Hagyományok
Vasárnap, végállomás.
Kavalkád, meg rajongás, most a hagyományok a „hangyám", pedig a harmadik napon már kevésbé lelkesen indul útjára a tudósító. Fáradt, mondjuk ki. Azért még nyakába veszi a helyszíneket és szemezget.
Például 11 órától a szlovákiai Lilium Aurum bemutatójára megy, ahol két könyvet is bemutatnak. Mindkettő igazán szép megjelenésű könyv, a Borúra derű illusztrációi is ízléses egységet alkotnak a szövegekkel. Két évvel a Varázslatos mesék napkeletről megjelenése után, akár annak folytatásaként is értelmezhető a most megjelent mesegyűjtemény. Erotikusmesék a török múltból - olvashatjuk az alcímet. Igazán mesés már a szövegek sorsa is - kezdve Galand rátalálására az Ezeregyéjszaka meséire a konstantinápolyi könyvbazárban, Petis de la Croic fordításán át, Vámbéry Ármin magyarra fordításáig, most pedig a török és perzsa szövegek összevetéséig. „Nem lehet mindennapi kultúrmissziónak nevezni, amit a kiadó magára vállat azzal, hogy három évszázad múltán Európa középkeleti régiójában szélesebb körben válik közkinccsé a világirodalom e páratlan értékű alkotása" - hangzik el a bemutatón is.
Erotikus mesék a török múltból
Turkológiai és orientológiai hagyományok után egy másik hagyományra való rácsatlakozásra is láttunk példát. Pomázi Adél Holnap hétfő című kötetét Mészáros Sándor mint a kötet szerkesztője mutatta be. Egyből felhívta a figyelmet arra, hogy bár Pomázi első regénye megidézi Weöres Psychéjét (annyira direktben, hogy a mottó is abból van), mégis félrevezeti azt, aki egyfajta modern Psychéként kívánja értelmezni. Mészáros olyan elemzést mond a könyvről, hogy legszívesebben nyitnám, olvasnám is egyből, ebből is látszik, hogy egy jó szerkesztő és a PR (főleg, ha a kettő együtt jár) milyen fontos. Felvázol egy modern, a bűntudat felől formálódó árvaságtörténetet, ahol a szüzsét a privát és kollokviális nyelv irodalmivá emelése segíti, s ez egyszerre mintegy megújítja a testiség kifejezéséhez használható nyelvünket (ami a 19. századhoz képest kifejezetten elszegényedett). Hangsúlyozza, hogy a regény nem oldozza fel a gyermekét elhagyó anyát, aki később az örökbefogadó apa elcsábításával kívánja visszaszerezni a gyereket, inkább csak az erkölcsi ítélet rehabitálását akarja megvallani, az írás az, ami felszabadítja a bűntudat alól.
Mészáros Sándor szerkesztő értelmez, a szerző figyel
Ugye milyen érdekes amikor a szerkesztő rámutat, hogyan olvassuk a fecsegő e-mail részeket, miként lehet érteni a töredezettségét, hogy miért távolítsuk el magunkat Weöres művétől, majd a szerző mikrofont ragad: „Sándor azt mondtad, hogy jópáran elhitték, hogy Psyché élt. Én is ezek közé tartozom. Szerintem él, mindannyiunkban".
Trilógiát készül írni, és azért nem az örökbefogadott felől kezdte, mert „nem vagyok még kész megírni saját történetemet, az a jövő zenéje" - válaszol a jövővel kapcsolatban Pomázi.
