Tóth Mihály
Tangram
Kevés meghittebb élmény van, mint mikor egy szerző saját könyvét mutatja be. Mindazok, akik ellátogattak Szil Ágnes 2013. május 13-ai könyvbemutatójára, valószínűleg egy életen át sem feledik majd a nemrégiben alapított JAKkendő-díj első nyertesének őszinte és magával ragadó bemutatóját Békéscsabán, az Ibsen Ház Jókai szalonjában.
A már-már családias hangulatú estet Farkas Wellmann Éva moderátor nyitotta meg. A szépszámú közönség köszöntése után, néhány mondatban méltatta, majd bemutatta „lelki testvérét”, Szil Ágnest. Utóbbi nem könnyű feladat, mivel a Békésen élő írónő személye olyannyira titokzatos (talán éppen azért, hogy továbbra is békésen élhessen), hogy igazi titkok leleplezéséről szó sem lehetett. Meglehet, épp az említett titokzatos miliő érdekében, Farkas Wellmann Éva költőnő kérésére – és a közönség derültségére – Szil Ágnes hamarosan átvette saját bemutatását. Megtudtuk, hogy az íróvá előlépett latin-magyar szakos tanárnő, műfordító, számos kiválósága mellett, az időbeosztás géniusza is. Túl azon, hogy Irodalmi Svédasztal néven klubot vezet, és írásai rendszeresen megjelennek, a Békési Újság Egy nyelvet beszélünk rovatában (mely írásaiból a közelmúltban jelent meg egy kiadvány), három gyermek büszke édesanyja. Önbemutatásából az is kiderült, hogy Tangram című kötete egy közismertnek vélt kínai kirakójátékról kapta nevét, mely, ellentétben az Európában elterjedt játékkal, voltaképpen kirakhatatlan, hiszen az egy négyzet és hat háromszög idom alkotta készlet eredendően nem egy kép, hanem kellő képzelőerő megléte mellett végtelen számú alakzat elkészítésére hivatott. Ez a kreatív, gondolkodásra serkentő felépítés jellemzi a kiadványt is. A nyolcvanhét önálló fejezet alkotta kötetben ugyanis címek helyett csak sorszámot viselnek a szövegek, amit nehéz másként értelmezni, mint egyfajta felkérést arra, hogy minden olvasás alkalmával (hasonlóan a tangram pillanatnyi lelkiállapot tükröző, egyszeri és megismételhetetlen képeihez) magában új kötetté rendezze azokat olvasójuk. Az írónő célja ugyanis éppen az, hogy bár az ő írásaiból felépítve, de olvasói végül saját magukban olvassák újjá a kötetet.
A rendkívül kifinomult metszésű szövegek értéke azonban nem csak abban áll, hogy játékra hívják olvasóikat. Az eltérő dinamikájú, helyenként már-már epigrammai tömörségű, máskor többoldalas szövegek remekül összetartanak. Túlzás nélkül kijelenthetjük, ezeket a szövegeket nem csak olvasni, hanem megélni kell. Ahogy az írónő is fogalmazott, ezek a regény- vagy még inkább lélekszilánkok kivétel nélkül magukban hordozzák a teljesség ígéretét, s rájuk pillantva egyedülálló módon betekintést nyerhetünk egy csodálatosan gazdag lelkű idegen lényegébe. A műről való beszélgetés után, Farkas Wellmann Éva kérésére, Szil Ágnes kiválasztott és felolvasott néhány szöveget.
A büszke alkotó kellemes alt hangján életre kelt néhány rövidpróza közül az első a gyermekkor végéig mindnyájunk által halhatatlannak vélt apa törékenységét, mutatta be, a második pedig egy régi, ereklyévé vált családi fotó háttértörténetének zseniális bemutatásán átpillantva tárta elénk egy elhidegült család talán utolsó napját – mely, vélhetően az abbáziai helyszín miatt, több jelenlévőben felidézte a száműzött Ovidius magányát. A két, szívbemarkolóan őszinte érzelem-portré súlyát jól ellenpontozta a minden egyetemista rémálmát jelképező professzorfigura megsemmisülését megörökítő történet – mely a közönségből őszinte derültséget váltott ki.
A felolvasás után az est moderátora feltette az elkerülhetetlen, és titokban mindenki által várt kérdést: hogyan tovább? Az alkotó válaszának őszintén örülhettünk. A Tangram után sem fog megállni az élet: jelenleg két drámán dolgozik. Ezek egyike – melyre ő csak, mint az „ajándékba kapott szöveg”-re utalt, két fiatal férfiről szól, akik rögös utat járva igyekeznek vagyonossá válni. A másik, adózva minden idők talán legjelentősebb magyar írónőjének, Szabó Magda és férje, Szobotka Tibor életét dolgozza fel. Utóbbi, melyet írója is fajsúlyosabbnak érez, valóságos unikumnak ígérkezik, mivel napjainkig kevesekben tudatosodik, hogy Szabó Magda neve voltaképpen Szobotka Tiborné, vagyis élete jelentős részében egy másik, önálló életművel és írói hanggal rendelkező szerző párja volt.
A kötetre jellemző fanyar humorral vegyes irónia, a minden sorból átsütő latinos irodalmi műveltség, a legalábbis emocionális szinten jelenlévő nagy szellemi elődök (Szabó Magda, Babits Mihály, Tóth Árpád) az írónő megnyerő, szerény, szerethető személyisége és a prózakötet írásaira jellemző létösszegző lényeglátás, valamint a publikum zajos elismerése együttesen arra enged következtetni, hogy Szil Ágnesből nem válik állócsillag. Sokkal inkább egy olyan üstökös, akit ha egyszer megismerünk, többé el sem tudjuk nélküle képzelni a kortárs magyar irodalom egét.
