Helyszíni tudósítások

 

 

 

 

Tabl_2

 

 

 

Soltész Márton


A szabadság kompetenciája

(Nagy Gáspár-emlékkonferencia, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2012. május 17.)



Miután verseit s a beléjük átmentett etikai alapállást megismertem, Nagy Gáspár lassanként a református egyetemen töltött esztendeim emblematikus, példaképi figurájává lett. A sors egyik különös ajándékának tekintem, hogy a Déryné cukrászdával szomszédos krisztinavárosi antikvárium 50 forintos könyvei között egy nap ráakadtam arra a Szivárvány-számra (1988. VII. évf., 25. sz.), melyben chicagói honfitársaink először olvashatták az Öröknyár című legendás költeményt. Később e sokat hurcolászott, mutogatott, kézről kézre adott lapszám más titkait is föltárta előttem. Csalog Zsoltról tervezett doktori disszertációm anyaggyűjtése közben derült ki például, hogy ugyanebben a számban, néhány lappal a Kibiztosított beszéd (1987) költőjének sorai után, a Doku 56 (1990) szerzőjének egy interjúrészlete olvasható. A két lelet azután - mintegy utólag - „értelmezni kezdte" egymást s a korszakot - annak irodalom-, politika- és emberfelfogását. Akik ugyanis Csalog Zsolt és Nagy Gáspár mellett e 25-ös Szivárványban szerepelnek (Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos, Csurka István, Csengey Dénes, Petri György, Mózsi Ferenc, Faludy György, Mécs Imre és Györgyey Klára) mind egyetlen nagy családhoz - az emberi egzisztencia etnikai, szellemi és vallási szabadságát vállaló és valló Mindenkori Ellenzékhez - tartoznak.


2012. május 17-én e legendás szerzői közösség etikai orientációjának örököseként, valamint Bertha Zoltán szívsajdító Emlékezéstöredékének (Agria, 2007/1.) s Gáspár bátyám verseinek hajnalba nyúló újraolvasásával a hátam mögött érkeztem meg a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Nagy Gáspár Alapítvány által rendezett életmű-konferenciára. Hogy sokat vártam (többet, mint amennyit kaptam; mint amennyi egy „tudományos" tanácskozástól várható) - nem tagadom. De azt sem, hogy e szembesülés költőnk szellemi hagyatékának kortárs interpretációs tendenciáival - igen tanulságos volt. Persze én (az irodalmi pluralizmus híve) szerettem volna, ha az előadók mezőnye nem ennyire homogén; ha - függetlenedve (legalább erre az egy napra) a kánon megosztottságaitól - a hajdani Demokratikus Ellenzék tagjai közül is előad (vagy legalább jelen van) valaki (mondjuk Radnóti Sándor, Kenedi János, esetleg Kőszeg Ferenc); hiszen a Nagy-életmű „törzsanyagának" születésekor, a pálya leghangsúlyosabb (s a Fűzfa Balázs által tematizált középfokú oktatás szempontjából ugyancsak a legfontosabb) periódusában ez a költészet még kétségtelenül az Egy Közös Ügyet szolgáló európai és nemzeti-közösségi univerzalizmus jegyében működött. (Lásd erről: Elek Tibor, A létező magyar politikai költészetről: Hozzászólás Bán Zoltán András és Radnóti Sándor levélváltásához = E. T., Állítások és kérdések, Bp., Kortárs Kiadó, 2012, 253-255.)

 

