Helyszíni tudósítások

 

 

 

 

ladics

 

Dávid Péter

 

"Július közepén is létezik irodalom"

 

 

 

A vicc: költő és felesége nyaralnak, sétálnak a plázson, az asszony megszólal: „látod, drágám, milyen vérvörös-gyönyörű ma az alkony, hogy takarja bíbor palástba a tenger vállait, és a hatalmas víztömeg, mint valami azúr óriás…”, mire a költő: „kuss, most nem dolgozom!” A nyár, látszik, az azért mégiscsak nyár, s mint ilyen: irodalmi uborkaszezon (nem tudom, az uborkának van-e szezonja mostanság). Még a folyóiratokat is csak azért veszik ilyenkor, hogy legyen mivel legyezni a lihegő melegben. Nem hiába mondják, hogy az irodalom csak bizonyos hőmérsékleten működik, ha nincsenek megfelelő körülmények, megette a fene az egészet; ezért nem is ismerünk egyetlen kiemelkedő eszkimó költőt vagy írót, és az egyenlítő környékén is igen alacsony az egy négyzetkilométerre jutó alkotók száma.

 

A környezet éppen ideális volt 2012. július 12-én: hűvös udvar az olvasztó hőségben, délutáni ferde fény, enyhe, jóleső gyermekzsivaj a gyulai Ladics-ház udvarán, ahol a Bárka folyóirat mutatkozott be a Dél-alföldi Talentum Akadémia nyári programján részt vevő fiataloknak. Ha nem is importáltak költőt a bárkások az egyenlítő környékéről, azért prezentálták, hogy július közepén is létezik irodalom, még ha annak egy humorosabb, olvasóbarát verziója is, olyan, amit akár a plázson is fellapozhat a sütkérező nagyérdemű (orosz realista nagyregényt nem viszünk strandra, nem mutat jól Tolsztoj a napernyők között).

 

A Bárka – talán mondhatom – szokásos, de sosem unalmas hajósait (Elek Tibor főszerkesztő-kapitány, Darvasi Ferenc és Kiss László szerkesztő-fedélzetmesterek, Farkas Wellmann Éva és Kiss Ottó alkotó-tengerészek) egy jeles „potyautas” is kiegészítette: Varró Dániel, akivel a gyulaiak már július 10-én találkozhattak Shakespeare-fordításai kapcsán a Várszínházban.

 

A lap főszerkesztői bemutatása után a horgonyt Kiss László szedte fel A fény harcosa című novellájával. A szöveg egy kezdő író próbálkozásáról szól, aki befizeti magát egy antológiába, ami azután csonkán adja közre alkotását és még szülővárosa nevét is hibásan közli (Gyuk). A rövid, de annál kidolgozottabb nyelvű, humoros novella zárlata – „Nem, nem vagyok dilettáns!” – remek felvezetésül szolgált ennek a tudósításnak a címében is megjelölt Darvasi Ferenc paródiájához, aki Krasznahorkai László nyíregyházi pokoljárását ecsetelte, amiből ki is derült, hogy „Feri” sem dilettáns, sőt kiválóan utánozza a gyulai származású író hömpölygő összetett mondatait. A Bárkát Farkas Wellmann Éva versei ringatták tovább, a publikum nevetgélve hallgatta a költőnőtől szokatlanul komolytalan phrasal verbs verset vagy az Orbán János Dénes nőgyűlölő költeményére írt „jól odamondó” választ. Kiss Ottó A fekete mikulással közeledett új tájak felé a közönség mosolygó asszisztálása mellett, a kikötőbe pedig Varró Dániel vezetésével ért a délután, akinek felesége és kisfia, az Akinek a lába hatos és az Akinek a foga kijött kötetek ihletője is jelen volt az irodalomra ideális környezetben (bár ő az irodalom helyett inkább a Ladics-ház udvarának flórájával volt elfoglalva). A „potyautas” egy fordítását, néhány szépállat-verset és készülő „vadnyugati pókereposzának” egy halálos kimenetelű pisztolypárbaját mutatta be. A felolvasások között Elek Tibor rövid felvezetései és Vozár M. Krisztián zongora-improvizációi teremtettek hangulatos átmenetet.

 

A közönség érdeklődését tanúsította az a néhány kérdés is, amelyet a felolvasások végeztével tettek fel. Ezek felidézték az irodalom ősi problémáit, például, hogy miért lesz esztétikai érték egy szövegből („Mitől jó egy mű, és mi kell ahhoz, hogy egy mű jó legyen?”), vagy, hogy kit nevezhetünk írónak. Szerzőink igyekeztek megkapóan szerény, de tartalmas válaszokat adni (Kiss László szerint ő azért író, mert már sokszor írták a neve alá, hogy író), Elek Tibor pedig, aki először igyekezett elhárítani a válaszadást, egy kiváló esszéista érzékletességével villantotta fel a nagyérdemű előtt, hogy „mitől jó egy mű”. Darvasi Ferenc viszont, aki egyébként nemrég jelentkezett Elválik című rendkívül erős novelláskötetével, arra a kérdésre, hogy: „Feri, te író vagy?”, szerényen csak annyit válaszolt: „Nekem nincs gondolatom erről a kérdésről.”

 

 

ladics2

Szép számú közönség a Ladics-ház udvarán

 

ladics3

Költőcsemeték a Ladics-ház udvarán: Varró Misi és Kiss Anna Boróka

 

                                                                                                                                               Fotók: Lovász Andrea


 

 

 


Főoldal
2012. július 16.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Finta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokKiss Ottó: Lieb MihályDávid Péter: Ecce homo
Tóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem volt
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png