Pesti Vigadó, Budapest, 2025. 05. 23. – 06. 22.
Nagy Zopán
Kor-Kör-Kép
Fotóművészeti kiállítás –
MMA akadémikus művészek és köztestületi tagok csoportos tárlata
A 33 kiállító fotóművész közvetítése által betekintést kaphatunk, részleteket láthatunk a hazai fotográfia tapasztalt mestereinek, mondhatni, hogy: nagyköveteinek, doyenjeinek alkotásaiból. Felmutatás-részletek, merítések egy-egy sorozatból, nagyobb lélegzetű idő-intervallumokból, kivonatok életművek esszenciájából, a valós és szürreális léleknyomatokon át: a szubjektív jelenléthez és a képzelet világához is kapcsolódva. Finomszemcsésen és kontrasztosan egyaránt…
2© Benkő Imre: Párizs. Franciaország, 2007
Autonóm riportok, belső tájak, dokumentarista- és szociofotók, Erdély, csángók, archív felvételek és archaikus technikák kerültek közös élet-térbe. Fotográfia-, film- és képzőművészet közötti kapcsolatok, helyenként színházi jelenetek és audiovizuális áthallások/átfedések váltakoznak: a hagyományos – többnyire analóg gépekkel, fekete-fehér filmre készített, brómezüst zselatin fotópapírra kidolgozott, akár vintage – képektől egészen az experimentális fotóművészeti eljárásokig.
Kaiser Ottó fotográfiája (6)
A kiállító művészek közül többen már fél évszázada a szakmában vannak, és különféle intenzitással, habitussal, elhivatottsággal művelik a fotográfia sokrétű lehetőségeit. A kordokumentumoktól, a szinte lezárt, homogén életművektől kezdve, a folyamatosan érdeklődő, tervező, a digitális lehetőségeket is kihasználó, kreatív gondolkodókig: sok személyiség művének találkozása zajlik itt.
- - -
Idő-kérdés intermezzo: belső terek, saját(os) idők és lélek-tükröződések:
Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
Világtalan angyalaink játszogatnak itt,
Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig, mindig csak tragédia. –
hangzik a túl közeli távolból, vagy belső szférákból József Attila: Minden rendű emberi dolgokhoz című versének töredéke, majd ebben a konkrét térben Kardos Sándor egyszerre objektív és szubjektív kinyilatkozása tárul elénk a Hórusz Archívum bizonyos fotói kapcsán:
Ha hazaszerető öregúr vagy, és épp azt látod a tévében, amiről húsz éve beszélsz, hogy a szocializmus egy mondattól összeomlik… Előkapod az évek óta nem használt gépet és dolgozni kezdesz. Fűt a hazafiasság, a történelem haja nyakadba lóg. Egy dolgot nem tudsz. Központi-záras géppel és vakuval nem ajánlatos tévét fényképezni, még ha a történelem is jő szembe. Mert a vaku még a történelem fényét is elhomályosítja.
Ezeken a kis keretezett képeken: képtelen(ített) kép-történeteket láthatunk, illetve: mindinkább érzékelhetünk, melyek immár szimbolikus emlék(kitörlés) képek. Lírikus-abszurd definícióval élve: öntudatlanul létrehozott, fixálódott emlékezés-felejtés kísérletek.
Gyenes Zsolt: Rotáció
4x40x40cm, alubond
Hiszen, a jól ismert horror vacui időnként másképpen, pl. önjáróan működik, és akár inverz módokon is elsülhet. Az ösztönös cselekvések, villanások esetünkben: az esetlegesség (véletlen, sors?) eleve elrendelt vakui…
(A képek befogadása mellett figyelmükbe ajánlom a művészek által küldött összes ars poeticat, írásos gesztust, megnyilvánulást is!)
- - -
A zűrzavaros jelenből: akár ironikusan, játékosan vagy komoran ki- és betekintő egyéniségek válogatott szellemi fragmentumaival, sajátos kép-tárlatával ismerkedhet meg a látogató. Például a fotogramból kiindulva néhány művész kombinálja/felváltva műveli a régit a mai technológiával. Illetve, a manapság ismét népszerű argentotípiák vagy cianotípiák mellett: esetenként lírikus absztrakt képalkotások is jelen vannak.
Kovács Melinda: Létige
46,5x76,5 cm, 04
De láthatunk például fotógrafikákat, digitális kollázsokat – és a vegyes technikákon túl a költészet (pl. képekhez társított haiku-versek) és fotóalbumok, művészkönyvek is megjelennek a változatosan installált térben. Mindezek által – egyféle Kor-Kör-Kép kaleidoszkópon keresztül –: időtlen idő-folyam(at)okat megélve, átlátva és megőrizve léphetünk tovább…