Jnosi_Zoltn
Jánosi Zoltán


Ahogy most - a rendezvény másnapján - végigfutom a (műsorváltozásokat jelző) nyilakkal, valamint az egyes előadásokra vonatkozó margináliákkal sűrűn dekorált programot, úgy látom, az első blokk előadói az oeuvre eszmei-történeti megalapozására tettek kísérletet - néhol kissé tágabb teret engedve a szubjektivitásnak, néhol a filológia tárgyszerűbb módszereit hívva segítségül. Az ülést Fekete György képzőművész nyitotta meg, s azt hiszem, szavai ugyanazért érintettek (érinthettek) meg olyan mélyen, mert hátterükben - Orosz István vastapsot aratott intermediális előadásához hasonlóan - nem egy irodalmár „szokványos" premisszái húzódtak meg. Az már korántsem ilyen meglepő, hogy Monostori Imre, Az Új Forrás vonzásában (1999) szerzője, az ominózus Öröknyarat publikáló folyóirat ex-főszerkesztője Nagy Gáspár Új Forrásbéli jelenlétéről beszélt, ahogyan az sem, hogy Kiss Gy. Csaba, a - csalogi - „k-európaiság" avatott szakértője a Zónaidő kötet címadó metaforájából kiindulva a költő közép-európai látókörét elemezte. S míg N. Pál József '68 eszmei hatását lokalizálta, majd ennek nyomán szégyen és szabadság egymást erősítő lelki kötelékeit kontextualizálta az életművön; Petrik Béla két filológiai lelet (egy - a 85-ös írószövetségi közgyűlés nyomán keletkezett - Nagy Gáspár-levél, illetve egy Király István-följegyzés) ügyén a költő hatalom általi, s a hatalom költő általi kölcsönös megtör(et)ésének módszertanát tematizálta. Részint talán azért is, mert sietett, részint Vilcsek Béla betegsége és távolmaradása miatt, mindenesetre Jánosi Zoltán a harmadik szekcióból az első végére került. Békebeli tanáremberhez méltóan jól artikulált-retorizált előadása, versszavalatai láthatóan lekötötték a hallgatóságot. Nagy László, Ratkó József, Szécsi Margit, Csoóri Sándor, Tornai József, Kiss Anna és a népi-nemzeti érzelmű irodalom egészének patrónusa a tőle megszokott fogalmakkal és szempontok szerint méltatta Nagy Gáspár költészetét. Címszavakban: népdal, folklórorientáció, bartóki modell, Nagy László-hatás, remitologizáció, archaikus antropológiai fordulat, a nyelvkritikus költészet kritikája, a latin-amerikai irodalommal vonható párhuzam stb.

 

Vri_Fbin_Lszl
Vári Fábián László


Míg Vári Fábián László személyes felütésű emlékező írásában a pályatárs szólalt meg, Szakolczay Lajos személyében a katolikus költészet megújítását, erkölcs és esztétikum viszonyának újraértelmezését diagnosztizáló kritikus. Ezt a sort folytatja Fűzfa Balázs, a gyakorló pedagógus és a felelős tankönyvszerző (kissé terjengős, viszont nem fölolvasott, s így - a szemkontaktus révén - üdítően közvetlen) előadása. Hogyan lehetne a mai fiatalságnak („google és mobil fiainak") átadni azt a kultúrkincset, amely nélkül nem élhető meg - még a XXI. században sem! - az a felelős állampolgáriság, amely a demokrácia fönntartásához elengedhetetlenül szükséges - ezt a kérdést exponálta a tanár úr; majd feleletképpen az általa írt középiskolai irodalomtankönyvek borítóit, illetve azok Nagy Gáspár-képét mutatta be és értelmezte.

 

Grh_Gspr_s_Vasy_Gza
Gróh Gáspár és Vasy Géza


A délutáni program első előadója Gróh Gáspár volt, aki - mint fölütésében utalt rá - debreceni egyetemista volt, amikor az Alföld folyóirat „tömegével" kezdte közölni költőnk verseit. „Nagy Gáspár nem szervezett csoportot maga köré, verseinek mégis csoportképző ereje volt" - vallotta Gróh. Jó kérdés - persze provokatív és igazságtalan is, de azért mégiscsak fölteszem -, van-e ma ilyen jelentőségű versíró (vagy bármilyen műfajban alkotó szépíró) e határoktól független, szellemi hazában? Már Gróh előkészítette az Agria főszerkesztőjének, Ködöböcz Gábornak a poeta doctus humán alkatával, s így az alázat, a szeretet, a példamutatás, az érzelmi intelligencia és az erkölcsi érzék evangéliumi princípiumaival foglalkozó előadását. Őt követte Orosz István, aki - utalva rá, hogy Kormos István már költőnk első kötete kapcsán hangsúlyozta a látvány szemantikájának fontosságát - a látás metaforái felől közelítette meg az életművet, majd a Nagy Gáspárral kapcsolatba került (az általa megverselt, a könyveit illusztráló, valamint a verseit adaptáló) képzőművészek műveit vetítette ki és kommentálta - élvezetes Power Point-prezentáció formájában.