Majd a nőiség-szerzőség kapcsán, míg Mészáros kiemeli, hogy „botrányos, hogy mennyire kan- és bakszagú az irodalom", valamint, hogy „vannak, amiket csakis nők tudnak jól megírni, (például az anyaság, de ez nem csak tematikus kérdés)", és milyen jó dolog, hogy mára már erős a női irodalmunk is, addig Pomázi így válaszol: „Van női irodalom, de férfiak írták". Majd neveket is sorol, Tolsztojt (aki saját bevallása szerint többet tud az ő testéről mint saját maga - ő tudja), Dosztojevszkit, és hozzáteszi, hogy nem szereti a női irodalmat. Olyan mondat ez így ebben a formában, érvek nélkül, mint amikor a kocsmában a kamaszlányok azzal akarnak imponálni a pasiknak, hogy legalább akkorát tudnak böfögni, mint ők.
A regény konfessziója után a szerző konfessziója folytatódik, kiderül, hogy magát sokkal inkább beszélőnek tartja, mint nőírónak, sőtmitöbb gyógyító mesélőnek. Mészáros egy Barthes idézettel zárja „Az író egy mesélő állat".
Psyché él ...
Már hagyomány, hogy minden évben a Könyvfesztivál zárónapján kerül sor a Budai Díj, az Év Kiadója, és az Év Vidéki- és Fővárosi Könyvesboltja Díj átadására. Idén sem volt ez másképp.
A díjak Karsay Zsófia Ferenczy Noémi díjas keramikus alkotásai
Hangzó irodalom kategóriában az Irodalmi Fülbevalók sorozat kiadványa, Örkény István, Mese-levelek, Mácsai Pál tolmácsolásában (Kossuth Kiadó) kapta a legjobbnak járó szobrot.
A MKKE elnöksége nevében Barna Imre hirdette ki az idei díjazottakat, az Év Kiadója a Magvető Kiadó lett, a második a Kossuth Kiadó, harmadik helyen pedig a Kalligram Kiadó végzett.
Morcsányi Géza az Év Kiadója Díjjal
A Kossuth Kiadó díja
Szigeti László átveszi a Kalligramnak járó oklevelet
Év Vidéki Könyvesboltja díjat a váci Líra Könyvesház vehette át, második a szegedi Líra-Fókusz Könyvesház a harmadik az esztergomi Babits Mihály Könyvesbolt
Év Fővárosi könyvesboltja Díj a Párizsi Nagyáruházban Alexandra Könyváruházához került, a második helyen az Írók Boltja végzett, harmadik lett a Budai Rózsakert Bevásárlóközpontban található Líra Könyvesház.
Az Év Vidéki Könyvesboltja nyertese
Az Írók Boltja a második
Születésnapi Irodalmi Szalon
Az ünnepeltek
A nap lezárásaként, és az ünneplés folytatásaként a szintén hagyományossá vált születésnapos köszöntés sem maradhatott el, aminek a Teátrum adott otthont. A Születésnapi Irodalmi Szalon házigazdája Tarján Tamás volt. Bár minden tisztelet az ünnepeltekért, a legnagyobb elismerést ő érdemli. Olvastuk, láttuk őt már ezer fórumon, de ahogyan tizenöt embert képes moderálni, és kordában tartani az estet, az valami bámulatos. Már önmagában az, ahogyan zongorázik a résztvevők között, mindenkit megszólaltat, észben tartja, hogy ki olvasott és ki még nem, elképesztő. Nem tolja magát előtérbe, de mindenkihez és mindenkiről van egy odavágó, szellemes története, és majd minden pillanatban kiderül, hogy olyan mennyiségű tudás van a fejében, mint egy lexikonsorozatban.
Kukorelly Endre és Tarján Tamás
Ketten - a legfiatalabb és a legidősebb - igazoltan vannak távol, Vasadi Péter és Kemény István külföldön vannak.
A 80 éves lesz Czigány György és Szakonyi Károly is, Szakonyi úgy mozog a színpadon, ahogy a harmadik nap végén nekem biztos nem menne.Az ünnepeltek közül nem mindenki hozott magával szöveget, és vannak, akik kifejezetten ez alkalomra írtak egyperces, vagy két félperces produkciót. Nagyon jó történetek hangzanak el, a 75 éves Kabdebó Lóránt nem hazudtolja meg önmagát, Szabó Lőrincről sztorizik kicsit, és az emléktáblákról, amiket ő állíttat a költő tiszteletére a világ pontjain. Fenákel Judit viccesen elüti a válaszadást arra, hogy milyen a 75. születésnapot ünnepelni, ő még nem tudja, még nem töltötte be. Erre férje, Bárdos Pál megjegyzi, hogy valaha egyidősek voltak. Bájosak. A vers, amit pedig Fenákel Judit felolvas (az elmúló világról - mindezt a mai szókincsünkből kihullott, funkcióját vesztett szavakkal játszva), az egy órával korábban díjazott Magyar értelmező szótár diákoknak című kiadvánnyal együtt lehetne együtt tanítani. Buda Ferenc fejből mondja két versét, amik ismét nagy sikert aratnak. Ő is, és Ungváry Rudolf is 75. születésnapjára készül, utóbbi nevezte a színpadon ülőket gerantológiai társaságnak.
Ki gondolná, hogy Szakonyi Károly 80 éves?
Ungváry Rudolf, a gerantológiai társaság névadója, és Végel László
Fenákel Judit
A 70 évesek csoportjába tartozik Jankovics Marcell, Komáromi Gabriella, Szakolczay Lajos és Végel László is, aki hiába kereste Budapesten könyveit számos könyvesboltban, nem tudott vásárolni, így ő nem olvas. Jankovics sem, azonban ő beszél, kicsit hosszabban, például arról, hogy lesz-e film június 29-ére Az ember tragédiájából. ( Az index szerint igen, ő meg várja a pénzt ahhoz, hogy az EU-s elnökséget ezzel búcsúztassák).Jó hallani, hogy míg az emberek hozzá, ő is egyel feljebb telefonálgat sürgetően a megígért támogatásért.
A 60 évesek ünnepeltjei Barna Imre, Kőbányai János, Kukorelly Endre, Markó Béla, Turcsány Péter. Itt keresem leginkább a sajtóhibát, nem gondolnám, hogy ők egy évben születtek. Barna Imre sok év után olvas fel színpadon újra, az utolsó alkalommal mikor ezt tette valaki elfoglalta a helyét. A helyfoglaló lett a felsége -mondja, és két limericket olvas.Markó Béla ha nem is coming outol, de elmondja, hogy idén készül visszatérni úgy igazán az irodalomba, a másik „szintén zenész" Kukorelly pedig pont azt hangsúlyozza, hogy egy év elteltével sem alakult ki neki olyan, hogy politikus identitás. Önreflexiv verset hozott a Mennyit hibázok, te úristen című kötetéből, zárásképp a torta és a tűzijáték előtt.
Markó Béla
Barna Imre
Turcsány Péter beleéli magát
Az ünnepelteknek még sok boldogot kívánunk, és elbúcsúzunk a Könyvfesztiváltól is.
Az egyik kedvenc menüpontom a DVDken, az Ami kimaradt, zárjuk ezzel:
- Ígértem még rajongókat:
Grecsó Krisztián dedikál, ha akarja, akár Az Isten hozott szlovén fordítását is szignózhatja
- Aztán vannak, akik a képregényekért rajonganak, őket is elkényeztették a fesztiválon:
- A könyveke, és az illuszttrátorok kiállítását nézegetve is talált az ember rajonganivalót - hagyományostól a modernig mindenféle stílusban
- Aztán voltak, akik inkább celebspotingot tartottak
Kormos Anett - miről híres? Stand-upol és lány
Csányi Vilmost nem kell bemutatni
Falusi Márton olvasnivaló után néz
Mikszáth Kálmán és Nádas Péter jól megférnek egymás mellett szlovákul
Mint ahogyan a gyereksarokban az IBBY-díjas fordító, Elekes Dóra és Balázs Eszter Anna is
Fan-Fun Klub
Ha már a pénteki napnak a Kavalkád címet ellőttem, úgy döntök, a szombatban a programokat és termeket átlengő rajongást emelem ki. A tegnapinál jelentősen több ember, és az egy négyzetméterre jutó írók száma - noha eddig sem volt elhanyagolható - most kifejezetten megugrott. Rengetegen babákkal, kinn és benn egyaránt, fura fazonok, kígyózó sorok állnak dedikáltatni, és még este hatkor is befelé özönlenek a bejáraton az emberek - fun/fan park.
Németh Gábor és Jean Portante
Az Európai Uniós Díszvendégség programjaira ma is érdemes volt be-be kukkantani. Nagyon jó helyük van, nem kell egy teremben szorongani a közönségnek, ki-be furakodni, sok érdeklődő áll meg, és hallgat bele a beszélgetésekbe. Jean Portante, luxemburgi író Mrs Haroy, avagy a bálna emlékezete című könyvének bemutatójakor Karádi Éva most mint a L'Harmattan Kiadó Valahol Európában című sorozatának szerkesztője faggatta nem csak a szerzőt, de a fordítót és Németh Gábor írót is. A beszélgetésbe a közönség soraiból bekapcsolódott Lackfi János is, méghozzá franciául. (Itt jegyzem meg, hogy nagyon érdekes élmény a különböző helyszíneken egyre több irodalmárt hallani idegen nyelven megszólalni, lehet egyéni perverzió, lehet csak az újdonság varázsa, de jó móka, rákaptam az ízére).
Lackfi János parle france
Majd Jean Portante felolvasott anyanyelvén. Sajnos nem értek az alap kifejezéseken túl ezen a nyelven, így megítélni sem tudom szövegként, de azt igen, hogy hallgatni gyönyörűség volt. Nem túlzás, megelevenedett minden, amit az ember a francia dallamossággal kapcsolatban tanult, hallott, tapasztalt. Lüktetett, gurult, fület melengetett és szívet dobbantott, Lackfi például fejjel-lábbal-kézzel-felsőtesttel követte a ritmusát. Országon belül látunk egymás iránt ekkora rajongást?
Pár órával később ugyanebben a sorozatban és helyszínen Jean Rouaud, francia író A becsület mezején című könyvének bemutatójakor kaphatott repetát az, akinek nem volt elég. A díszvendég beszélgetőtársa Tóth Krisztina volt, aki - nem mellesleg - a könyv utószavát is írta.
Tóth Krisztina és Jean Rouau
Ha már nyelvek, akkor egy igazi nyelvorgia Dušan Šimko Svájcban élő, szlovák anyanyelvű és szlovákul író szerzőnek a Gubbio Besúgók könyvének bemutatóján kapunk. A szlovák író magyarul is kiválóan ért, azonban németül válaszol a Németországban élő író, (Mint kiderült beszél még angolul, olaszul, franciául, szerbül, az evidensen felmerülő szlovák mellett). Regényét Márton László mutatja be, izgalmas kísérletnek hangzik; hiszen hat különböző időben és térben játszódik, (többnyire) valós személyeket szerepelnek ezekben a történetekben, amelyeket az árulás kapcsol össze. AZ összekapcsolás olyan szerves, hogy a szerző regényként tekint művére. Az árulás lélektanáról és poétikájáról megtudjuk, hogy nemcsak hajlam és elnyomó hatalom szükséges, hanem az egész közeg gyávasága is. Ezekben egy kis féltékenység csak katalizátor. A hat történetből szemezgetve kedvünk támadt olvasni, de majd csak hétfőtől.
Márton László előtt a Gubbio
Aztán persze a nap folyamán figyelő szemünket és fülünket a Hess András teremre is vetettük, ahol egyen kék pólóba öltözött fiatalok ültek, és vártak Kiss Ottó könyvbemutatójára. Meglepő mód mindegyikük kezében ott volt A másik ország. Most vették. Én meg közben, hogy az egyforma póló egy tábori emlék, és kisilabizálom a vállukon a dedikálást: Kiss Ottó. Aztán megtelik a terem, „kicsi nékünk ez a ház", megérkezik az ünnepelt is, családostól, ahogy Reményi József Tamás a Palatinus Kiadó irodalmi vezetője felvezetőjében fogalmaz „a Kiss Ottó-életmű legszebb és egyik legfrissebb darabja négykeréken érkezett", szerencsére mögöttünk parkolt be a babakocsi, így már egy órakor megtaláltam, hogy én leginkább Kiss Anna Boróka-fan leszek
.
A Reményi-Kiss Ottó kettős nagyon jó hangulatú könyvbemutatót tartott, a nem épp kapkodásáról ismert szerző most frappánsan és dinamikusan sok információt sűrített válaszaiba, amik olyannyira szinkronban voltak a moderátorral, hogy nem egyszer beelőzte a kérdéseket, mindezt úgy, hogy szép ívet rajzolt a beszélgetés. Mi, akik még nem olvastuk a regényt is kaphattunk egy kis ízelítőt, a fiúrúl, akit a nagyszülők nevelnek, egy alfödi kis településen, akiktől azt a tudást sajátítja el, amit a városban nem tud kamatoztatni, azonban a regény végére kiderül, hogy mégiscsak az a fontos tudás. Ez a háttér, vagy díszlet több okból is fontos volt az írónak. A nagyszülők alakjának és a félparaszti életforma (munka utána ház körül állatokat tartani, kertben zöldségeket termeszteni)megmutatása eddig- ismeretei szerint -kimaradt az irodalomból. Pedig ezek hozzátartoznak ahhoz, hogy az ember megértse az alföldi emberek habitusát, a regény idejének ('70-es évektől rendszerváltásig) atmoszféráját. Az átpolitizálódottság nem marad ki a történetből, de fő vonal mégiscsak Szitkó szerelmi története, amiről Reményi a következőt mondta, idézem: „Kiss Ottó a magyar epikában a legpontosabb, legszebb szerelmi líra kifejezője". És, hogy ez a szál a könyv lelke. Technikai kérdések is előkerültek -lévén A másik ország az első nem töredékes prózája az írónak, „ilyen típusú folyamatosan kitartott hangú könyvet még nem írt". A legnehezebb ebben az volt, hogy végig megtartsa az arányokat, és meg tudja azt valósítani, amit az elején megfogalmazott magának: „Szerettem volna, hogy ne lehessen letenni a könyvet, vagy csak kis időre". A történelmi és egyéni sors-lebegés a borítón is visszaköszön, ami egy alföldi festőművész munkája, ami nagyon jól kifejezi a fiú és ahalott szülők közti, valamint az Alföld mint másik ország az országban párhuzamot. Tervekről is szó esik- kiadói oldalról arról, hogy milyen jó lenne a korábbi prózákat kiadni egy kötetben, Ottó pedig arról, hogy megint inkább a gyerekirodalom felé fordul (regényt írni idő kell), kísérletezik egy újabb gyerek-felnőtt határon billegő könyvvel( ala Szerintem mindenki maradjon ...), szeretne klasszikus mesekönyvet írni. Miközben a Könyvfesztiválon is bemutatták két lapozóját az Állatos albumot és a Barni világot látot. És hogy mik a tervei húsz év múlva? „ Szeretnék még élni."
A bemutató utáni dedikáláson hosszú sor kígyózik Kiss Ottó előtt, aki láthatóan nagyon élvezi a feladatot, mindenkivel beszél pár szót, kedvesen utasítja el a műanyag dobozból kínált madárlátta süteményeket. (Kedves rajongók, Ottó nem eszik cukrot, legközelebb cukormentes sütivel készüljetek!- közérdekű közlemény)
Elcsíptünk még pár szerzőt a kiadók standjain, akik szintén szombatra voltak beosztva:
Van, akinek marad ideje telefonálni is közben - a név a fotón
Folytatom még a sort, de mint a tévében az adást a reklámok, most szakítsa meg a bámészkodást egy kis szöveg is.
Európai Elsőkönyvesek Fesztiválja annyira nagy rendezvény , hogy két blokkra osztották a húsz fiatalt, az első részt Gács Anna, a másodikat Forgách András moderálta. A fesztivál több rendezvényén is látható, hallható elsőkönyves szerzőket most láthattuk először így, egyben. Azok kaphattak meghívást (akik beszéltek angolul) és első könyvük sikeres volt saját országukban,és az országok intézetei is ajánlották őket. Nagy lehetőség ez nekik, a Magyar Lettre Internatinale tavaszi számában is közölte szövegeiket, az Élet és Irodalom mellékletet jelentett meg nekik, és egy angol-magyar nyelvű kiadvány si készül. A magyar elsőkönyves Szvoren Edina volt. Pódiumbeszélgetés, rengeteg résztvevő, akik nem ismerik egymást sem, esetlenül próbálnak kommunikálni . Jó volt a szöveged Amy. Köszi, de engem Katarinának hívnak. Mindenkire jut pár kérdés (Milyen gazdálkodni? Állatokat is tenyésztesz? Á, nem csak gyomlálom a kiskertet, pár zöldséget), zavart válaszok, tele staff-okkal. A tudosító ekkor dönt úgy, hogy inkább az említett kiadványokban elolvassa őket.
Barbara Aschenwald (Ausztria), Simon Froehling (Svájc), Tadej Golob (Szlovénia), Jan Němec (Csehország),
Amy Sackville (Nagy Britannia), Alexandra Salmela (Finnország), Gaia Rayneri (Olaszország),
Sylwia Siedlecka (Lengyelország), Szvoren Edina (Magyarország), Katarina Tholtová (Szlovákia)
Sylvia Siedlecka
A második részben Ivan Dimitrov (Bulgária), Christos Argyrou (Ciprus), Noemí González Sabugal (Spanyolország), Jean-Michel Guenassia (Franciaország), Lasse Ernst (Dánia), Vasco Luís Curado (Portugália), Esther Kinsky (Németország), Adina Rosetti (Románia), Olja Savičević Ivančević (Horvátország), Franca Treur (Hollandiia), voltak a vendégek.
Aztán vannak még olyan érdekességek, mint beszélgetés a paleolit táplálkozásról. Nagy Gabriella, író, szerkesztő aki magára vállalta Szendi Gábor Paleo és a betegségek című könyvének bemutatását. Érdekes színfolt a Grecsó Krisztián előtt hanem is kilométeres, de jópár méteres sor mellett folyó diskurzus.
Kicsit arrébb szerzőpáros dedikál, másik szakácskönyvet:
Ernyey Bélának dedikálja saját könyvüket Balaton Dóra?
Aztán vannak olyanok, akik a ilyenkor is szerkesztenek:
...a Kalligramnál Mészáros Sándor, Kukorelly ENdre (és a képen nem látszik, de a harmadik szerkesztő, Szilágyi Zsófia is jelen vol)
...vagy épp Szentmártoni Jánosék
Remélem tudósítótársaim kiemelik azt a rajongótábort, ami Háy János és Grecsó Krisztiánt fogadta. Ha nem, holnap töltök fel képeket bizonyítékul.
Zárásképp, némi színes, és, ha már rajongás, akkor kihagyhatatlan, hogy a Könyvmolyképző standja körül lehetett a legtöbb furcsaságot látni, parókás, jelmezes vámpírok és nemistudommik tűntek fel, kísérték és rajongták körbe Böszörményi Gyulát.
Kavalkád
A Millenárison el lehet veszni. Na, jó, azt azért talán nem, bár egyik-másik helyszín megtalálása, a termek beazonosítása az első napon (jelen esetben a második az első) nem mindig megy egyből, ezért aztán sokszor és alaposan körbenéz a tudósító. Aki a sok program közül azt sem tudja, hogy a másik két Bárka hírmondó merre jár (na, jó, egyikről azért igen), így fotóz, belehallgat, most pedig megoszt.
Kezdjük először is a kavalkáddal. A főépületbe belépve egyből Háy János szomorúmanói fogadnak minket, meg egy nagy felirat: Háyland. Azért reméljük, nem zavarodik össze a sok külföldi, hogy merre jár. A kiadó részéről erős, markáns területfoglaló ez így. A cím és a kötet is telitalálat, szombaton mutatják be, erről essen szó inkább akkor. A kiállított, csomagolópapírra készült, képek gyűröttsége és szakadtsága vajon a „szerző/alkotó lelkét jelképezi?" (fotók a tudósítás végén).
A kiadói standok egyre profibbak, egyik olyan, mint egy nappali, plafonig érő könyvespolccal, másik sterilen minimál, de érdemes felmenni a lépcsőn és megnézni a szaud-arábiait vagy épp a kínait, és persze az európai uniós díszvendégekét is.
Itt is folyamatosan beszélgetések zajlanak, az ember csak megy a hangok után, és ahogy közeledik, találgatja, hogy melyik nyelv lehet, amit éppen hall.
Az észt díszvendég, Andrus Kivirähk beszélgetésébe - amelyet Gócza Anita, a Magyar Rádió szerkesztője vezet, és Segesdi Móni fordító segít ezúttal tolmácsként - kicsit belehallgatok. Nem csak, hogy sokan kíváncsiak rá, de egy idős úr épp a találkozó végét sem bírja kivárni a kérdéseivel, meglepően aktív közönség. A polcokat fürkészve (ahol nagyon szépen megférnek egymás mellett az országok), kifejezetten szép könyveket lehet találni, íme egy példa ( na, jó ez nem is igazán külföld, hiába a szlovák polcon szúrom ki ):
Könyvbemutatóból is van bőven már pénteken is, bár nagy kiadók a hétvégére időzítenek, de a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója két kötetet is bemutatott, méghozzá olyan illusztris embereket választottak ehhez, mint Steinbach József, református püspök és Tarján Tamás kritikus. Petrőczi Éva válogatott és új versekkel jelentkezett A patak éneke címmel, amit Hajdú Zoltán Levente Előtted, Uram...imádságok című kötetével együtt méltattak.
Petrőczi Éva
Tarján Tamás
Aztán persze vannak még bejelentett, a programfüzetben hivatalosan is feltüntetett beszélgetések, dedikálások, de érdemes a kiadók környékén kihelyezett táblákat is figyelni, mert a meghirdetetteken kívül is érdekes programokba futhatunk bele. A Libri pódiumán pénteken (fordított idősorrendben) Grecsó Krisztiánt - „őt jegeljük most", lesz még könyvbemutatója is - Szvoren Edinát és Kovács András Ferencet faggatják.
Kovács András Ferenc
A KAF-Jánossy Lajos kettős szabadversekről és kötött formákról, cérnaként kilógó történetszál-végekről beszélgetett, valamint arról is, hogy miért nem hihető az, hogy valakiből csak úgy kipattannak a szövegek, "az ember sokáig hordozza magában a verseit." Mindennek apropója a most megjelent Böhócöröklét.
Nem, nem reklámfiú - Jánossy Lajos író, kritikus, és a Libri vásárlócsalogatója
Bár Szvoren Edina Pertuja már tavaly robbant be, pillanatok alatt az egyik legnagyobb novellistaként üdvözölték, Bodor Ádámmal párhuzamban emlegetve a nevét.
Szvoren Edina válaszol
„Úgy örültek neked, mint amikor megtalálják a focicsapatba a hiányzó embert, ó novellista, pont ez hiányzott, tudod, mint egy ballábas szélső" - érzékeltette Szegő János kritikus az író körül kialakult állapotot.
Szegő János figyel
Azért a szerzőkön kívül érdekes bekukkantani kicsit a könyvpiac életébe is, a Bookline Top50-es listájáról is rengeteg érdekességet megtudhattuk, Starcz Ákos vezérigazgatótól. Például azt, hogy Stieg Larsson mindent visz - A tetovált lány 696 napja van ezen a listán, A lány, akivel a tűzzel játszik és A kártyavár összedől pedig 260 napja. Aztán azt is, hogy vannak hirtelen ugrások, Popper Péter Lélekrágcsálója huszonöt helyet ugrott januárban, de ugyanúgy a zuhanások is, ami a felvételi tájékoztató esetében érthető.
Starcz Ákos
Starcz Ákos őszintén beszélt pár bakijukról a Top50-es lista kapcsán, például, hogy nem kerültek fel olyan könyvek a listára, amik épp nem voltak kaphatóak, vagy hiába rendelt valaki ötven példányt, az egynek lett regisztrálva a rendszerben. Csemegézhettünk érdekességek közül is - voltak amiket értettem - A király beszédén nem csodálkoztam, hogy egyből a lista legtetején kezdett, azon, hogy Frei Tamás Megmentője októbertől három hónapig uralta a dobogó legfelső fokát, azon már jobban. Annyira azért nem, mert a celebek (a kiadó besorolása), mint ő vagy Bárdos András, aztán „akiken nevetünk", úgy mint Kiss Ádám, Kovács András Péter, és „akiket sajnálunk" - Natascha Kampusch, akikre a legtöbben kíváncsiak. Meg persze a példaképek, mint Böjte Csaba, vagy a sportolók, Andre Agassi, Bud Spencer. A pszicho-szerzők (itt a könyv témája alapján, nem az író mentális állapotára célozva) sikere töretlen, és amit jó volt látni, az az, hogy a „gyerek-sztárok" valóban nagy példányszámban futnak, Bartos Erika, Varró Dániel és Maték Veronika neve hangzott el húzónévként. Hogy mit is jelentenek a számok a Bookline életében, mutatom:
Hihetetlen számok - avagy Most jó lenni vérszívónak - de legalábbis írni róluk
A Stephanie Meyer-könyvek és a vámpíros történetek még mindig menők lehetnek, a Könyvmolyképző dizájnját és polcait is uralta a fekete.
Az IBBY Az év Gyermekkönyve-díjátadón ismét megerősödhetett mindenkiben az a tény, hogy a magyar mesekönyvek mind tartalmukban mind kinézetre nagyon színvonalasak. A héttagú zsűri méltatta az idei díjazottakot, és átadták Az év Gyermekkönyve 2010-es díjait és a nemzetközi Honour List okleveleit.
Életmű kategóriában Békés Pál kapta idén a díjat, amit édesanyja és gyermekei vehettek át. Az IBBBY Honour List oklevélet Czigány Zoltán, Békés Rozi és Pacskovszky Zsolt kapta.
Békés Pál édesanyja (jelen voltak még gyermekei, Bálint és Dorka is)
Fordítás kategóriában Elekes Dórát és Greskovits Endrét díjazták, ismeretterjesztő kategóriában a Csodaceruzát. Az Év Illusztrátora Szalma Edit lett, aki Módra Ildikó Trapp című könyvét (Naphegy Kiadó) színesítette.
Év Gyermekkönyve-díjat Máté Angi vehette át Volt egyszer egy című könyvéért.
Máté Angi , Az év gyermekkönyve-díj - láthatóan boldog - tulajdonosa
A díjnyertes könyv
És akkor a beígért szomorúmanók:
Ők is mindenkit várnak szombaton és vasárnap is.
