Csapody Kinga

Legendák nyomában

"A sör nem alkohol. A tészta nem étel. Az asszony nem ember. A medve nem játék", tartja a székely mondás, emlegetik is sokan, mondjuk, Cserna-Szabó András (itt, a Bárkán), mi pedig kicsit utánajártunk ennek, meg annak is, hogy mennyit tanultunk Sántha Attila Székely-magyar szótárából. Hol? Árkoson, az EMIL tízedik táborában szeptember 15. és 18. között.

az árkosi kastély

Az úton már rákészültünk a mondásra, kondicionált a három férfiú arra, amire nem lehet - egészen más világba csöppen az ember Kovászna megyében. Nem a nyolcszáz kilométer teszi, ez a miénknél sokkal archaikusabb közösség szívesen lát, de nehezen fogad be gyüttmenteket. Azért a ciorba de burta (pacalleves) felett a sokadik whisky csak közelebb hozta a csoportokat - jegyzem meg, ennyit a sztereotípiákról, senki sem kínált, a büfében sem lehetett hozzájutni, még csak kóstolóban sem híres erdélyi pálinkához, maradt a whisky. (A toptízes pacalcsorba Sepsiszentgyörgyön az Irénke vendéglőben van, de a Lukoilos is megteszi éjfél után - megközelítése kizárólag Bogyó taxival -, minden útikönyve bele kéne vetetni.) Az igazi beszélgetések a teraszokon folytak, az előadások, és a felolvasások a kastély termeiben zajlottak. Az idei tábor hívószava a tehetséggondozás volt, a sort péntek reggel - a kicsit elgyötört közönség előtt - Kollár Árpáddal, a FISZ elnökével ketten nyitottuk. Rövidek és tömörek voltunk, sok konkrétummal a FISZ-ről és a tervezett, megvalósítás előtt álló programsorozatainkról (Fisz klub, középiskolás versenyek, Alternatív Magyaróra Kommandó, szöveggondozás, összművészeti rendezvények, FISZ tábor), amiknek fő célja a tehetséggondozás, a fiatal szerzők, érdeklődők segítése, irodalomszerető és -értő olvasókká nevelése. Fontos volt kiemelni, hogy a szervezetet nem csak az érdekli, akiben „benne van az X-faktor".

A Magyar Írószövetséget Erős Kinga és Rózsássy Barbara képviselte, az irodalom helyzete és a szervezetek, a kulturális élet pénztelensége felett utóbbi szomorkodott: „Bizalmat szavaztunk a hatalomnak, de a minimális kenyérrevalót sem adja meg, így nehéz a jövő generációjára odafigyelni".

Erős Kinga

Hogy mégis hogyan képzeli el, és próbálja megvalósítani az „odafigyelést" az Írószövetség? A Kárpáti Kamil szervezte Stádium Fiatal Írók Körét elevenítette fel Rózsássy, ahol az önmegismerés volt az egyik fő feladat. Kiemelte, hogy fontos lenne újra népszerűvé tenni a versmondást, a szavalóversenyeket, ezzel is az olvasás felé terelni a fiatalokat. Az olvasás népszerűsítése, egy olvasótábor ötlete foglalkoztatja Erős Kingát is, ezek koncepciója még nem kidolgozott, ezért a már futó, vagy a közelmúltban lezajlott rendezvényeikről beszélt. Ilyen az Íróiskola - amellyel kapcsolatos kezdeti ellenérzését sem rejtette véka alá a Magyar Írószövetség titkára. A Rendhagyó irodalomórák hangulata is megelevenedett pár történetben, és sikerként számolt be a tavasszal zajló, szintén a középiskolásokat megcélzó rendezvénysorozatról, mikor 1956-tal kapcsolatban hallhattak a székházba érkező csoportok érdekes adalékokat íróktól, irodalomtörténészektől, történészektől. A fiatal kritikusokat segíti az Arany János Alapítvánnyal és a Kortárs Kiadóval közös Kritikai Füzetek, a Csikófogat című rendezvénysorozatban pedig ifjú szerzők kapnak egy estnyi bemutatkozási lehetőséget.

Cserna-Szabó András

A tábor háziasszonya, László Noémi felkonfja szerint a srácokat (értsd FISZ) és a bácsikat (értsd Írószövetség) a férfiak követték, azaz a József Attila Kör. Balogh Endre JAK-elnök pár mondatban beszélt a JAK-füzetekről, a JAK-tanulmányi napokról és a JAK Piknikről, a JAK-táborokról, azon belül is a műfordító szemináriumokra helyezte a hangsúlyt, és inkább várta a közönség kérdéseit. Cserna-Szabó András Jonathan Swiftet megszégyenítő, szintén szerény javaslattal állt elő, miként kéne a tehetségteleneket kigyomlálni az irodalomból, s örömmel láttam, hogy végig a fején volt az Ir(T)áS sapka. Talán nem meglepő, ha azt mondom, hogy a kerekasztal beszélgetés már a teraszon zajlott. Az egyik fontos, és azóta már mindenütt olvasható, kézzelfogható eredménye az írószervezetek közösen írt levele a miniszterelnökhöz.

László Noémi

A másik, hogy sok, eddig csak fotóról ismert, Magyarországon rendszeresen publikáló szerzőhöz lehetett élőképet és benyomásokat kapcsolni, a teljesség igénye nélkül Zsidó Ferenchez, György Attilához, Márkus Barbarossa Jánoshoz, Orbán János Déneshez, Murányi Sándor Olivérhez, Fekete Vincéhez, Sántha Attilához, Lövétei Lázár Lászlóhoz, Farkas Wellmann Endréhez és Király Zoltánhoz.

Lakatos Mihály

Szombaton Karácsonyi Zsolt tartott előadást a Bretter György Irodalmi Körről, átfogó képet adott a kezdetekről, történetéről, céljairól, eddigi elnökökről és jelenéről - nekünk érdekes volt, de mivel tagok és számos korábbi elnök is jelen volt, nekik valószínűleg kevésbé. Szintén egy volt Bretteres folytatta a délelőtti programot, Lakatos Mihály a sepsiszentgyörgyi Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központjának újonnan kinevezett vezetője a határon túli magyar ösztöndíjak rendszeréről tartott előadást. Szintén a kezdetektől, a koncepció kialakulásától a megvalósításon át jutottunk a mába, fontos, hogy a harminc év alatti, határon túli irodalmárok idén is pályázhatnak a hétszázezer forintos ösztöndíjra szeptember 30-ig. Méghozzá a tavalyinál sokkal egyszerűbb nyomtatványon tehetik ezt meg. Ilyen határon túli magyar irodalmi ösztöndíjak a Székely János ösztöndíj - költészeti és drámaírói, a Gion Nándor ösztöndíj - prózaírói, a Schöpflin Aladár ösztöndíj - kritikaírói, a Franyó Zoltán műfordítói ösztöndíj, és a Benedek Elek ösztöndíj - ifjúsági regény-, mese-, bábjáték- és gyermekszíndarab-íróknak szóló, hét havi alkotói támogatás.

Kollár Árpád, Borbáth Péter, Szabó Tibor Benjámin

A délutánok a felolvasásokról szóltak, a FISZ tagjai közül Szabó Tibor Benjámin és Borbáth Péter rövidprózákat, Kollár Árpád Nem Szarajevóban című versciklusát olvasta fel, és adalékként elmesélte a szöveg lengyelre fordításának nehézségeit, hogy mi minden adhat okot félreértésekre, és milyen sztereotípiákkal találkozott.

A József Attila Kört Cserna-Szabó András, Balogh Endre egy-egy novellával, a zalai székely Szálinger Balázs pedig jó pár versével képviselte. A Magyar Írószövetség líra túlsúlyát Szentmártoni János azzal ellensúlyozta, hogy készülő regényéből olvasott egy részt, Rózsássy Barbara és Végh Attila versekkel készült.

Szálinger Balázs, Balogh Endre és Cserna-Szabó András

A Bretter György Irodalmi Kör felolvasása volt a legizgalmasabb, egyrészről azért, mert a kolozsvári ifjakat nem annyira sűrűn látni felénk. Másrészről azért is, mert Bálint Tamást, Márkus Andrást, Potozky Lászlót, Varga László Edgárt és Vass Ákost hallgatva a korábbi udvarias csend megszűnt, azonnali tetszésnyilvánítást, vagy épp beszólást lehetett hallani jobbról-balról. Ez, valamint a „még-még" bekiabálások, és az, ahogy költővé nyilvánították és fogadták a fiatalokat férfias lapogatások és vállveregetések közt a „nagy öregek", a magyarországi felolvasásoktól teljesen eltérő kép volt. Már csak azért is, mert a legtöbb vers formailag, tematikában is eltér bármely kortárs magyar líravonulattól, a legtöbből a huszonéves OJD hangja hallatszik ki elég erőteljesen.

Fekete Vince

Az egyetlen program, ahol a kiírt időpont előtt már tettre készen topogtak az írók, a foci volt. A pólósok a félmeztelenek ellen, hivatalosan a Barna Sziklák a Barna Sziklák ellen, Lakatos „Old Boy" Adorján Mihály és Sántha „Old boy" Attila Barna csapatkapitányok néhol igen vehemens irányításával csaptak össze. Ahogy a szakkommentátor Fekete Vince szóvá tette, nem szurkoltunk elég hangosan, tán jobb is, hogy csak halkan skandáltuk a fiatal tehetségeket képviselő Németh Dorkával, hogy „pólót vissza". Vince Szepesit megszégyenítően kezdte- „Tamás passzol Attilának, Attila meg... valaki másnak", de sajnos az ő beszélőkéjében is lemerült az elem. A szünetben elkélt a borvíz, átizzadtak a majók. Egy gól különbség volt a csapatok közt a meccs lefújásakor, de, hogy végül is ki nyert, nem számított. Mint ahogyan az sem, hogy a Márkus Barbarossa János által kezdeményezett, éjszakai lovagi költőtornán László Noémiék csapata megverte a kihívókat.

Foci

És hogy mi igaz a mondásból? A sör nagy mennyiségben azért alkohol, az Ursus különösen veszélyes, mert annak hatására az író viszonyt kezd a medvével (de legalábbis a kastélyban kiterített medvebőrrel). Medvét nem láttunk, de a túrázó kedvű fiatal írók megbizonyosodtak a körtefáról szemlélve, hogy a pásztorkutya sem játék. A tészta nem étel, de a pityóka, a flékeny, a fuszulyka, a tokán az, finom is - kicsit hiányoltuk ugyan a puliszkát, a berbécset és a vinetét. Az azonban egyértelmű bizonyítást nyert, ha rokolyát hordasz, nem vagy ember, így még a köszönésből is gyakran kimaradsz.

Király Zoltán

A programba betervezett vasárnapi kibékülés elmaradt - még egy legenda dőlt meg, nem villantak a székely bicskák, hangos, nagy összeveszések sem voltak. Király Zoltán, a másik főszervező jó utat kívánt, és az autót a következő tizenkét órában betöltötte hol a Fekete tyúk mind megette a meggyet nyitányú dal, hol Márkus Andris Népdal című versének („Vörös nőnek vörös a p...") gregorián vagy épp Latinovits stílusában megszólaltatott változata, két-három tápos legény előadásában.

(Fotók: Csapody Kinga - Szabó Tibor Benjámin)