Kiss László
Kötet előtt
Békés megyei fiatal költők bemutatkozása
Kétszer hatvan percet kapott a Körös Irodalmi Társaság a Békéscsabai Jókai Színház költészet napi rendezvényén, a 24 órás versünnepen, melyen óránként váltják egymást a házigazdák és a meghívott vendégek, hogy déltől délig szórakoztassák a verseket bolondulásig szeretőket, s persze azokat, akik bírják. Az Ibsen Szalonban tartott, és e sorok írásakor is tartó lírapartin előbb a társaság tagjai osztották meg kedves versüket a szép számú hallgatósággal, Baka Istvántól Székely Jánosig, utóbb, este hat órától öt, kötettel még nem rendelkező, ám a Bárka vagy a KIT lapszámaiból, rendezvényeiről jól ismert szerzőnk mutatkozott be.
Az elsőként a pódiumra lépő Fodor Györgyöt, a gyulai Erkel gimi tanárát a versekhez fűződő viszonyáról kérdezi a rendhagyó felolvasóestet levezénylő Elek Tibor, a KIT elnöke, Bárka főszerkesztője. Fodor György lokálpatriotizmusát hangsúlyozza, melynek jele a készülőfélben lévő 365 gyulai haiku kötet, de beszél a finnugor és a japán kultúra iránti érdeklődéséről is. Elmondása szerint számára az irodalom azt jelenti, hogyan válik felnőtté az ember, amitől egyelőre megóvja verseiben is fölfedezhető játékos („ludens”) énje-karaktere. A gyulai szerző haikui mellett ifjabb kora verseiből szemezget.
Elek Tibor és Fodor György
A 2013/1-es Bárka-szám Csillag Tamás kézírásos versével indul. Volt már rosszabb költői entrée. Csillag Tamás „régi vágású” költőnek tartja magát, amin azt érti, hogy a vidám létszemlélet, a mosolygós derű nem igazán összeegyeztethető a költői alkotás természetével. Verseit érzésekként jellemzi, melyek egyben látva „egy adott kor hiteles lenyomatai lehetnek.” Ugyanakkor a vers számára nyugalom is. Kényszeres, méghozzá. Csillag Tamás tisztában van korlátaival, amit sűrűn emleget is, s fontosnak tartja megjegyezni, hogy költővé válni folyamat: élethosszig tartó tanulásé.
Szávai Krisztina bemutatkozásképp ugyancsak magyartanárságát említi, majd a 2008 óta Ütő Edittel közösen végzett művészi munkáról, a Képgondolatok születéséről, sorsáról mesél. A képekhez írott verseiből olvas egy adagot, s bár képek híján eleinte marad a szokásos képzelet, egy festmény végül csak előkerül. Szép meglepetés.
Elek Tibor és Szávai Krisztina
Bondár Zsolt bevallása szerint kötet-kész alkotó, de legalábbis valami alakul – amihez a körülmények alakulása is szükséges. Bondár Zsolt tudatos költő, kompozícióban, ciklusokban gondolkodik, egy-egy témához vagy téma köré több verset ír. Weöres kapcsán arról beszél, hogy életünk lényegét, „valóságát” nem a közvetlenül megfogható fizikai világ elemei jelentik, hanem valami nehezen körülírható magasabb rendű közeg, amitől a világon lenni, egyszerűen: jó.
Dávid Péter a KIT karácsonyi felolvasóestjének első helyezettje. Szintén magyartanár, a gyulai Karácsony János Gimnáziumé, s egy magyartanár életmódját ismerve nem meglepő, hogy ha ír, gyakran lyukasórában teszi. Későn kezdte a versírást, de akkor nagyon jöttek a szövegek, egyre-másra születtek a szonettek. Némi belassulás után mostanában különféle formákkal kísérletezik. „Vasárnapi hobbi-poéta vagyok”, füllenti. A szerelemé inkább, hétköz- és egyéb napoktól függetlenül. A felolvasott versek erről árulkodnak.
Ha blogot vezetnék, azt jegyezném föl most, hogy ha valakinek van mersze, látogasson el a következő néhány órában az Ibsen Szalonba, lesz, helyesebben van mit föllelni. De akár még napok múlva is, mert ott maradt Kocsis Csaba Kor-kör-kép című kortárs költők, köztük Békés megyeik portréit felmutató kiállítása. Mivel nem netes naplót írok, csak egy rövid, tájékoztató jellegű helyszínit egy újabb tetszetősen kivitelezett versmaratonról, marad a – szokásos – pont, a mondat végét jelző.
Elek Tibor és Kocsis Csaba
