Súr Enikő
Kint júniusi meleg. A téren zöld és fehér: a 83. Ünnepi Könyvhét sátrai. Bent a lassan gyülekező, irodalomra, mondatokra és szavakra éhes közönség. Körülöttünk a több ezernyi papírra vetett gondolat. A hallgatóság összetétele vegyes, a középiskolásoktól az idősebbekig minden korosztály jelen van a Mogyoróssy János Városi Könyvtár olvasótermében. Délután öt óra körül megérkeznek a Körös-vidéki írók estje névre keresztelt könyvbemutató főszereplői: Elek Tibor József Attila-díjas irodalomtörténész, Darvasi Ferenc író, a BárkaOnline szerkesztője, Kiss Ottó József Attila-díjas költő, író, valamint Kiss László író, aki ezúttal a moderátor szerepét tölti be.
Habár fontos dolog a Bárka, azért a víz az úr - jegyzi meg felvezetőjében viccesen Dézsi János, a gyulai könyvtár igazgatója, utalva ezzel a könyvbemutató címére, amely a Bárka-szerzők estjéről változott a Körös-vidéki írók estjére, az alkotókat ugyanis a folyóirat mellett (földrajzilag) a folyó is összeköti. Mivel a közös tematika hiányzik a frissen megjelent kötetekből, Kiss Laci külön-külön mutatja be a szerzőket.
Az első beszélgetőpartner a gyomai származású Darvasi Ferenc, aki a magyar költészet napján olvasott fel első ízben a gyulai közönségnek a művelődési ház Kultúra Kávéházában. Az írónak Elválik címmel jelent meg novelláskötete nemrég, emellett színi és irodalmi kritikákat is ír, így adódhat a kérdés, hogyan működtethető ennyi dolog egyszerre. Jelenleg ezek nagyon jól megférnek egymás mellett, mert nem kell megférniük egymás mellett - válaszolja Darvasi. A szerző mostanában főként a prózaírással foglalkozik, de egyik tevékenységét sem szeretné föladni, ősztől például Pestről fog színházkritikákat írni a folyóiratnak. Szóba kerül még az író vonzalma az alternatív színházi közösségekhez, majd a moderátor a kötet címére tér rá. Sűrített jelentéstartalom. A borítón elváló sínpár. A szövegek nagy része a mai nyomorúságos Magyarországon játszódik, ezért a könyv címe eredetileg Hungária lett volna, ami az egyik novellában egy vonat neve is - fejti ki Darvasi. Végül egy Királyhágó téri palacsintázóban született meg az ötlet: legyen a novelláskötet címe az Elválik, hiszen ez az egyik legsokrétűbb jelentésű cím a könyvben.
A szövegekben az irodalom két alaptémája, a szerelem és a halál mellett a foci és a vonat tematikája is fontos szerephez jut. Az est házigazdája ezeknek a hagyományára kérdez rá, arra kíváncsi, milyen lehetőségeket lát ezekben az író. Igyekeztem minél jobban kigyomlálni a focis vonatkozásokat - mondja Darvasi -, mivel rengetegen írtak már ilyen témájú történeteket, hiszen a piac is igényli ezeket. A témával kapcsolatban a szerző Mándy Ivánt emeli ki, aki nemcsak saját „őrületét" írta bele az írásaiba, hanem teremtett mögé egy nagyon erős világot is, amiből önmagát teljesen kivonta.
A vonattematikával összefüggésben az alkotó Lars von Trier Európa című filmjét említi, majd hozzáteszi, a könyv- és filmélményeken kívül a legnagyobb hatással a származása volt rá, hiszen egy lakótelepen, a sínekhez nagyon közel nőtt fel, ezért otthonosan mozog a vonatok világában. Feri szíve kék-fehéren dobog, ugyanis az MTK egyik törzsszurkolója, árulja el Kiss Laci bónuszinformációként, majd egy rövid kitérő után a novellákat összekapcsoló visszatérő elemek, illetve ezek hiánya kerül szóba. A szerzőtől megtudjuk, szándékosan nem akarta novellaciklussá összefűzni a szövegeket, hiszen a mikrotörténetek sokkal közelebb állnak az alkatához, ennek ellenére az ő írásaiban is vannak visszatérő szereplők vagy helyszínek. A beszélgetés végén az is kiderül, a BárkaOnlie szerkesztője idén nyártól a Magvető szerkesztője lesz.
A sínek között álló kocsma. Az otthonka virágmintája. Az utcán szálldogáló szatyrok. Darvasi Ferenc A másik ember című szövegét olvassa fel. A novella nyomasztó világba kalauzolja az olvasót/hallgatót. Mondatai egészen közelről mutatják meg az emberi nyomort.
A következő beszélgetőtárs Elek Tibor. A Bárka főszerkesztőjének Állítások és kérdések címmel jelent meg tanulmánykötete idén, mely az elmúlt öt év szövegtermését tartalmazza. A moderátor egy poénnal indítja a diskurzust: ha az irodalomtörténésznek Fényben és árnyékban, majd Árnyékban és fényben címmel jelent meg könyve, várható-e, hogy a következő kötetének Kérdések és állítások lesz a címe? Elek Tibor szerint nem lesz következő kötet, hiszen az utóbbi időben egyre kevesebb ilyen típusú szöveget ír. Az új könyv annyiban más az előző kettőhöz képest, hogy valódi, vagyis közéleti irodalmi kérdésekkel foglakozó esszék és vitacikkek is olvashatók benne. Ez utóbbira lehet példa az a politikai költészet létéről, illetve nem létéről folyó vita az Élet és Irodalomban, melynek hatására az idei könyvhétre megjelent egy közéleti, politikai verseket tartalmazó vaskos kötet az elmúlt évtizedek terméséből.
Amennyire heterogén ez a világ - mondja Kiss László a tanulmánykötetről -, annyira egy hangon szólal meg, és annyira egyértelműen közvetíti Elek Tibornak azt a tanulmányírói, kritikaírói magatartását, amit minden Bárka-esten meg szokott fogalmazni: „Félre a kánonokkal, lássuk magukat a műveket!" Kis(s) eleki kánontermészetrajz: a szerkesztő arra kíváncsi, mennyire formálja át a hivatalos magyar irodalmi kánont az internet, mennyire befolyásolják azt az olyan új kezdeményezések, mint a blogok. A kánon az utóbbi évtizedekben inkább a szerzők listáját jelenti, mint a szövegekét - tudjuk meg a főszerkesztőtől. Egyszerre több kánon is létezik, és minden kornak van saját kánonja. A kánon nem feltétlenül politikai kérdés, de a kultúrpolitikusok minden korszakban alakítják azt. A szűkebben vett kánon az, ami a tankönyvekben szerepel, ezért a különböző internetes felületek nem tudják befolyásolni azt, hogy a pöttöm Boróka - aki most is figyelemmel kíséri apukája, Kiss Ottó könyvbemutatóját - mit fog tanulni az iskolában. A kánon alulról nem szerveződhet, de jó, ha az irodalomtanárok segítenek kiválasztani a népszerű szerzők (lásd: Wass Albert) művei közül a jobb darabokat, és rámutatnak a silányabbakra.
Ne vicceljünk uraim! - Elek Tibor vitacikket olvas fel. Könyvtárakban ólálkodó könyvírtó csoportok. Nemzeti (ön)ostorozás. Humor(talanság). A házigazdának igaza van: a szerző írása valóban élvezetes és olvasmányos, amire még a mögöttem ülő néni csöndes és egyenletes horkolása sem cáfolhat rá.
A lengyel-görög 11. percében Kiss Ottó kerül sorra. A József Attila-díjas írónak két új gyermekkönyve is megjelent az Ünnepi Könyvhétre, a Focisták kézikönyve éppen a foci-Eb első napjára és persze a Körös-vidéki írók estjére időzítve. A könyvbemutatónak azonban nem ez, hanem a mesenovellákat tartalmazó Liliputi trónkövetelők a tárgya. Kiss Ottó -ahogy ő fogalmaz - most nem ír, hanem babázik, ezért az elkövetkező másfél évben azokat a szövegeket tervezi kiadni, amelyek már korábban elkészültek. Ilyen a Liliputi trónkövetelők is, amit még a kislánya születése előtt írt meg.
A szerző az elmúlt időszakban három verseskötettel, a Csillagszedő Márióval, az Emese almájával és A nagypapa távcsövével járta a könyvtárakat, általános iskolákat. A találkozók arra ébresztették rá, hogy a gyerekek számára idegenül hangzik a szabad vers, hiszen a rímes, ritmusos, kötött formájú költeményekhez szoktak hozzá. Ennek a felismerésnek is köszönhető, hogy megszületett a Régi kincsek, amiben már „rendes versek" vannak. Az írót a gyermekirodalom szakmai része nem foglalkoztatja, nem olvas szakirodalmat, viszont rengetek gyerekkönyv veszi körül, hiszen a párja gyermekirodalom-kutató. Mint mondja, igyekszik a saját hangján megszólalni, mert a gyerekirodalomban is működnek a saját hangok. S hogy melyik Kiss Ottó saját hangja? A kísérletező kedvének köszönhetően mindig más. Ha akarja, svéd típusú szabad verses kötetet ír, ha akarja, kötött formájút. Most éppen a próza érdekli. A Liliputi trónkövetelőkkel kapcsolatban megtudjuk, néhány szövege már szerepelt az író egy korábbi, Az elmerült kert című prózagyűjteményében, amely a gyerek- és a felnőttirodalom határán mozgó, egyperces novellákat tartalmaz. A polcon kutató gyermekirodalom-kutatónak, azaz a szerző párjának jutott eszébe, hogy a kortárs gyermekirodalomban hiány van az ilyen rövid novellákból, így született meg a kötet ötlete.
Utolsó felolvasás. Autókirály, összkirályi konferencia, boldogan furikázó alattvalók, nagyothalló liliputi király, gátlástalan trónkövetelők. Hagyományos meseelemek új köntösben. Felnőttekről szóló történetek (nem csak) gyerekeknek.
Úgy tűnik, a hagyomány nem szakad meg, a gyulai (és persze most már a gyomai, egyszóval a Körös-vidéki) írók évről évre új könyvekkel örvendeztetik meg az olvasóikat. Másfél óra. Szép, júniusi délután volt. Bent a szavakkal, mondatokkal, irodalommal jóllakott közönség. A lépcsőn lefelé haladó lábak. Kint levendula és rózsa. Útközben áfonya és pisztácia. Lengyelország-Görögország: 1-1.
Az eseményről további fotók ITT
A cikk eredetileg a Gyulai Hírlapban jelent meg
