általában bús barmok magányos, csille-húzgálós robotolása egy dolgozószoba áporodott könyvszagában. Nincs, aki segítsen, se Isten, se ördög! No jó, ők időnként előbújnak... Éppen ezért jó négykezesezni, olyankor mennek a magas labdák, csapatmunka van, egymás tunningolása, heccelése, nagy-nagy vagánykodás. A kapolcsi Kaláka Versudvaron is ezért szeretek meghívott költőkkel beszélgetni, játszani. És Szabó T. Annával is könyvalakot öltött második közös kalandunk. A #verslavina hatalmas sikere után itt az Ikertükör, melyben kortárs versekről írtunk párbeszédes miniesszéket.

 

Én már alig várom, hogy kézbe foghassam a slágerátirataitokat, hiszen akkor lehet csak igazán csemegézni az átiratokban. Mikorra várhatjuk a könyv megjelenést?

 

L. J.: Már itt is a kötet, Szabó Imola munkájának köszönhetően elképesztően gyönyörű könyvtárgy, bakelit-hangulatú, régi Fortepan-fotókat egymásra vetítő látványcsoda. Eszem ágában sincs vásárlási tanácsokat adni (még csak az kéne!), de ideális karácsnyi ajándék.

 

Úgy hallottam, színpadi előadás is készül. Mit tudhatunk erről?

 

V.I.: Igen, igen, zene, tánc, fények, meglepetés.

 

L. J.: Már a kötet bemutatóján is elzenél pár dalt a hersegően friss zenei világú, "djangopopot" játszó Pankastic együttes. Mivel átirataink az eredeti dallamra énekelhetőek, el lehet képzelni, micsoda szvinges őrületté kavarodik ez az egész ilyen fantasztikus zenészekkel. 2017 tavaszára durván szövegfelcsavarós színházi bemutató várható!

 

(Kérdezett: Szepesi Dóra)


Főoldal

2016. november 30.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Gyerekirodalmi íróképző indulHírek a Tokaji ÍrótáborbólArany János korától vizsgálja a magyar irodalom változásait a 45. Tokaji Írótábor Elhunyt Kántor Lajos
Versek
Vörös István: Hermész-szonettekBertók László szalmaszál-firkáiHorváth Veronika verseiGömöri György versei
Prózák
Beck Tamás prózáiAndrássy József: NagyszombatElmaradtGaraczi László: Hasítás
Kritikák
A kör teljes megismeréséhez szükséges „π”Latin világban - Géczi János: TörekValóságok között - Bogdán László könyvérőlAz emlékezés szerkezete
Esszék, tanulmányok
Halmai Tamás: A Gangesz rabbijaArany-recepció a kortárs költészetbenLövétei Lázár László esszéjeSzáműzöttek - Vitairat a humán szakos pedagógusokhoz
Drámák
Vörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓBartis Attila: RendezésV á r k e r t i J u l i s k a, avagy a szerelmi bűzfészek
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA