Hírek

 


 

 

 

Elhunyt Bárdos B. Arthur költő



Dortmundban (Németország) 88 éves korában, 2011. május 13-án elhunyt Bárdos B. Arthur költő, folyóirat-szerkesztő. Kolozsváron született 1923. január 3-án. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. 1944-ben zsidó származásúként munkásszolgálatos lett, majd 1944-1945 között Bergen-Belsenbe deportálták.

A háborút követően az Egység (1946-1948), majd az Utunk (1948-1958) című lapokat szerkesztette. 1951-ben szerepeltek versei a Bukarestben megjelent Ötven vers című antológiában. Az 1950-es években hamis vádak alapján letartóztatták, 12 évi börtönre ítélték. 1966-ban Bécsbe emigrált, ahol a Kurír című lapnál dolgozott. Magyar emigráns irodalmi lapokban (Irodalmi Újság, Új Látóhatár, Bécsi Napló), valamint osztrák, francia sajtóorgánumokban publikált.

1986-ban nyugdíjba vonult, Dortmundba költözött, a lányához. A nyolcvanas évek végén egyre sűrűbben publikált erdélyi és magyarországi lapokban, így a Bárkában is: 1994. 1-2. 77 p: Szentendrei elégia.

Kötetei közül több Békéscsabán jelent meg.


Munkái:

Virrasztó szerelem (versek, Bukarest, 1955)

Csöndes leszámolás (versek, Dél-Kelet Kiadó Békéscsaba, 1989)

Száműzött esztendők (versek, Megyei Könyvtár Békéscsaba, 1990)

Határok határán (versek, Tevan Kiadó Békéscsaba, 1996)

Az el nem hangzott párbeszéd (versek, Tevan Kiadó Békéscsaba, 1998)

Télikék (versek, Móra Kiadó Budapest, 2001)

 


A jövő múltadban él

A valósághoz semmilyen közöd,

mert életed lassan elévül:
véletlen szülte határok között
végsőkig viszonyulsz, és végül
porrá puhul, ami fölépül,
a babilonhű felhőkarcoló.

Rövidzárlatok réme sündörög

koholmánygyártó koponyádban
a bonyolult jövőáramkörök
tekervényes gomolyra váltan
robbannak föl: káprázatos idők
a csődcsörömpölő halálban!

Jövőd, akár a szappanbuborék

elillan - emlékezetedbe...
A rezdülő múlt lehel rá, s a lég
szivárványlépcsőin lebegve
alá semmivé lappad lelke.
Könnyes szemmel sajnáltatod magad.

A földmagányba zárkózol: izeg-

mozog kiérlelt magjában az Isten,
fürösztik mélyre szivárgó vizek.
Gyökértelen, honnan merítsen
lúdbőrző léted valódi reményt
ha tőled függetlenül van, ha nincsen...


1996. október 19.



2011. május 17.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Ünnepi Bárka-est és díjkiosztóNagy Gábor és Paszkál Gilevszki kapta a 2019-es Balassi Bálint-emlékkardotElhunyt Tandori DezsőTakács Zsuzsa az Artisjus irodalmi nagydíjasa
Ütőér
Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái
Versek
Jász Attila verseiLanczkor Gábor versei Muszka Sándor verseiGrecsó Krisztián versei
Prózák
Kiss Judit Ágnes: FeketemagyarHidi Tünde: ÖrökségEgressy Zoltán: Hold onJózsa Péter: Nicolo kapitány jól fizető útja
Kritikák
A balladák vége - Muszka Sándor: SzégyenOtthonosan a szövegbenHátrahagyottakGyermekkor a szögesdróton túl
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA