Helyszíni tudósítások

 

 

 

 

Pethő Anita


Ásványokat nem árulnak



Vasárnap délután mesélik nekem a történetet a néniről, aki ásványokat szeretett volna vásárolni a Könyvhéten, és nem értette, miért nem árulnak ilyesmit a standoknál, pedig szerinte azt is biztosan vennék az emberek. Bár akadhat, aki legyint rá, ugyan, megesett már ilyen a korábbi években is, számomra mégis ez a kis anekdota az igazi összefoglalója a 83. Ünnepi Könyvhéten történteknek.


Nagyon sokat változott a világ, amióta Supka Géza meghirdette a könyvhetet, az írók persze ingujjban vannak és bohémek, és megadják a lehetőséget, hogy az olvasó találkozzon velük, de felmerül a kérdés, vajon az olvasó még mindig így szeretné-e ezt, a Vörösmarty térre kiállított jellegzetes fehér bódék között? S aki a térre megy, valóban az irodalom miatt teszi? Vagy már nem is képes nyomon követni a különféle „kirakodóvásárok" sorát, ma bor, holnap, sör, aztán vad meg hal, s persze téli, nyári, tavaszi, őszi vásár, mindig a standok, mindig az árusok, mindig a tömeg, de valamelyiknél majd csak lesz ásvány is, a múltkor is itt vette, igen, pont ennél a standnál.

 

knyvht_nzeldk
Nézelődők


Péntek délután még nem érződik ez a disszonancia, igaz ugyan, hogy a könyvhét nagy slágerének kikiáltott Édes hazám kötetről Pál Dániel Levente Turi Tímeával és Bárány Tiborral csak egy tucatnyi hallgatóság előtt beszélget, de ez elkönyvelhető a kora délutáni időpontnak, s hogy a beszélgető felek még fiatalok, viszonylag kevésbé ismertek. Ungvári Tamás bő egy órával később azonban még kevesebb emberrel kénytelen szembenézni, önironikusan meg is jegyzi, hogy pedig ő azt remélte, olyan nagy tömeg lesz, hogy lovas rendőrökkel kell oszlatni.


Pedig pénteken sincsenek kevesen, de a tömeg messze elmarad a szombatitól és vasárnapitól. Ha könyvhét, akkor tehát dedikálás, és a gyermekkönyv kiadók jó mesteremberei rendre teljesítik is a napi penzumot. Hosszú sor, egyáltalán sor szinte csak az ő standjaik előtt van, ott azonban szinte mindig. A gyerekeken kívül a másik nagy autogramgyűjtő csoport, azt mondják, azok az idősebbek, akiknek a Szép Versek megjelenése jelenti a Könyvhetet, és a kötet szerzőit kutatják fel, hogy dedikáltassanak velük. De figyelem, csak az számít, aki benne van a kötetben.

 

knyvht_karafith
Gerőcs Péter, Gartner-Kertész Tibor, Gerlóczy Márton és Karafiáth Orsolya


A tömeg rendre az Oroszlános kútnál felállított színpad felé sodródik, na, ott már lesz valami, mondja egy hang, de nem vagyok benne biztos, hogy olyasmi-e, amire számítanak. Majd a vasárnap délutáni Kaláka koncert alatt, amikor megtelik a színpad előtti tér kisgyermekes szülőkkel, bizonyosodom meg hogy nem, (talán egy tucatnyi érdeklődőn túl) valószínűleg nem a beszélgetésre kíváncsiak az emberek, ha egy színpadot látnak, nem arra például, hogy Tarján Tamás vendégeivel a hanyatló Európáról beszélget, hanem valami egészen másra. Karafiáth Orsolya sem képes borzolni az idegeket, inkább csak legyintenek rá a nézelődők, mikor megkérdezik tőlem, de mégis, ki beszél most a színpadon.


Nehéz itt az ingerküszöböt átlépni bármivel is, még Szentmártoni János kőrözött készítő performansza sem segít a Nem Könyv nevű kiadvány (nem) dedikálásakor, ráadásul az elméletben oly jól hangzó ötlet gyakorlatban megbukik: szóval itt akkor most nem dedikálnak? Jó, akkor megyünk tovább, és keresünk olyan standot, ahol igen.

 

knyvht_szentmrtoni
Szentmártoni János


Sokan vannak, de csalóka a sokaság. S még a szombat este sem hoz áttörést. A kisebbik színpadon a JAK zenés programja zajlik, ami hamarabb ér véget, minthogy odagyűlhetne nagyobb tömeg az egymást ismerő ifjú irodalmárokon túl is. A Magvető standjánál a kiadó sztárszerzői sommelierkednek, de nem olyan könnyű Esterházyval bort kínáltatni, három könyv megvásárlása a beugró, és mintha a kirakott asztalok mögött nagyobb lenne a nyüzsgés, mint a másik felén.


Hiába szól a zene, hiába kerülnek elő aztán sorra standoknál a borosüvegek (most már nem annyira a nagyközönségnek), az igazi ünnep mintha már máshol zajlana, nem a Vörösmarty téren.

 

knyvht_garaczi
Scherer Péter és Garaczi László a Fogasházban


És nem is azokon a helyszíneken, mint például a Rózsavölgyi Szalonban, ahol  a könyvheti rendezvények részeként hagyományos könyvbemutatókat és felolvasásokat szerveznek, hanem a város különböző pontjain, akár a Palotanegyedben (A FISZ által szervezett sétán), akár Újlipótvárosban (itt Térey János kalauzolta az érdeklődőket), vagy nem is olyan messze a Vörösmarty tértől egy hotel teraszán, esetleg egy műteremben, az Európai Irodalmak Éjszakája keretében. Van itt ugyanis egy nem is olyan elhanyagolható (sőt!) réteg, aki másképp kíváncsi az irodalomra, másként kíván közelebb kerülni az alkotásokhoz és szerzőjükhöz, mint amit a Vörösmarty tér kínál. Elmennek a Margitszigetre és meghallgatják a régi nagyok szerelmi történeteit, vagy egy romkocsmában lemásznak egy sötét pincébe, hogy Nemes Z. Márió felolvasását kövessék figyelemmel. Azt mondják, mindenhol teltházasak a programok, a palotanegyedbeli sétára már a könyvhét utáni hétvégére is lehet jelentkezni. Mindezek pedig már nem is olyan apró jelei annak, hogy változnak az igények.  Az olvasó találkozni szeretne az irodalommal, a kortárs irodalommal, de már nem úgy, mint régen. A Margófesztnek, amely tavaly a könyvfesztiválhoz, idén a könyvhéthez kapcsolta rendezvényeit, úgy tűnik, töretlen a sikere.


Közben persze tovább hömpölyög a tömeg a Vörösmarty téren, az emberek mustrálják a dedikálókat, melyiket milyen műsorban láthatták már a tévében, a gyermekkönyveseknél áll a sor, most épp a Magvetőnél is kialakulóban van egy kicsi, fiatal hölgyek az izgatottságtól pihegve ülnek le rajongottjuk mellé. A nem dedikálók tovább nyúzzák a Nem Könyvet, továbbra is a nem érdeklődők előtt. Lassan véget ér a Könyvhét, a nap első focimeccse is kezdődik már, miközben a szomszédban, a Károly körúton Bruce Willis forgat.


knyvht_kalka
A Kaláka koncert közönsége


Hogy milyen volt ez a pár nap, nem is tudom.  Egy a biztos csak, hogy a standoknál nem árultak ásványokat.

 


 

 

knyvht_rezesbanda

 

 

 

 

Pethő Anita


Csoportképek szobrokkal

 

 

A rezesbanda nagyjából háromnegyed négykor érkezik a Vörösmarty téren az Oroszlános kút előtt felállított színpadhoz. Gyűlik köréjük a nézőközönség, helybeliek, akik tudják, mire kell várni, és véletlen a belvárosi forgatagba csöppent külföldi turisták egyaránt. Sokasodnak a hivatásos fotósok, operatőrök. Hamarosan négy óra lesz ezen a fülledt június eleji csütörtök délutánon és hivatalosan is kezdetét veszi a 83 Ünnepi Könyvhét és 11. Gyerekkönyvnapok.


Két nappal korábban a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében tartott sajtótájékoztatón Zentai Péter László, az MKKE igazgatója és Tarján Tamás irodalomtörténész, kritikus egyaránt a rendezvény nagy múltját és presztízsét méltatta. Tarján a könyvheti termésből szemezgető beszédét egy Petri György idézettel indította: „Hogy itt szerettünk nőket: hihetetlen", amivel azt kívánta érzékeltetni, hogy milyen nagy dolog is, hogy ebben a közép-európai kis államban, ahol az általános gazdasági válságon túl is még annyi minden ok adódna, hogy ne rendezzék meg ezt az eseményt, van egyáltalán könyvhét, van ez az egyhetes szellemi együttlét.


Az idei könyvterméssel kapcsolatban kiemelte, hogy egy diskurzusra egyre inkább képtelen országban az irodalom keresni látszik azokat a technikákat, amelyek éltethetik a különböző nézetek közti dialógust. Fontosnak tartotta még hangsúlyozni, hogy mutatkozik egy trend a könyv, mint tárgy értelmezésében is, a vizualitás egyre fontosabb szerepet kap, sok az illusztrált kötet (nem csak a gyerekkönyvekre értve.)

 

knyvht_Ady
Kalapemelés Ady Endre szobra előtt

 

Sajnálatosnak tartotta azonban, hogy sem az Ottlik- sem az Örkény-centenárium nem mutatkozik meg a könyvheti kínálatban, de ugyanúgy nem érezték eléggé vonzónak a kiadók többek között Várkonyi Zoltán születésének századi évfordulóját sem, nem jelent meg kiadvány a nevével fémjelezve.


Az idei könyvhéten 98 kiadó 333 kötete szerepel a kínálatban, az átlagár 2746 forint, ami három százalékos csökkenést jelent a tavalyi évhez képest. Tarján szerint összességében arányosabb és jobban áttekinthető könyvhét áll előttünk.


Míg kedden tehát a különféle médiumok képviselői részére háttér információkkal szolgáltak a szervezők, addig a csütörtök délután már a szélesebb közönségnek szól. A Vörösmarty téren az Oroszlános kút előtti színpadon Zentai Péter László bevezető szavai után Ferdinandy György mondja el megnyitó beszédét, Vörösmarty Mihályhoz (pontosabban a téren álló szobrához) címezve.  Az emigráns írók, a nyugati emigráns irodalom nevében beszél, amit egyben méltat is, s hol a magyar irodalom ötödik sípjának, hol vadhajtásának, hol pedig kérészéletű mozgalmának nevez. Beszél többek között Márai Sándorról, Határ Győzőről, Cs. Németh Lászlóról („osztályfőnök úrról"), de sok más név mellett (időnként nem is lehet követni, ki mindenkit sorol fel), megemlíti azokat a szerzőket is, akik az emigrációban nyelvet váltottak, s akiket ezért „magyarból magyar származásúvá degradáltunk", s szót ejt a második generációról, többek között saját fiáról is, akik megint egy másik életérzést próbálnak szöveggé formálni. Ferdinandy beszédében legvégül a kutatókhoz és az egyetemistákhoz fordul, mert hiszen a nyugati emigráns irodalom még nincs feldolgozva, emellett pedig azt hangsúlyozza, hogy a kortárs irodalommal érdemes foglalkozni.

 

knyvht_Ferdinandy
Ferdinandy György megnyitó beszédet mond

 

Rövid taps, majd a rezesbanda tovaindul, s már rögtön meg is kezdődik a tényleges program a színpadon.


Alig egy órával később a könyvhét másik hagyományosnak mondható helyszínén is kezdetét veszik a programok. A Liszt Ferenc téren az Írók Boltja szervezésében először egy flash mob keretében emelheti meg minden résztvevő egyszerre a kalapját Ady Endre (pontosabban a szobra) előtt, majd az Írók Boltjában Grecsó Krisztián valamint Simonffy Márta, Terézváros alpolgármestere mond ünnepi köszöntőt. Grecsó beszéde kevésbé köszöntő jellegű, inkább harcias, már-már dühödt publicisztikai írás, amelyet felolvas, s amelyben az elmúlt hetek irodalmat érintő politikai eseményeire reflektál. Azt mondja, a jelenlegi helyzetben a legfontosabb feladata írónak és olvasónak: óvni az életműveket a pellengérre állítástól.


Az alpolgármester asszony szelídebb hangnemet üt meg, s az olvasókról, pontosabban arról az olvasótípusról beszélt, amelynek létszükséglet az a fajta szellemi táplálék, amit az olvasás nyújt, így az Ünnepi Könyvhét az ő ünnepük.

 

knyvht_tmeg

 

A beszédek után az Írók Boltja munkatársai izgalmas programra invitálják az érdeklődőket, alkalmi eladókként írók állnak a pult mögé, hogy „megtanulják, hogy is kell egy könyvet eladni."


Az olvasó kegyeit keresi tehát ez a program is, ahogy az elkövetkező napokban majd a könyvbemutatók, dedikálások és további programok hosszú sora. Mint ahogyan azt a keddi sajtótájékoztatón Zentai Péter László elmondta, idén a megszokotthoz képest egy héttel későbbre szervezték meg a rendezvényt, remélve, hogy az időjárás nem okoz majd problémát, és a jó időben minél több ember látogat ki a könyvheti helyszínekre.


Már csak az olvasón múlik, él-e az elkövetkező napokban a lehetőségekkel.



 

2012. június 12.
Egressy Zoltán tárcái Banner Zoltán tárcái Gömöri György tárcáiVöröskéry Dóra tárcái
Erdész Ádám: Melyik a járható út?Mátkaság a dinasztikus érdekek árnyékában
Lakatos-Fleisz Katalin: HáthaFarkas B. Szabina novellái
Fogyatkozó fagyosszentekTerepi tapasztalat és turbolyológia kezdőknek
Závada Péter: Az illúzió gyarmatosításaPéter Erika verseiMolnár Dávid verseiNyerges Gábor Ádám: Kedves ismerős
Nagy Koppány Zsolt: Nincs már balzsam GileádbanEgressy Zoltán: Legyen akkor, ahogy te akarodMindák Dániel novellái Káli István: Túrókoktél
Zalán Tibor: MiskaGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: A gyulai vérfürdőMárton László: Nibelungok – Ötödik felvonásMárton László: Nibelungok – Negyedik felvonás
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA