Darvasi Ferenc és Szegő János
Gábor Júlia
Anekdoták, poénok és vallomások
Darvasi Ferenc Elválik című novelláskötetének bemutatója a Hadik Kávéházban
Darvasi Ferenc Elválik című novelláskötetének harmadik budapesti bemutatójára került sor a Hadik Kávéház félhomályos emeleti kis zugában május 24-én este. A szerző beszélgetőpartnere ezúttal Szegő János volt, aki MTK-drukker és vonatmániás barátja is egyben. Nem is csoda, hogy beszélgetésükből egy ital melletti meghitt eszmecsere kerekedett ki, amin a közönség is kellemesen derült, de a bensőséges vallomásokban sem volt hiány.
A hivatalos üdvözlés keltette zavaron hamar sikerült túllépniük az anekdotázásra és poénkodásra bőven okod adó „gyomaendrődiség" kérdése révén, ugyanis - tudtuk meg a gyomai szerzőtől - nem szabad egy kalap alá venni Gyomát és Endrődöt, még ha a városi cím érdekében egyesültek is, mindig is külön világ maradtak. Úgy tűnik, majdnem száz év után is élnek még Féja Géza a Viharsarok című szociográfiában tett megállapításai arról, mennyire tűz és víz a két település. Darvasi Ferenc számára jellegzetes helyei révén vált meghatározó ponttá Gyoma - a Körös-parttal, a ligettel és a focipályával -, hiszen ezek a gyermekkor emlékeit idézik, ami egy prózaírónak gyakran jelenti a kiapadhatatlan, de legalábbis gazdag forrást.
Darvasi Ferenc életútjának Gyoma mellett, további fontos állomásai Nyíregyháza, ahol főiskolai, és Budapest, ahol egyetemi éveit töltötte. Nyíregyházán belecsöppent a pezsgő főiskolai életbe, Antal Balázzsal és Varga Zoltán Tamással szoros barátságot kötöttek, és közösen mélyítették tovább irodalom iránti szeretetüket. A Verebes István igazgatta nyíregyházi színházban jelentős hatások érték, első nagy élménye A vágy villamosa volt Szász János rendezésében. Ezen a ponton felmerült a kérdés, hogy a próza iránti elköteleződése is ekkora datálható-e. A kezdeti próbálkozások után az áttörést azonban A Vörös Postakocsi folyóirat egy későbbi felkérése hozta meg.
A könyv kapcsán az irodalmi példaképekre terelődött a szó. Szegő János a kötetet szerkesztő Háy János és a fülszöveget író Grecsó Krisztián hatását igyekezett felkutatni, utóbbi esetében a Mellettem elférsz Budapest-attitűdjeit, valamint a Pletykaanyu párbeszédeit emelte ki. A szerző Mándy Iván és Tar Sándor befolyását említette meg, és azt, hogy Mándytól épített is be vendégszövegeket a novelláiba. Viccelődve meg is jegyezte, hogy volt olyan alkalom, amikor felfedezte magán: olyan mondatokat kezdett el írni, mint Mándy, csak rosszabbakat. Krasznahorkai László abszolút etalon volt számára, és a hosszú mondatokhoz való vonzalma minden bizonnyal hozzá vezethető vissza. A névrokonság miatt szóba került Darvasi László pedig arra volt példa, hogy habár sokat olvasta, mégis kettejük stílusa ég és föld.
Az írói műhelytitkok sem maradhattak feltáratlanul. Darvasi Ferenc elárulta, számára fontosak a - néha aprónak tűnő - kiinduló élmények. Lehet ez egy szöveg a falon, aminek a kontextusát nem sejtheti, mégis elindítja a fantáziáját. Ehhez azonban nem lesi, keresi a felhasználható témákat, nem jár jegyzetfüzettel az utcán. Munkamódszerét valahol Szvoren Edina és Háy János közé helyezte: novelláit igyekszik többé-kevésbé egyhuzamban megírni, ugyanakkor, ami utána következik, számára az az igazi írói munka: elszöszölni a szöveg egy-egy részletén. A kötetbe bekerülő novellákkal is lelkesen foglalkozott a megjelenés előtt.
Szegő János a kötet bemutatását a falu és a város közötti ingázás, valamint a hosszú mondatokkal operáló monológok és az egyes szám harmadik személyben íródott elbeszélések kettősségének kiemelésével kezdte. Erre Darvasi úgy reagált, hogy habár sok esetben a végeláthatatlan mondatok ösztönösen jönnek, figyelnie kell rá, hogy ezek nem minden karakterhez illenek. Az Elválik címet hosszú gondolkodás után, a Királyhágó téren egy palacsintázóban találták ki Háy Jánossal közösen. Ezután adta magát, hogy a borító megalkotásánál a szerző rajongásának egyik tárgyához, a vasúthoz forduljanak. A szétváló síneket ábrázoló borító azonban nemcsak ezért áll közel a szerzőhöz: a fotót ugyanis nővére, Darvasi Andrea készítette. Eközben Szegő János a könyvet forgatva megjegyezte, hogy a novellákban, illetve a címet és a borítót tekintve is érezhető, hogy sorsunk alakulásának egyaránt vagyunk aktív és passzív résztvevői.
Az este nem lett volna teljes, ha nem hangzik el egy alkotás a kötetből. Habár Darvasi Ferenc még nem a dörzsölt írók mesterkéltségével olvasta fel művét, mégis a Munkaügy című novellájának három mondatra szorítkozó szóáradata bepillantást engedett a korábban felemlegetett monológokba, a vidék és a múlt felidézésébe, a mélabús végkifejlet pedig kontrasztot adott az estének. Persze Szegő János nem hagyhatta, hogy így érjen véget - elszomorodva - az este, így mintegy bónuszként a szerző kedves témáira terelte a szót, így Darvasi Ferenc mesélt a Sátántangó forgatási helyszíneihez fűződő emlékeiről, arról, hogyan is lett az MTK a kedvenc pesti focicsapata és arról, miért is szereti a vasutat. Természetesen az ilyenkor kötelező jövőlatolgatás sem maradt el. Kiderült, hogy továbbra is novellákban gondolkodik, amit mi sem példáz jobban, mint a kötet óta született négy kisprózája, s úgy érzi, van még olyan téma, amit ebben a formában kell megírnia.
Informatív és élvezetes beszélgetésnek lehetettek részesei a jelenlévők: bepillantást nyerhettek Darvasi első novelláskötetének és egyúttal személyes életének világába. Felelevenedtek a fontos helyszínek, hatások, szereplők, motivációk. Szegő János jó érzékkel tapintott rá azokra a témákra, amelyekről Darvasi Ferenc szívesen beszélt, a közönség pedig nem bánta azt sem, amikor elmélyedtek a budapesti Királyvágány mai nyomainak feltárásában.
