Megkérdeztük

 NKZS uj kozepmeret

 

Megkérdeztük Nagy Koppány Zsoltot

 

 

Egy korábbi interjúdban arról beszéltél, hogy az Amelyben Ekler Ágostra – emlékezünk című köteted lezárja azt a korszakot, mely addigi munkáidat életre hívta. Mi az, aminek hátat akartál fordítani?

 

A 2010-ben megjelent, Amelyben Ekler Ágostra – emlékezünk című kötetemig (és abban is) a posztmodern szövegirodalom útját jártam. Csodálatos időszak volt: születtek történetek és elmejátékok egyaránt, és mindent belengett a nyelvi humor, a játék, a szövegek egymásra helyezésének és egymásra hatásának filoszokat borzongató gyönyörűsége. De fölösleges lett volna még egy hasonló könyvet írnom: éreztem, hogy váltani kell, sőt muszáj – ellenkező esetben elveszem és feloldódom a saját könyveimben, és lehet, hogy ez már csak engem meg néhány elszánt bölcsészt szórakoztat. Bennem is megvolt az igény valamiféle nagy, emberi történetre, és úgy éreztem, azokban is, akik elolvasták az addigi könyveimet. Ez a „Jó, jó, de lássunk valami mást is!”-érzés. Eltökélt szándékom volt tehát, hogy elsősorban történetet írok, és az új regényben, úgy érzem, sikerült: persze a régi hang nyomokban jelen van, de a játék immár a történet alá rendelődik – ez pedig korábban nem mindig volt így.

 

Legújabb könyved valóban nem hárítja el teljesen a korábban megismert Nagy Koppány-féle stílust és nyelvhasználatot, legalábbis az első két szövegréteg semmiképpen sem, miközben az is látható, hogy új irányba mozdulsz. Az első regényegység, amelyben a hivatali szféra működését ábrázolod, erősen szatirikus lett. Hogyan teremtetted meg Fényező Nagyjuhász János figuráját, és miképpen közelítetted meg az ábrázolt világot?

 

Először a harmadik regényegység készült el, az utópia az ezredforduló előtt születettek kiirtásáról. De annyira felkavarónak és döbbenetesnek, rosszabb pillanataimban pedig el-hihetetlennek tűnt ez a megvalósult kegyetlenség, hogy szükségét éreztem némi enyhítésnek, előjátéknak. Adódott a gondolat, hogy a harmadik könyv főhősének, Fényező Nagyjuhász Jánosnak az ifjú- és férfikorát írjam meg, némi, akár álomnak is olvasható öregirtó utalásrendszerrel fűszerezve, hogy ez egyfelől felkészítse az olvasót arra, ami következik, másfelől elterelje a figyelmét, és némileg elő-enyhítse a bekövetkező sokkhatást. Fontosnak éreztem, hogy a naivságba korhadt öregurat, aki padlásszobai magányában képes meggyőzni önmagát a józanésznek ellentmondó eseményekről is, cinikus és a szitán könnyedén átlátó fiatalembernek ábrázoljam, és ehhez a szatirikus hangnem kiváló eszköz volt. A hivatali és angoltanári környezet ennek a hordozója lett. A kronológiával szembemenő keletkezésív pedig olyan finom kis aknák elhelyezésére is lehetőséget adott, amelyekre minden jóravaló olvasónak rá kell lépnie.

 

 nkzs nem kell vala web kozep

Milyen kihívást jelentett számodra az említett váltás? Mennyit küszködtél a harmadik rész megírásával, amely más világot és szemléletet tükröz, mint eddigi műveid?

 

Nem érzem ilyen jelentősnek és karakteresnek a különbözőséget, ráadásul a váltás elő is volt készítve, tulajdonképpen kikényszerült. De megtalálni az utópiához illő nyelvezetet, stílust, történetmondási technológiát, elbeszélésívet: ez nehéz volt, csodásan nehéz. Két korábbi verziója volt a könyvnek, amelyeket el kellett vetnem, mivel valamelyik összetevő hiányzott belőle, ráadásul vagy hiteltelennek, vagy nyavalygósnak, vagy közhelyesnek, néha unalmasnak éreztem őket, sokszor többet is egyszerre. A jelenlegi verzió minden szempontból mértéktartónak tűnik, és talán sikerült megtalálnom a megfelelő nyelvezetet és elbeszélés-technikát – de ezt már az olvasók dolga megállapítani.

 

Nem mondtuk még ki új könyved címét, éppen ezért itt az ideje: Nem kell vala megvénülnöd 2.0. Mindig is jellemző volt rád a sajátos, figyelemfelhívó címadás. Most ráadásul félre is vezeted az olvasót, hiszen műveid között hiába keresné, nem talál 1.0 verziót. Honnan ered és miért vált számodra alkalmassá ez a cím?

 

A kedves félrevezetés több szálon is fut: a cím első olvasata ugyanis az, hogy nem kellett volna megvénülnöd, mert lám, kivégeznek. Pedig valójában az is, hogy nem kellett volna megvénülnöd, mert lám, naiv lettél és érzelgős, és olyasmikről is meggyőzöd magad, amin fiatalon csak nevettél volna. A 2.0 a kort, korunkat van hivatva jelezni elsősorban, de azért is szükség volt rá, mert már létezik egy magyar nyelven megjelent könyv ezzel a címmel: John Wain Nuncle című kisregényét Borbás Mária műfordító ezzel a leleménnyel magyarította 1969-ben, amiben az a csel, hogy mind a „nuncle”-t, mind pedig a „Thou shouldst not have been old before thou hadst been wise” mondatot a Bolond mondja Lear királynak Shakespeare drámájában. Vörömarty fordításában (és csak az övében) az én könyvem címe a fent idézett sor. Tehát ha a shakespeare-i eredeti a 0.0, Borbás Mária kitűnő ötlete az 1.0, akkor az enyém nem lehet más, mint a 2.0.

 

Hogyan látod a továbblépés lehetőségét? Jelenleg min dolgozol?

 

Egyelőre próbálom kiheverni ezt a könyvet és a megírását lehetővé tevő előzményeket, majd pedig befejezem a novelláskötetemet. De nagy kedvet érzek egy új regény megírásához is.

 

Ménesi Gábor


Nagy Koppány Zsolt Békéscsabán

 


 

Főoldal

 

2014. május 22.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Vári Fábián László tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcái
Versek
Tatár Sándor verseiHorváth Eve: Margarita! Darvasi László: Vidám mondatok III.Csillag Tamás versei
Prózák
Légrádi Gergely novellái Géczi János: EzeregyéjszakaBenedek Szabolcs: Az Arany Alma héjaDarvasi László: Egy tehén halála
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA