Darvasi Ferenc
„Ahány szerző, annyi Esterházy-rostélyos"
Egy vallomással kezdem: sohasem érdekelt a gasztronómia. De ezt úgy kell elképzelni, hogy egyáltalán nem. Ha valami nem érintett meg egyáltalán, az ez a terület. Ha főzős műsor megy a tévében, elkapcsolok. Otthon sem csinálok meg semmit a legkönnyebben és -gyorsabban elkészíthető ételeken kívül. És ha valamelyik ismerősöm összetevőkről, ízekről kezd el beszélni, biztosan rám tör az ásítás. Többek között ezért is voltam kíváncsi rá, hogyan fogadom majd Cserna-Szabó András és Darida Benedek békéscsabai fellépését, melyet az Ibsen Éttermébe szerveztek február 27-re, hétfőre. És hát, mert engem is lekötött, én is élveztem, merem állítani, hogy egy kiváló estben volt részünk.
Cserna-Szabó András, Kiss László és Darida Benedek
Apropóul két könyv szolgált. Elsősorban is az Ede a levesben című esszékötet, melyet Cserna-Szabó és Fehér Béla írt (utóbbi majd április 2-án vendégszerepel Békéscsabán), illetve Darida Benedek szerkesztett. De szóba került a sokat sejtető című Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan, a Cserna-Szabó-Darida-duó közös műve is. A Bárka szerkesztőségében senki sem híres a főzőtudásáról, és arról, hogy különösebben érdekelné a gasztronómia. Kiss Lászlóra hárult a feladat, hogy Csernáékkal beszélgessen. Kiss, szimpatikus őszinteséggel, nem is próbálta titkolni, hogy számára némileg idegen terepen mozognak - ettől függetlenül végig profin vezette az estet, jó kérdésekkel, oldott hangú konferálással.
Az Ede a levesben alcíme szerint gasztrokrimi, amely gyakorlatilag a főzéssel kapcsolatos megkövült vélekedéseket, hiedelmeket, tévedéseket leplezi le. Kiss László szerint, bár mindkét szerzőre jellemző a filológiai pontosság, Fehér Béla a tárgyszerűbb, a tudós író, Cserna-Szabó pedig az, aki inkább a szépírói vénájának enged teret, jobban el mer szakadni a tárgyától. Az emberek általában vagy a gasztronómiához, vagy az irodalomhoz értenek, mondja Darida Benedek, és rendkívül ritka az ilyen találkozás, hogy mindkettőhöz. Cserna-Szabó pedig Daridát dicséri, mint egy kihalóban lévő szerkesztőfajta reprezentánsát, aki alaposan dolgozik, és érdemben hozzá tud szólni a könyv témájához is.
Elek Tibor, Kiss László, Cserna-Szabó András és Darida Benedek
az Ibsen Éttermének konyhájában
Ahogy ők ketten beszélnek az ételekről, az már életfilozófia. Irigylésre méltó a felkészültségük és a lelkesedésük. Érződik, hogy tudásukból csak apró morzsákat osztanak meg velünk. Azért apró morzsákat, mert képesek lennének még hetekig ilyen és ehhez hasonló dolgokról beszélni. Cserna-Szabó a lazább, a közvetlenebb, Darida a visszafogottabb, komolyabb. A beszélgetés közben, a szerzők felolvasása előtt érkezik a finom palócleves, melynek elkészítésekor az írók is bekukkantottak az Ibsen konyhájára.
A palócleves
Az est egy jó részében, akár az Ede a levesben című könyvben, a félreértéseké a főszerep. Cserna-Szabó nagy invencióval leplezi le a tévedésekből, az igénytelenségből, az utánanézés hiányából fakadó téveszméket. Legjobb példának azt tartja, hogy egy helyen megszavazták az Újházi (az ő keresztnevére utal a könyv címének első tagja is) tyúkhúslevest a legjobb magyar ételnek - egy olyan ételt, ami tulajdonképpen nem is létezik és létezett, mert amiről szó volna, az eredetileg kakasleves volt.
Szóba kerül az első nyomtatott szakácskönyv, Misztótfalusi szakácskönyve, az 1695-ös A szakáts mesterségnek könyvetskéje, de természetesen Magyar Elek, alias Ínyesmester újságíró, gasztronómiai szakíró pályája is, mint az egyik első komoly életmű a főzéstudomány területén. Cserna-Szabó szerint egyébként a szakácskönyvek nem feltétlenül jó források, könnyen félrevezethetik a kutatót - hiszen azokban már sokszor korábbi tévedések hagyományozódnak tovább. Sokkal fontosabbnak érzi az étlapokat, azokból több dolog kiderül, és példaként említ egy 1836-osat Nyíregyházáról, amely ebből a műfajból a legrégebbi fennmaradt emlékünk.
Lecsó, pacal, halászlé, paprika - szépen sorban minden szóba kerül. Cserna-Szabó nem csak az ételek történetével ismertet meg minket, de mondjuk egy-egy étel nevének megváltozásával és annak okaival is. Mint mondják Daridával, az Ede a levesben olyan nyomozás, ahol nem feltétlenül találni meg a gyilkost, a hibázót, de persze nem is ez a lényege. „Ahány szerző, annyi Esterházy-rostélyos", jellemzi Cserna-Szabó a szakácskönyvekben lévő káoszt.
Egy jó recept, magyarázza, gyakorlatilag olyan, mint egy jó vers, mind a kettő művészet. A gasztronómiában, mondja, az egész irodalmunk, történelmünk benne van - és olyan meggyőzően beszél, hogy nehéz lenne nem igazat adni neki. A pörgős, laza estet felolvasás zárja. Az olvasóknak jó hír, hogy készül az Ede a levesben második része. A békéscsabaiaknak pedig az is, hogy tavasszal még Gergely Ágnes (március 19.), a már említett Fehér Béla (április 2.), Bodor Ádám (április 23.), Acsai Roland, Győrffy Ákos és Varga Zoltán Tamás (május 4.) is tiszteletét teszi a városban a Bárka rendezvényein.
