Helyszíni tudósítások

 

 

 

varróval

 

Kiss László

 

„Kortárs Shakespeare" - és fordítója

 

 

Bár ott az idézőjel a címben, nehogy plágiumgyanú legyen a vége: az idézett szószerkezet eredetileg hasonlat, és Kulka János szájából hangzott el, Varró Dánielnek a Nemzeti Színház számára készített Lear-fordítása kapcsán. Ezt is megtudtuk a költő gyulai estjén, a várszínház kamaratermében.

 

A Gedeon József vezette (nem csak nyári) teátrum nyolcadik Shakespeare-fesztiváljával áll elő. Nyolc éve van terítéken a legendás szerző és munkássága, és ami a várszínházi csapat munkáját, ötleteit illeti, ez a nyolc év a folyamatos gazdagodás, az állandó megújulás kevés híján tíz esztendeje is. Lehetne részletezni, miért és hogyan, minthogy azonban jócskán van erre fórum, a helyszíni beszámoló írójának cipésze marad az irodalom kaptafájánál: Elek Tibor, a Bárka főszerkesztője Shakespeare-hez fűződő viszonyáról korábban Esterházy Péterrel, Szőcs Gézával és Bereményi Gézával, legutóbb pedig - e sorok gépbe verésekor éppen huszonnégy órája - Varró Dániellel beszélgetett. Nagyon nem rendszeresen kell olvasni a Bárkát ahhoz, hogy ne tűnjön fel: az eddig négy főre rúgó szerzői lista bárhonnan nézve megfelel a lap úgynevezett értékszemléletének.

 

Varró Dánielt a Bárka hasábjain, egyáltalán bármilyen irodalmi felületen bemutatni fölösleges. Nem először jár Békés megyében, és főleg nem először Gyulán. Megfordult már Lírafesztiválon, s a várszínházban kétévente megrendezett Irodalmi Humor Fesztiválok rendszeres vendége is. Volt, hogy boci-verseivel szórakoztatta a mennyiségileg is nagyérdeműt, hogy aztán a Túl a Maszat-hegyen című verses regényét hozza el általános iskolásoknak, s az is előfordult, hogy a Százéves Cukrászdában, beszélgetőtársával egy küszöbön állva olvasott föl, hol a terem belső része felé, hol a másik irányba célozva a sorokat. Ezúttal Shakespeare a téma, az angol drámaíró Varró Dánielre gyakorolt hatása, s természetesen a nevéhez köthető műfordítások, drámaszövegek: a Lear király, a vígszínházi Makrancos Kata, vagy az Alföldi Róbert rendezte Rómeó és Júlia az Új Színházból.

 

Varró Dániel igen fiatalon találkozott Shakespeare-rel, s nemcsak a neves Bereményi-Cseh Tamás-dal hívta fel rá a figyelmet, de a nővér színjátszó köre is segítségére volt a felfedezésben. Erre gyúrt rá a Bárka Színház emlékezetes Szentivánéji álom előadása Csányi János rendezésében, amely bő tíz éve Gyulán is látható volt, valamint a Verses levél Mihályffy Zsuzsannának című episztolájában „dráma szemcsinek" hívott kurzus az egyetemen, mely lényegesen közelebb hozta hozzá azt a fordítások során még jobban, még alaposabban megismert Shakespeare-t, akit Varró Dániel leginkább a nyelv felől közelít meg. Az est folyamán többször is hangsúlyozza, hogy a Shakespeare-stílus, „a nagy titok" leginkább szembetűnő jellemzője, egyben humorforrása a költői emelkedettség és a hétköznapiság egyidejű jelenléte, így: a mindenkit megszólítás képessége. Ami, ezt már nem mondja, ám halványan utal rá, az ő verseiben is tükröződik.

 

Varró Dániel - leginkább a Rómeó és Júlia, pontosabban Kosztolányi és Nádasdy Ádám fordításairól szólva - nemcsak műhelytitkaiba avatja be a nézőket, szórakoztató színházi élményekről is beszámol. Úgy tűnik, kevés író van, aki nem meghökkenve veszi tudomásul, hogyan szedik szét, gondolják és írják át szövegét a színházi munka során. A Makrancos Kata fordítója is végigjárta a „szamárlétrát", az első felháborodástól eljutott annak belátásáig, hogy a színház csapatmunka, amelyben nélkülözhetetlen az összhangzás, s hogy ennek a közös munkának a darab megszövegezője is csupán egyik része, alkotóeleme, ezért sem fordít drámát publikációs céllal vagy „asztalfióknak" - csupán felkérésre, a színre kerülő darab elvárásaihoz igazodva lát munkához. Ugyanakkor mivel a megírt vagy lefordított darab igen sok kézen megy keresztül, mire színpadképes állapotba kerül, talán nem nélkülöz minden alapot a fölvetés, szemére vetheti-e a kritika az írónak a szöveg kevésbé sikerült vagy ilyennek gondolt passzusait, ha az nem „saját" mű. Varró Dániel véleménye az, hogy ráfér a korszerűsítés a Shakespeare-fordításokra (Nádasdy Ádám Hamletjét emeli ki); van-e súlya ma, példának okáért, a „Teringettét!" szitokszónak? Szitokszó-e egyáltalán.

 

Bár nem egyszer említi, hogy Kosztolányi Dezső fordításai és ferdítései néha túlságosan is könnyűek, sőt a vibráló szépségért a shakespeare-i „mélység" közvetítésétől is hajlandók eltekinteni, a felolvasott, pompás humorú Makrancos Kata-részletből is kiderül, ha Varró Dániel fordít, költőként teszi - a fordító személyességét nélkülöző fordítás hiteltelen. Szép zárás: a felolvasott „létösszegző" vers egy pontján bevillan a nevezetes medvés kép a Babits mélységet hiányoló kritikájára válaszképp írott Kosztolányi-dalból, az Esti Kornél énekéből.

 

Jó ritmusú, élvezetes beszélgetés volt ez a július 10-i, a legjobb pillanatban, a legjobb helyen kerültek elő azok a műfajok, melyek nem szorosan kapcsolódnak „drámáihoz", ám amelyek nélkül aligha volna igényes fordítói munka: a nonsense-versek (készül a kötet, Havasi Attilával és Vaskó Péterrel), a maiul rímelő gyerekversek, s meglepetésre egy Shakespeare-boci is, természetesen szonettformában. Varró Dániel lendületesen, érezhető kedvvel, finoman adagolt humorral és öniróniával beszélt - érett, határozott alkotó képe rajzolódott ki az esten. Például olyané, aki ha kell, keményen visszautasítja az átköltés vádját, tekintve, hogy hűen fordít, amiről hamarosan újból meggyőződhet a Vígszínház közönsége is, ugyanis készül a nagy kedvenc, a Shakespeare-mesék meséje, a Szentivánéji álom.

 

varró

 

varró közönsége

 


 

2012. július 13.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesTextLáng Zsolt nyerte a Libri irodalmi díjat, a közönségdíj Grecsó Krisztiáné1% a Körös Irodalmi TársaságnakKihirdették a megújult fordítástámogatási pályázat első nyerteseit
Ütőér
Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcáiVári Fábián László tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái
Versek
Fodor Veronika verseiMarczinka Csaba verseiFellinger Károly versei Falusi Márton versei
Prózák
Darvasi László: Egy tehén halálaFiatal írók a bezártságban - Csorvási Noémi: Fontos, hogy ne essünk ki a ritmusbólFiatal írók a bezártságban – Biró Sára: Egy rendszer összeomlása Molnár Krisztina Rita: Gombosdoboz
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA