Baji Miklós Zoltán

 

Csókolom, memória-frissítés…

Ujj Zsuzsi Békéscsabán

 

A ma már nemzetközi, elitművészeti eseményekre, kiállításokra is beválogatott, veszprémi születésű Ujj Zsuzsi (1959. május 7.) költő, képzőművész, rock-énekes, a Csókolom és a Csajka zenekarok énekes-szövegírója volt az első vendége a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum Jankay–Kolozsvári–Tevan Gyűjteményében megvalósuló Komolyan lazulós című rendezvénysorozatnak. A zenével, muzsikával is foglakozó képzőművészekkel folytatott beszélgetéssorozat Ván Hajnalka művészettörténész kezdeményezésére jött létre. Ujj Zsuzsi leginkább klubokban, alternatív helyeken és fesztiválokon lép fel zenekaraival, Békéscsabán már volt koncertjük az általam és Varga Tamás által szervezett Csalánleves Instant fesztiválon, az egykori Ifi Házban.

Igazából mi ismertük egymást Zsuzsival, hisz „értő” közönségünk között nagy az átfedés és már több helyen vettünk részt közös kiállításon, így nagyon örültem, amikor engem kértek fel e sorozat moderátorának. Ujj Zsuzsi és művészete különösen közel áll hozzám, hisz mindkettőnk számára meghatározó, indító erőalap volt a fiatalon elhunyt Hajas Tibor (1946–1980) művészete.

Zsuzsi a nyolcvanas években Várnagy Tibor művészettörténész és Halas István fotográfus jóvoltából ismerkedett meg a már említett Hajas Tibor költő, performer, filozófus életművével, amely nagyon mély hatást gyakorolt rá. Mint mondta: „Ekkor Hajas képei láttán döbbentem rá, hogy lehet a fényképezőgépet nem hagyományos értelemben is használni. Nemcsak portré, táj, vagy eseményrögzítésre használni, hanem önkifejezésre.” Ujj Zsuzsi munkának látott, a kis lakótelepi lakása drapériák segítségével műteremmé vált. 1985-től 1991-ig kattogott az önkioldó. Kezdetben saját géppel sem rendelkezett, Halas István adott neki kölcsön egy Zenit típusú gépet, ezzel készültek a fekete-fehér felvételek. A nagyméretű képek nagyításában, szakmai tanácsokkal szintén Halas fotográfus látta el, de a képeket kizárólag önkioldóval, saját maga készítette. (Sarkos pinás, 1985)

Még az utcán is egyedül dolgozott (Megállóban I–II., 1986). Önmagát alakította át fekete temperafestékkel, kezdetben, ha partnerre volt szüksége, akkor egy partvisnak készített koponyafejet és felöltöztette elegáns öltönybe (Esküvős, 1986) A képek egy léten túli világot idéznek meg, még az olyanok is kifordulnak a valós idő béklyójából, ahol a szexus erőteljes háttérjelenléte és a férfi partner szerepeltetése sem billenti ki az embert a kívülről látó, de belülről megmutató művészi attitűdből. (Öcsis részlet 1–14., 1988; Töltött női bugyogók, 1988; Vizelő férfi, 1988)

A JKT-ban folytatott beszélgetésünk alkalmával sok „legendáról” lerántottuk a leplet. Zsuzsiról például sokan azt hiszik, hogy festő. Megkérdeztem: Festettél valaha képet?

UZS: Nem, soha. Anyukám kérdezgette, hogy miért nem valami szép tájképeket csinálok.

BMZ: Úgy tudjuk, hogy képalkotó tevékenységed motivációja a szerelem, ezek a művek szerelmi vallomások, amelyeket Peternák Miklós juttatott ki Franciaországba, Párizsba a címzetthez?

UZS: Legenda, legenda… Annyi igaz, hogy valóban Peternák vitte ki őket.

BMZ: Művészetedben, mind az énekelt költészetedben, a zenében és a vizuális képalkotásban bátran felvállalod a nőt, a szexust és a kielégítetlenségedet, az orgazmus hiányát. Ebből hajlamosak az emberek arra következtetni, hogy te gátlások nélkül mersz a témához nyúlni?

UZS: Nem így van.

BMZ: Éveken keresztül háttal álltál a közönségnek. Be voltál tojva? Vagy ez egy alternatív művészeti imágó?

UZS: Nem vettem észre, hogy háttal állok. Annyira izgultam. Nem tudtam, hogy nem így kell.

Oldott hangulatban zajlott beszélgetésünkből kiderült, hogy szinte minden férfihez, aki részt kaphatott Zsuzsi művészi kibontakozásában, szerelmi szálak, közösen megélt örömök, gyötrelmek fűzték. Közben Tóth Zoltán (Spenót, aki egyébként szintén a művésznő egykori viharos szerelme) már beállt a Csókolom zenekarral.

Most, írás közben is elkalandoztam kissé, így röviden összefoglalom Ujj Zsuzsi munkásságát. Első kiállítását Várnagy Tibor rendezte a Liget Galériában 1987-ben, ez volt az Első kiállítás című bemutató, míg az 1991-ben, szintén a Liget Galériában rendezett tárlata a Második kiállítás címet kapta, ahol egy installációt mutatott be. 1996-ban Zsuzsi abbahagyta a képalkotást, a harmadik önálló kiállítására a MissionArt Galéria rendezésében került sor 2012-ben Budapesten, a Falk Art Fórum című májusi rendezvényen.

Bár Zsuzsi munkásságát a Várnagy Tibor vezette Liget Galéria jóvoltából már ismerték több rangos külföldi kiállítóhelyen, így Amerikában is, az újrafelfedezéssel járó siker 2009-ben Bécsben, a MUMOK Gender Check című, átfogó kiállításán találta meg. A bécsi kiállítás katalógusában szereplő munkája alapján meghívták Londonba a Tate Modern, A Bigger Splash: Painting after Performance Art kiállítására, amelyen a Trónusos című, 1986-ban készült mű egyik nagyításával szerepelt. Ezen a tárlaton olyan világhírű művészekkel került egy falra, mint Jackson Pollock, David Hockney és Cindy Sherman.

A MissionArt Galéria kiadásban, 2013 júniusában Budapesten a Múzeumok Éjszakáján, a Budapest Galériában mutatták be az Ujj Zsuzsiról szóló kötetet, életmű-katalógust, monográfiát, amely a hat év alatt készített 147 darab adatolt alkotást és Oltai Kata művészettörténész tanulmányát tartalmazza. 1992 óta, két mozgóképes munkától eltekintve (Hogyan szabaduljunk meg egy csapásra öngyilkos gondolatainktól?, 1989; Zsuzsi szelet/csokoládé-bevonat nélkül, 1996), Ujj Zsuzsi kizárólag zenével foglakozik, nem hoz létre képeket és egyelőre nem is akar.

Végezetül elmondhatjuk, hogy egy olyan művésszel indult a Komolyan lazulós című új sorozat, akivel kapcsolatban nemzetközi szakmai megítélésben először használták a „gender reprezentáció”[1] fogalmát. Bár ez nagyon hízelgően hangzik, de a kérdésemre, hogy létezik-e nő-, női művészet, Zsuzsi ekképp válaszolt: „Nem hiszem, hogy ez a lényeg.”

Csókolom! Várjuk a következő zenélő képzőművészt!

 

Ujj Zsuzsi képzőművész és a Csókolom zenekar estje, Munkácsy Mihály Múzeum Jankay–Kolozsváry–Tevan Gyűjteménye, Békéscsaba, 2014. szeptember 26. péntek, 17.00.