Szarka Károly
„Valami nyelvészeti órán találkoztunk”
Az egyiket vallási, a másikat a közéleti kérdések foglalkoztatják inkább. A József Attila Kör új, Frissítő című sorozatának vendége Ayhan Gökhan és Pion István volt, a két fiatal szerzővel Gaborják Ádám JAK-elnök beszélgetett az Írók Boltjában.
Ayhan Gökhan és Pion István egy új írónemzedék tagjai, eltérő családi hátérrel. Életük egyik kapcsolódási pontja a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, ahová néhány éves különbséggel kezdtek el járni. A beszélgetést vezető Gaborják Ádám is erre a közös élményre kérdez rá. „Valami nyelvészeti órán találkoztunk” – mereng el a közeli múlton Gökhan, de kiderül, hogy az évfolyamkülönbség miatt akkor még nem igazán ismerték egymást. Viszont felidézik, hogy egyaránt kettessel mentek át a tárgyból…
Ayhan Gökhan és Gaborják Ádám
Újabb kapcsolódási pont egy kreatív írói kurzus, amit egyikük sem végzett el ugyan, de Lackfi Jánostól és Vörös Istvántól mindketten sokat tanultak, és a tanár-diák kapcsolat az órák után is megmaradt. Pion nagyra becsült elődei közül még Kassák Lajos, Radnóti Miklós és Parti Nagy Lajos kerül szóba – ahogy az már lenni szokott, időben, műfajban és stílusban egymástól távol eső alkotók. Gökhannak Kosztolányi Dezső és Heltai Jenő a kedvencei, utóbbiról elmondja, hogy stílusának könnyedsége, lazasága fogta meg, és az, hogy soha nem törődött az aktuális divattal.
A török származású költő önmeghatározásának két fontos eleme, hogy házas és katolikus, ez a két szó a program meghívójában is szerepel. Mosolyogva, de a mosoly mögött megbújó komolysággal meséli, egyetlen egyszer fordult csak elő vele, hogy saját hitében kételkedett, nagyjából egy hétig, de akkor is rosszul érezte magát, rossz dolgok történtek vele A katolicizmus a magánélet mellett a költészetében is fontos szerepet játszik, verseiben is foglalkozik vallási kérdésekkel.
Ayhan Gökhan felolvas
Pion szövegeiben a közélet kap fontos szerepet. Egy költőnél, aki a slam poetry műfajában is alkot, mindez nem meglepő. Átszövik a verseit családi szálak is. Elmondja, hogy felmenői fokozatosan vándoroltak északról délre, az ősök még Lengyelországban éltek. Ő maga országot ugyan nem váltott, de települést igen, a szokott irányt megtartva. Mint mondja, földrajzi értelemben vett helyhez nem igazán tud kötődni, bár szívesen jár haza a Börzsöny mellett megbújó Letkésre, de ha nem élne ott a családja, kevesebbet jelentene számára a falu. Mint ahogy egykori tanulmányai színhelye, Esztergom is kikopott az életéből. Budapestet viszont szeretné megtartani.
Pion István felolvasása
A családi história történelmi távlatokba helyeződik Pion költészetében, a második világháború, az 56-os forradalom vagy éppen a rendszerváltás fontos fordulópontok, a saját családtörténet tehát bármelyikünké lehetne. 1956 foglalkoztatja Gökhant is, leginkább azért, mert egyre kevesebben élnek abból a generációból, akik átélték az eseményeket, akiknek elsődleges emlékei vannak róla, és még elmesélhetnék ezeket. Míg a második világháborúnak komoly irodalma van, a forradalomról kevesebb alkotás született. A mi generációnk számára (Pion 1984-ben, Gökhan 1986-ban született) ez a történelmi esemény már leginkább csak a nagyszülők visszaemlékezéseiben él, ideje lenne tehát rögzíteni őket.
Gökhan úgy érzi, a mai magyar közéletről neki személy szerint nincs túl sok mondanivalója, megteszik azt helyette sokan mások. Bár megjegyzi, hogy a jelenlegi kormányzatot bírálók közül sokan hallgattak például a 2006-os események idején, míg a 2012-13-as diáktüntetéseket és a hasonló megmozdulásokat komolytalannak tartja, éppen a sokkal nagyobb téttel bíró 1956-os forradalomhoz mérve, amikor talán utoljára harcolt az egész nemzet ugyanazért a célért. Vannak tehát markáns különbségek az új nemzedék egyes tagjainak gondolkodásában, vita azonban nem alakul ki ebben a kérdésben a felek között.
Helyette egy újabb, immár sokadik közös pont kerül elő: mint kiderül, mindketten belekóstoltak a gyerekirodalomba, Pion írt már néhány gyerekverset, Gökhan pedig meséket. Ha ezeket nem is, egyéb szövegeket azért hallunk tőlük, előbbi Atlasz bírja című első, utóbbi János és János című második, egyaránt 2013-ben megjelent könyvéből olvas fel.