Szász Anna Tünde
A JAK adaptációkonferenciájáról
Április tizennyolcadikán és tizenkilencedikén a Nyitott Műhelyben adaptációkonferenciát tartott a József Attila Kör a XIX. JAK Tanulmányi Napok keretében. A családias hangulatúra sikeredett konferencia házigazdája Szegő János volt, vendégei pénteken Gyáni Gábor, Gelencsér Gábor, Sepsi László és Szilágyi Zsófia, szombaton Csobánka Zsuzsa, Gáspár Ildikó, Bartók Imre, Nagy Márta Júlia és Szőcs Petra voltak. Sokféle témáról esett szó, azonban egy dolog közös volt bennük: az irodalmi adaptációhoz valamiféleképpen mindegyiknek köze volt.
Az első vendég, Gyáni Gábor a történelem adaptálásának lehetőségeiről beszélt, illetve arról, mennyire problematikus ugyanazon a metaforikával telített nyelven megpróbálni irodalmat és történelmet –aminek egy célja a történeti igazságok precíz kimondása– is közvetíteni. Elmondta, a történészek nem fognak tudni technikai nyelven beszélni, amíg maga a nyelv telítve van metaforákkal, retorikával. Beszélt arról, hogyan vált szét Walter Scottnál a történetírás és a történelmi regény fogalma, arról, miért lehetnek újra népszerűek bizonyos történelmi korok a szépírók körében, és többek között arról is, milyen kapcsolat lehet a public history és a kollektív emlékezet között.
Majd Gelencsér Gábor a magyar filmes adaptációk hagyománytudatáról tartott előadást, főként az 1945 utáni időszakra koncentrálva. Nem csak szigorúan véve a filmek adaptálási lehetőségeit vizsgálta, hanem arra a kérdésre is kereste a választ előadásában, mi a szerepe az irodalomnak egyáltalán, milyen a képviseleti karaktere, s az hogyan változik a film és az irodalom között lévő, folyamatosan alakuló kapcsolat tükrében. Elmondta, a hetvenes-nyolcvanas években a prózafordulat mellől elmaradt a filmes korszakváltás, annyi azonban mindenképpen kijelenthető, hogy az irodalom még mindig presztízsadó értékkel bír a filmkészítés terén, elég csak a Sorstalanságra vagy a Taxidermiára gondolni.
A harmadik előadást Sepsi László tartotta, a filmes adaptáció témakörén belül Tod Browning 1932-es Freaks címűjéről. A film eredetileg novellaadaptáció (Tod Robbins Spurs című, azóta egészen elfeledett szerző műve), azonban van két remake-je is, egy 1967-es és egy 2007-es, Asylum Studio-s. Sepsi három szempontból vizsgálta az adaptáció kérdését, egyrészt a novellafeldolgozás felől, másrészt a filmfeldolgozások, harmadrészt pedig az exploitation-filmek mint freak-show adaptálódások szempontjából.
A pénteki napot Szilágyi Zsófia zárta, vele Szegő János beszélgetett Móricz Zsigmondról és Kosztolányi Dezsőről. Szó esett a költők saját maguk által kialakított brandjéről és szerepekről, amikhez adaptálódniuk kellett, próbálkozásokról a dráma műnemében. Több szempontból is felmerült az adaptáció kérdése a két szerző élete során, ilyen például más írók (mint a Kemény Zsigmonddal való próbálkozás Móricznál) adaptálása, a mindenkori hatalomhoz való viszonyuk vagy a műveikből készített filmes adaptációk.
Szombaton Csobánka Zsuzsa beszélt az irodalom és az iskolai oktatás kapcsolatáról, arról, hogy szerinte hogyan lehet és kell diákközpontúvá tenni a tanítást. A mai Z-generáció tagjai, a digitális bennszülöttek egészen más pedagógiai megközelítést igényelnek, mint a húsz-harminc évvel ezelőtti diákok. Ugyanígy nagyon fontos az is, hogy kortárs módon folyjon a tanítás, épp ezért próbálja Csobánka Zsuzsa diákjait többek között a dráma-, élménypedagógia módszereivel, rendhagyó irodalomórával, a Csobi Sounddal is a közös munkába bevonni, miközben olyan művekről esik szó az óráin, mint Jane Teller Semmi vagy Wolfgang Herrndorf Csikk című kötete. A diákokkal selfie-zéssel, identitásvideó készítésével és egyéb izgalmas up-to-date eszközökkel, módszerekkel próbál létrehozni valamit, ami a műértelmezésekből indul és az önreflexió felé vezethet.
Gáspár Ildikó, dramaturg és rendező az adaptáció és a dramaturgia kapcsolatáról beszélt, arról, hogyan lehet egy-egy regényből színpadi alkotás, s ő hogyan is nyúl hozzá különféle szövegekhez. Főként a Macskajáték és a Tóték című Örkény-szövegek kapcsán volt érdekes kérdés a dráma, a regény és az aktuális színpadi szövegek és megoldások kapcsolata. Gáspár Ildikó mesélt arról is, hogyan született meg legújabb drámájának, a Stuart Máriának az ötlete, és arról hogy munkáját miért nem drámaírásnak, hanem inkább jelenetalkotásnak definiálja.
A konferenciát végezetül felolvasás zárta, Bartók Imre egy gyerekkori videojátékokat megidéző szöveget illetve készülő regényéből egy részletet olvasott fel, Nagy Márta Júlia nemrég megjelent első kötetéből, az Ophelia a kádbanból hozott verseket, Szőcs Petra Kétvízköz című kötetéből olvasott, hozott új írásokat, illetve az adaptáció jegyében egy Dsida-verset is.