 

Ekler_Andrea
Ekler Andrea


A rövid kávészünet után a tanácskozás utolsó etapja következett; a szűkszavú elnök: Pécsi Györgyi. Sajnos, szükség is volt már ekkor a szűkszavúságra, mert a közönség elfáradt, s időközben meg is fogyatkozott. Épp jókor lépett tehát színre a délelőtti programból kimaradt Vasy Géza, a csillámló humorú, nagy tudású előadó, aki - mint utóbb kiderült - a délelőtti órákban Jósika-díjat vehetett át (ezúton is szívből gratulálok hozzá!). Az Írószövetség egykori elnöke - rövid recepciótörténeti áttekintés után - a Csak nézem Olga Korbutot című verset elemezte. Vasy után Ekler Andrea lépett a pulpitushoz, majd emlékezet és szabadság összefüggéseiről kezdett beszélni. Később kitért Nagy Gáspár teremtés- és halászatmetaforáira is, melyeket azután az őt követő Nagy Balázs fektetett szentírási alapokra. Végül a nyíregyházi fiatalembernek a Nagy Gáspár-i versírás kegyelmi állapot voltáról, tanúságtétel-jellegéről megosztott gondolatait - s magát a programot is - Nagy Zsuka szavalatai zárták.

 

Monostori_Imre_Nagy_Gsprral
Monostori Imre


Beszámolóm végén csupán egyetlen gondolatot ajánlanék megfontolásra - egy régi kérdést tulajdonképpen. Vajon rajtunk függ-e, hogy rabok leszünk vagy szabadok? - töprengek el mostanában, s néha igazán nem tudom... De hogy képesek maradunk-e egyáltalán a szabadságra, nos, ez bizonyosan a mi felelősségünk. Az én szememben éppen ezt az ősi kompetenciát őrzi Nagy Gáspár életműve „a betlehemi jászolból való utolsó - és a menthetetlent is mentő - szalmaszál adta reménységgel" (Bertha Zoltán). Ezért is remélem, hogy e konferencia film-, kép- és szöveganyaga egy nap hozzáférhetővé válik; ígérem, hogy kiadói és folyóirat-szerkesztőként magam is mindent el fogok követni ennek érdekében. Talán, ha ez a korpusz közkinccsé lesz, az hozzájárul majd, hogy Nagy Gáspár lélekharangjának szava eljusson a fogyasztói társadalom legújabb kori - minden bizonnyal a költő egzisztenciáját emésztő réginél is gonoszabb - diktatúrájában sínylődő kortársakig. Ez esetben még legbelül szabadok lehetnénk - nagy dolog! -, s így legalább az esélyünk megmaradna az autonómiára.


 


(Az illusztrációul szolgáló fényképekért hálás köszönet a PIM fotósának, Gál Csabának!)


 

2012. május 20.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Elmarad Grendel Lajos békéscsabai estjePénteken adják át a Szép Ernő-díjakatNyilvánosságra hozták a Prima Primissima idei jelöltjeitKínai szerző kapta idén a Janus Pannonius Nemzetközi Költészeti Nagydíjat
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Nagy Magdolna versei Tatár Sándor versei Varga Imre versei Juhász Róbert versei
Prózák
Rhédey Gábor novelláiMagyariné szeretőjeKötter Tamás: Az 51-es körzetMárton László: Vagy inkább miatta...
Kritikák
Képzelt futás belső tájbanA pénz hatalma - Száraz Miklós György: OsztozkodókA megőrzés makacs igyekezeteUram, a kezedet kerestem
Esszék, tanulmányok
Objektív helytörténet szubjektív szemszögbőlA valamikori szlovák településből többnemzetiségű, multikulturális város?Csabensis - Háromszáz mozaikból összeillesztett nagy történetCsabatörténet dióhéjban
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA