Képzőművészet

 

Haniko_Hirundo04_91__61cm_papioDavid.jpg 

 

Vass Edit

 

Hirundo

 

Ahogyan a körülötte élő állatokat, növényeket, időjárási elemeket elődeink megnevezték, abból nemcsak az tükröződik, hogy szintézisben éltek a környezetükkel, hanem az élet, a természet tisztelete is jól körvonalazható. A magyar néphit Isten madarának vagy Istenfecskének hívta a közönséges füsti fecskét, amely a mai napig erősen kötődik az emberhez, hiszen fészkét az eresz alá építi és egykor számos hiedelem fűződött hozzá. A babona szerint ahova ez a kedves madárka fészkel, oda nem csap be a menykő és szerencsét hoz a ház lakóira. Ellenben ha lerombolták a fészket, azzal szerencsétlenséget hoztak magukra. A hosszú és rövid távú időjóslásban egyaránt szerepet kaptak, hiszen esőre számíthattak, ha ezek a kis madarak alacsonyan cikáztak, megjelenésük a jó időt, a tavaszt, távozásuk az őszt harangozta be. Régen azt gondolták, hogy a hideg idő beálltával a fecskék nem költöznek el, hanem a nádasokba mennek, ott pedig halakká változnak, ami nagyon hasonló a kínaiak hiedelméhez, akik szerint a tengerben, kagylóba bújva vészelik át a telet, hogy tavasszal újra visszatérhessenek

Herbert Aniko aka Haniko, Rugógyár Galériában rendezett kiállításának főszereplői a fecskék voltak, és ezekkel a munkákkal nemcsak a mindannyiunk által jól ismert környezeti problémára reflektált, miszerint vészesen fogy a Magyarországon fészkelő fecskék száma, hanem fel is tudta eleveníteni azt a tiszteletteljes attitűdöt, ahogyan ezekre a madarakra tekintenünk illene, ugyanúgy, ahogyan elődeink is tették. A békési származású képzőművész, aki már korábban is merített az orientális művészet formavilágából, munkáihoz a Hirundo címet választotta, ám a szó japán csengésének ellenére egy latin kifejezésről van szó, amely fecskét jelent. Nagyon alapos kutatómunka után készült el a kiállítás anyaga, amely egy kivételesen koherens és komplex egységet mutat, miközben Haniko korábbi munkáihoz is több szállal kapcsolódik. A képek alapanyaga elsősorban a jól alakítható, egyszerre merev és rugalmas papír, amelyet néhol műbőrrel vagy éppen piros cérnával kombinált a képzőművész, illetve az akvarell finom tónusaival tette légiessé a színvilágot. Ezek mindegyike visszatérő elem Herbert Aniko művészetében, a piros cérna a korábbi Rejtett kert című kiállításának ugyancsak hangsúlyos eleme volt az ég és a föld összekötőjeként.

A Hirundo képek öt elemből álló sorozatot alkotnak. E műveken Haniko szubjektíven sűrítette össze mindazokat a hiedelmeket és valós információkat, amelyek a fecskékhez kötődnek. A sorozat első darabja az ember és a madár békés együttélését mutatja, a középpontban álló lányalak szeretetteljesen hajol a hozzá szálló fecske felé, a tó illetve a halformák pedig a népi hiedelemvilágra utalnak. A második képen a lányalak és a madarak már nincsenek ilyen szoros kapcsolatban, ami többféleképpen is értelmezhető: valaki vagy elmegy a probléma mellett, vagy a fecskék megsegítésére irányuló igyekezete tűnik hiábavalónak. Míg az előző alkotáson még látható egy fészek forma, addig ezen a képen a baljóslatú, sötét felhők között ijedten repkedő fecskék már nem találják az otthonukat. A sorozat harmadik darabja egy fecskefészek megsemmisüléséről tanúskodik, a negyedik pedig arról, hogy sokkal kevesebb fecske tér vissza a költözés során Afrikába, és a fészkek, tulajdonosok híján, üresen árválkodnak. A záró képen a madarak színének kivilágosodása a befogadó értelmezésétől függően egyszerre lehet reménykeltő vagy éppen elszomorító: az eltűnést és az újjászületést egyszerre jelölheti. Az emberi alak hiánya miatt mégis inkább borúsabbnak tűnik ez a végkicsengés, hiszen a fecske már nem tér vissza az emberhez, nem valósul meg az a körforgás, amely a természet rendjét jelezte évezredeken keresztül. A Hirundo sorozat egyes darabjaihoz Farkas-Zentai Lili írt érzékeny, pár soros, cím nélküli szabadverseket, amelyek a kiállításhoz készült kiadványban olvashatóak és párbeszédbe bonyolódnak a képekkel. Ezek közül talán a legmegrendítőbb a negyedik alkotáshoz íródott: „Tenyerében hetednaponként vihar dúl. Ilyenkor egyetlen intés sem lehetséges visszafelé. Ölelő semmi szélben száll a lezárt kárhozat. Nem marad.” Az utolsóban pedig Kosztolányi Dezsőre találunk egy utalást: „az az úr álmodik”, aki fiatalkorában a szinte még gyerek Lányi Hedvignek küldött titokban szerelmes leveleket, akit fecskelánynak nevezett.

A kiállítás anyagának másik része kilenc kisméretű kollázsból áll, amelynek Haniko a Fecskék és hullámok címet adta Paula Bohince költeménye után (a verset Okamoto Shuki japán festő műve inspirálta). Az amerikai költőnő művét a szerző hozzájárulásával Herbert Aniko fordította le magyarra, ám nem ez az egyetlen irodalmi vonatkozása ezeknek a munkáknak, mert az egyik képen például Arany János A madár, ha nem dalolhat kezdetű verse szerepel. A kollázsok nem nélkülözik a finom humort, sokkal játékosabbak, mint a Hirundo sorozat darabjai, ezzel ellenpontozza a téma szomorú aktualitását és egyensúlyt teremt. Az egyiken egy könyvből kivágott idézet (IX.) vagy másutt egy lomtalanítás alkalmával megtalált gyakorlófüzet egyik oldala (VIII.) mosolyogtatja meg a befogadót. Visszatérő elem a piros cérna, a fecske vagy a lány alakja, továbbá a Hirundo képek bizonyos formáinak megismétlésével teremt erős kohéziót az egyes darabok között.

Az elmúlt években egyre több művész kongatta már meg a vészharangot azzal kapcsolatban, hogy az emberi mohóság, butaság, figyelmetlenség milyen súlyos károkat okoz az élővilágban, vagy hogy civilizációnk fenntartása visszafordíthatatlan károkat okoz a környezetünkben. Gyomorba vágó műalkotásokkal, drasztikus eszközökkel próbálják felhívni a figyelmet az ember kártékonyságára. Herbert Aniko Hirundo sorozata pont azért tűnik ki ezek közül, mert visszafogottabb módon, ám semmivel sem kevesebb határozottsággal figyelmeztet a fecskék védelmére, és ezzel párhuzamosan az élet és a természet tiszteletére. A budapesti Rugógyár Galériában 2019-ben rendezett kiállítás a Magyar Madártani Egyesület és Jane Goodall Intézet együttműködésével jött létre.

 

Megjelent a Bárka 2020/1-es számában.


Főoldal

2020. április 02.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesTextLáng Zsolt nyerte a Libri irodalmi díjat, a közönségdíj Grecsó Krisztiáné1% a Körös Irodalmi TársaságnakKihirdették a megújult fordítástámogatási pályázat első nyerteseit
Ütőér
Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcáiVári Fábián László tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái
Versek
Fodor Veronika verseiMarczinka Csaba verseiFellinger Károly versei Falusi Márton versei
Prózák
Darvasi László: Egy tehén halálaFiatal írók a bezártságban - Csorvási Noémi: Fontos, hogy ne essünk ki a ritmusbólFiatal írók a bezártságban – Biró Sára: Egy rendszer összeomlása Molnár Krisztina Rita: Gombosdoboz
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA